– bűn és bűnhődés? –

A fogalmak mögött sokszor olyan jelentések bújnak meg, amelyekkel a rájuk rakódott idea súlya miatt már nem vagyunk (nem is lehetünk) tisztában. Máskor maga a kor szelleme, a hamis eszmék fröcsögése hamisítja/ferdíti el a szavak jelentését – és ez a legveszélyesebb. Olyan kormányok és diktatúrák vannak hatalmon, melyek fennen hangoztatják a demokráciát és a demokrácia előnyeit, miközben az egész csak üres szónoklat, hiszen egy gondosan eltervezett, nagyon hosszú út alatt létrehozott, pontos tervek mentén haladó diktatúrában élsz, melyet természetesen folyamatosan éljenzel.

A minap felmerült (ismételten) egy fogalom közöttünk. Feleségem politológia szakon tanul, elég sok köze van a napi– és a világpolitikához, legtöbbször az én cikkeimmel megegyező terjedelmű esszéket és dolgozatokat nyújt be, és meglepő módon, bár más országokban születtünk és végül más országokban (sőt más földrészeken) nőttünk fel és lettünk tudatos fogyasztója a társadalmaknak, mégis sokszor olyan nyílegyenesen egyező a véleményünk mind a világról, mind az emberekről, a politikai hatalmakról, elnevezésekről, átverésekről és az agymosásokról, hogy az néha már komolyan ijesztő.
Hozzá kell tennem – nem mindenben értünk egyet, csak a dolgok olyan 90 százalékában. És nem azért, mert egyikünk hűen követi a másikat, dúl a szerelem, ami vakká és süketté tesz. Ez nem erről szól. Csak igyekszünk értelmesen, emberhez méltó gondolkodással élni, átlapozni a sok ostobaságot, amit megpróbálnak lenyomni a torkunkon és megtalálni a számunkra valóságosnak tűnő „igazságot”, amiben hiszünk és amit érzünk magunk körül.

Tegnap a rasszizmus jött elő. Ezért született ez a bejegyzés.
Rövid leszek, ez most nem „gigacikk”.

Azt mondom (és azt mondtam feleségemnek is), hogy merjük felvállalni önnön rasszizmusunkat, mert ez nem bűn. Azt hiszem, megértette – rögtön bólogatott. Igazat adott. Merd felvállalni, hogy rasszista vagy, hiszen ez a természetes. Fehér bőrű, Európában született és európai gyökerekkel rendelkező civilizált, gondolkodó, termelő és felhasználó emberlény vagy, aki képes elgondolkozni a jövőjén és azt kellő mértékben építeni. Ezzel szemben ott vannak más rasszok, akik másként születtek, másként élnek és más a jövőképük. Nem egyezik a tieddel. Ez nem baj – de attól még, hogy téged ez nem bánt, meglehet a saját személyes véleményed erről a viselkedésmódról. Tetszik – nem tetszik. Helyes – helytelen.
Véleményed van. Róluk. A környezetükről. Az életükről.
Ez a rasszizmus.

Az elmúlt közel hetven év során, miután a második világháború, mint az igazságot kereső emberéleteket kioltó szélvész kimúlt, vele együtt a sok barom ki szerette volna irtani az emberekből azokat az alapvető természetes tulajdonságokat, melyek előtte teljesen elfogadott módon kapcsolódtak hétköznapjainkhoz. Ezek között előkelő helyen állt a rasszizmus. Még egyszer, mert tudom, hogy rossz szájízzel olvasod – a rasszizmus nem bűn, azért, mert felvállalod, hogy rasszista vagy, nem követsz el bűnt, hiszen ez egy természetes emberi reakció és viselkedésforma.
1945 előtt mindenképpen az volt.

Megint más, hogy mit takar a fogalom és mit akarsz megtenni erre hivatkozva. Az, amit 1945 előtt és után is az amerikai nép tett rasszizmus fogalma alatt, az emberiség ellen elkövetett bűn volt. Amit a dél–afrikai fehérek tettek, szintén. De amit a szaúdi–arábiai állam tesz például a mai nap is, szintén elítélendő rasszizmus.
És persze az, amit nap mint nap látsz. A környezetedben. Mert rád ömlik.
Ahogy a cigányok köpködnek feléd, ahogy „magyarnak” neveznek, meg ahogy arról beszélnek, hogy kiirtanak téged az egész családoddal együtt, ha nem teszed meg ezt vagy azt, ez bizony rasszizmus. Egy kicsit keményebb, mint amire büszke lehet az ember, mert ez már erőszakos rasszizmus, de mit lehet tenni? Erre egyik jogvédő sem mondja, hogy valahogy el kéne törölni. Pedig ezt a fajtát el kéne törölni…
Ahogy a zsidók beszélnek a palesztinokról és ahogy napi szinten gyilkolják őket, immár olyan hetven éve, az rasszizmus. Ehhez nincs is mit hozzáfűzni.
A világ kormányai persze igyekeznek beléd nevelni, hogy tagadd meg rasszizmusodat. Mi következik ebből? A lehető legpuhányabb, tényleg puhapöcsű fehér emberek társadalma, ahová arabok, cigányok, ázsiaiak, négerek és zsidók százezrei vagy milliói férkőznek be, méghozzá komoly segítséggel, melyet fehér emberek kezétől kapnak. És amikor te, a fehér ember egy kicsit felemeled a hangodat az ügyben, hogy mi lenne végre, ha nem csak a cigány meg a néger kapna állami támogatásokat, ha nem csak a zsidó kapna örökös életjáradékot egy mesterségesen felduzzasztott „őstörténet” miatt, ha nem csak az arabok kapnának beilleszkedési járulékokat az újabb és újabb mecsetek építéséhez, máris ott találod magad, hogy mindenki ujjal mutogat rád, és kiáltja – „rasszista”.
Pedig csak a jogodat szeretted volna érvényesíteni a saját világodban.
Na barátom, jogod neked már nincs. Ha azt hiszed, hogy van, akkor elítélendő rasszista bunkó vagy.

Az európai iskolákban annyira elharapózott a muszlim és egyéb vallású beözönlők száma, hogy a szülők szép lassan elérték, miszerint az osztálytermek faláról le kell szedni a kereszténység jelképét, a keresztet. Egyelőre nem kerül fel egyéb jelkép oda (lenne ötletük), de tény, hogy a fehérek teremtette Európában már nem dívik az európai szellem építése, megtartása és továbbtanítása. Ugyanez az eset fordítva, csak hogy lásd a te rasszista fejeddel, hogy mennyire kirívó. Az összes Közel–Keleti iskolában elrendelték, hogy le kell szedni az iskolák osztálytermeiben a falakról Mohamed arcképét, mert az sérti a keresztény bevándorlók és beilleszkedni nem akarók lelkületét. Mohamed helyett az iskolákat ellepő fehér bőrszínű emberek követelik a keresztény jelkép, a kereszt falra erősítését.
Elképzelhető? Sosem. Amikor Szaúd–Arábiába mész dolgozni, az állam és közötted (tehát nem a munkáltató és közötted) létrejön egy több száz oldalas szerződés, amelyet érdemes végig is olvasnod, és amelyet aláírva szentesíted, hogy bármiféle törvényt sértesz arrafelé, kezed–lábad levághatják, megkövezhetnek és halálra korbácsolhatnak – mert ott ez a törvény.

Amikor ezzel szemben a büdös arab parasztja belép Európába, nyugodtan erőszakolhat meg finn, svéd vagy norvég szőke lánykákat (sokszor nem is kell megvárnia, hogy ivarérettek legyenek), teljesen hétköznapi módon gyújtogathat tüntetéseik alkalmával, embereket ölhet és fenyegethet a cigányokra jellemző „együtt él a család és a baráti kör, mert félünk a támadásoktól” szlogent másolva, és mindezt büntetlenül teheti – mert a rasszizmust bűnnek tekintő keresztény, fehér emberek által alapított európai társadalom egyre gyengébb és egyre visszahúzódóbb.
Az Amerikai Egyesült Államok lakosságának a fele nem fehér bőrű emberféle. Kanada lakosságának java része pakisztáni, indiai, kínai és koreai, ez mellett száz– és százezrek érkeznek a Fülöp–szigetekről, Bangladesből, Vietnámból és egyéb a rasszizmusra és a rassz értékrendjének megtartására fogékony országokból. Így aztán amíg neked, fehér embernek a rasszizmus bűn és eltaposni való vétség, addig ők ezt természetesen viselik, hiszen természetes emberi értékrend.

Kifordult a világ.

Észak–Amerika elesett. Lassan több lesz a színes emberke arrafelé, mint a fehér. Európa elesett. Szép lassan dagad a rák ezen a testen is, visszaszorul a fehér lakosság, szinte minden pénzét és erejét arra költi, hogy segítse a „szegény, szerencsétlen” betelepedőket – akik persze rasszista állatok és csak röhögnek rajtunk. Az ausztrál kormány már meg sem próbálja tagadni, hogy elveszett. Ahogy Kanadában is, úgy itt is a fehér lakosság egyre messzebbre menekül a színes áradat elől, elhagyva olyan előtte híres városokat, mint Sydney, Toronto, Canberra vagy Vancouver.

Ismétlem.
Nincs azzal baj, ha rasszista vagy. Ez egy pozitívum, amit az agymosott média igyekszik kiölni belőled. Vállald fel, hogy véleményed van más embercsoportokról, azok viselkedéseikről és szokásaikról, melyek nem csak furcsák, hanem időnként ellenségesek is veled szemben. Veled és a körülötted létező, általad és őseid által épített világgal szemben. Vállald fel, hogy a rasszizmusod békés, de ha kell, fegyverrel és komoly, erőszakos fellépéssel is támogatod. Ez sem baj. Addig, amíg neked kuss a neved a négerek, az ázsiaiak, az arabok és a zsidók között, addig szerintem nem baj, ha szép lassan eljuttatod hozzájuk az üzenetedet – eljött az idő, amikor ti is követitek végre az én kultúrámat, az én parancsaimat, amikor tisztelitek az én világszemléletemet, az én istenemet és az én életközösségemet. Akinek nem tetszik, el lehet menni.
Senki sem kérte, hogy beköltözz a fehérek rasszista világába.
El lehet menni.

Manapság egy ilyen bejegyzés „természetesen” rasszista (mivel nem vagy tisztában a fogalommal), uszító, hiszen arra ösztönöz, hogy olyanná válj, ami természetes lenne, vagyis ellentétes a diktatórikus kormányok agymosott eszméivel, náci és fasiszta (holott ez a kettő érdekesen eltérő párosítás), egy kicsit „jobboldali”, ezt nem tudjuk hogy miért, illetve megvetendő.
Hát barátom… vess meg érte, de én egy rasszista ember vagyok, aki büszke a rasszizmusára, és aki ezt ki is meri jelenteni. Rasszista vagyok, mert ez a helyes, mert bár egész életemben azt hallottam és tanultam, hogy ez bűn, de aztán rájöttem, hogy ez bizony nem az. A rasszizmus nem bűn – teljesen normális emberi reakció. Ezzel akarod megvédeni a határaidat, az életedet, a kultúrádat, a környezetedet, családodat, múltadat és jövődet. Teljesen természetes, emberileg elfogadható fogalom az egész világon – kivéve a fehér emberek között. A cigány, az arab, az ázsiai és a zsidó mind–mind keményen rasszisták, sokszor bizony „eszközrasszisták”, vagyis fizikailag is kinyilvánítják ezt.

Semmi baj azzal, ha felvállalod, hogy te is az vagy.
Üdvözöllek az ébredés valóságában. Egy átokkal kevesebb ül most a válladon, ha elfogadod, mit olvastál, és tatod magad hozzá.