- magamat ajánlom -
Üdvözöllek a világomban.
Néhány szabályt fogok most elmondani neked, ez mellett annak, aki nem ismer, szépen bemutatkozom, és egy kicsit mesélek az irányvonalról is. Ez itt az első bejegyzés. Maga a Bobb-féle szentírás - vagy mifene. Bele is vágva így kanyarintom a szavakat: ez a blog követője és jogutódja az egykoron népszerű, Agymosott névre keresztelt és közel négy évig sikeresen vezetett blogomnak. Ezt jó tudnod. Nem fogok hazudozni - ugyanazt az irányvonalat akarom megteremteni itt, mint anno tettem, viszont politikai témájú posztjaim többsége (nagy többsége) immáron csak és kizárólag a világpolitikával fog foglalkozni. Tekintve, hogy lassan több mint 4 éve „elszakadtam” Magyarországtól, teljesen természetes, hogy a Nagytávolból nem lehet és nem is fogok pofázni arról, mit és hogyan kéne megtenni otthon.
Ez többé már nem az én dolgom.
Természetesen fenntartom azt, hogy a politika mellett az irodalommal (érdekességekkel és fikázásokkal is) foglalkozzak. Szeretnék olyan témákat érinteni, amik esetleg érdekelhetnek téged, amelyekről beszélgethetsz haverokkal, amiket említhetsz - vagy amiken később elgondolkozhatsz. Tehát szép, színes és szélesvásznú jövőt tervezek, amiben elférnek majd a témák egymás mellett.
Egyetlen dolog fogja összekötni őket.
Jómagam.
A nevem Tom Bobb.
Természetesen nem ez az igazi nevem, nem ezen a néven vagyok említve a mindenkori hatalmak regiszterkönyvében. Később, mikor már lezártnak tekinthetek majd egy folyamatot, amiről mesélni is fogok neked, természetesen elárulom, ki vagyok valójában - jöhetnek a Facebook-haverságok, a követők és őrjöngők, kopogtathat rendőrség és egyéb erőszakszerv.
Ez is természetes.
Most azonban csak úgy ismerhetsz, hogy Tom. Nem „Bob” - Bobb. Nevem egyben egy szellemi kihívás is, amivel ellenőrizni tudom az engem megszólító emberkék agyi színvonalát. Az elmúlt években több tíz hozzászóló és levélíró bökdösött engem „Bob” névvel. Nem illetlenség. Több annál. Figyelmetlenség. Vagy még ennél is több: nemtörődömség. Így aztán a jövőben azokat, akik nem figyelnek erre, talán még válaszra sem méltatom.
2008-ban kezdtem bele az Agymosott névre keresztelt blogomba és 2013 tavaszáig több mint háromszáz bejegyzés és cikk született meg benne. Aztán olyan változások következtek be az életemben, amik miatt le kellett mondanom erről a gyermekemről - sokan ezt úgy értelmezték, hogy végleg be akarom fejezni, elfogyott a lendület, nincs több mondanivalóm. Ez nem volt és most sem igaz. Viszont külső tényezők miatt meg kellett hoznom a döntésemet. Meg is hoztam.
Most azonban visszatérek.
Nem szándékozom a régi rendszer szerint élni, vagyis havonta 5-10 cikket letenni az asztalra (tekintve, hogy javarészt több oldalas történetekkel állok elő), de igyekszem összefoglalni és értelmesen megfogalmazni a gondolataimat, havi bontásban olyan 2-3-4 alkalommal. Talán kevesebbszer - nem tudom még. De ez legyen elég.
A szabályok.
Nem fogok cenzúrát alkalmazni, még akkor sem, ha az ostoba trollok elözönlik a blogot és kellemetlenül fröcsögnek majd a cikkek mögött. Nem fogok senkit sem kitiltani, aki értelmes vitában felülkerekedik rajtam - de gondolkodás nélkül kidobom innen, és ha lehet, minden eszközömmel „üldözni fogom” azt, aki csak azért lép be hozzám, hogy ömlessze a fárasztó szlogenjeit. Senki sem kíváncsi ostoba hittérítőkre.
Szépen levésem neked a gondolataimat, te elolvasod és vagy egyetértesz velem, vagy elküldesz magadban a kurva anyámba legszebb helyekre, amiket ismersz. Ez nem gond. Talán még írni is fogsz nekem - megteheted. Pocskondiázhatod a stílusomat, a blogot, a témákat, akár még a személyemet is („Ki vagy te, hogy onnan Messzeföldről ugassál ide?”), de nem engedem, hogy mélyebben személyeskedj vagy a családomat is a szádra (billentyűzetedre) vedd. Azért tartsuk meg a távolságot. Nem őriztünk együtt libát, mondaná nagyapám, és ez igaz.
Az én szememben te egyenlő fél vagy. Legalábbis, mikor belépsz az én területemre. Nem tartalak kevesebbre, de többre sem, mint amit én képviselek. Egészen addig a pontig civilizált beszélgetést (vitát) is fogunk folytatni, amíg megérted, mit és miért írtam - és amíg elfogadod, hogy itt én vagyok a főnök, az én gondolataimat olvashatod, amiket könnyen elkerülhetsz azzal, hogy messzire takarodsz, és sosem jössz ide vissza.
Soha.
Szeretném, hogy „követőimnek” valós élményeket, kellemes olvasmányokat szerezzek. Tudom, hogy rengetegen kedvelik a stílusomat - és ugyanígy vannak ellenzőim is. Lesznek majd újabbak is. Mindkét részről. Ez természetes.
Nem alkuszom.
Tartom, hogy a világ nem fekete és nem fehér. De vallom, hogy valami nagyon nem stimmel, mikor a tévéből és az újságokból csak egyféle bizsergető semmi ömlik ránk, miközben a „szabad vonalon”, mélyebbre ásva egy másik világot fedezhetsz fel magad körül. Nem stimmel a dolog, hiszen ha elmesélsz egy történetet, ami nem tetszik a mindenkori „demokratikus erőknek”, rögtön üldöznek, hallgatásra kényszerítenek, igyekeznek elnyomni. Nem fekete és fehér a világ, de ha okosan nézel körbe benne és okosan hallod meg a hangjait, akkor rá kell döbbenned: közel jársz hozzá, hogy értsd.
Ebben fogok segíteni. Nem leszünk mindig közel a teljes megértéséhez, de igyekszem fogni a kezed és mutatni az utat. Egy akarok lenni azok közül, akik nem csak beszélnek, hanem mondanak is valamit. Ezt megtettem a múltban („Agymosott”) és meg tudom tenni a jövőben is.
Tisztában vagyok azzal is, hogy van egy kérdésed, amire választ szeretnél kapni. Íme tehát a válaszom: igen, el fogod olvasni és el is tudod majd menteni azokat a cikkeket, amik miatt kedvelted előző blogomat. Legalább 80-100 cikket át fogok emelni a múltból és újra publikálom itt - ez az én ajándékom a kitartásodért és lelkesedésedért.
Csekélység. Bár cserébe kérek majd valamit.
Minderről majd később.
Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani most, a kezdésnél. Nem többet.
Tehát még egyszer üdvözlök minden régi és újabb olvasót a blogon. Belevágunk.
Remélem, kellemes utazásban lesz részed - gyere velem az én érdekes világomba. Nem bánod meg.
Ezt megígérhetem.
Utolsó kommentek