HTML doboz

<script id="_wau0em">var _wau = _wau || [];
_wau.push(["colored", "dwcdt1wfsmgg", "0em", "493915ffffff"]);
(function() {var s=document.createElement("script"); s.async=true;
s.src="http://widgets.amung.us/colored.js";
document.getElementsByTagName("head")[0].appendChild(s);
})();</script>

Tom Bobb Blokk

“To learn who rules over you, simply find out who you are not allowed to criticize.” "Ha tudni akarod, ki szabályoz (irányít) téged, egyszerűen keresd meg, ki nem kedveli a kritkádat." - Voltaire (saját fordítás)

ELÉRHETŐSÉGEM

Ha már nem elég a személyeskedés itt a cikkek hozzászólásaiban, hadd szóljon a párbaj kettőnk között. Itt mindig megtalálsz:

tombobb kukac freemail.hu

De legyél kimért, pontos és egyszerű. (Nem viccelek.) Nincs időm marhaságokra felelni.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

TBB main page

Tom Bobb bejegyzése 2015. május 17. 3 komment

NE… BÁNTSD… A… MAGYART… MERT…

Címkék: cigány rasszizmus magyar rendőrség Betyársereg

betyarposter.jpg

– betyárkodások és egyéb problémák –

Az mindig úgy kezdődik, hogy Pistike visszaütött. Vagy Rikárdó – esetleg Leonszió, Szantiágó, Romárió. Nem tudni pontosan. A lényeg: mi nem vagyunk hibásak. Hogyan is lehetnénk? Egy elnyomott, kitaszított, éppen csak megtűrt népcsoport tagjai volnánk, akiket a civilizált világban úgy neveznek, hogy roma, miközben a mérges, gyűlölködő és vérre éhes magyarok úgy morogják, hogy cigány. El is akarjuk hitetni a világgal, hogy nem cigányként élünk és nem vagyunk méltók a lesújtó, öröklötten rossz hangzású elnevezésre.
Pedig mindannyian tudjuk, hogy cigányok vagyunk, hiszen ekként születtünk – és ekként fogunk meghalni is. Az elnevezés valójában nem gyűlölködés, nem megkülönböztetés (ezt mindannyian tudjuk, még azok is, akik erőltették és erőltetik, hogy cigányból romák legyünk) – hogyan is venné ki magát, ha holnaptól a disznót így hívnánk, hogy hurkaküllemű, esetleg a nyulat meg úgy, hogy ugróbogár… De hiszen ettől még semmi sem változik. Az erdőben dörmögő és sajtkutya él (medve és róka), a levegőben görbekárog és csőregér (sas és pityke).
Hagyjuk már.

Mindennek és mindenkinek megvan a maga ősi neve.
Mi cigányok vagyunk. Érdekes és sokszor valóságos jelzőkkel lehet megkülönböztetni csoportunk tagjait, így tehát léteznek közöttünk büdös cigányok, dolgos cigányok, semmirekellő cigányok, gyilkos cigányok – és még sorolhatnám. De hol itt a probléma és miért kezdődött el? Miért van az, hogy ha ajvékolnunk kell, rögtön azzal kezdünk, hogy mit csinált a másik, miközben mi békésen napoztattuk sörhasunkat a lopott széken ülve, hátul a teraszon, éppen munkaidőben (ezt mesélik a magyarok)(hogy napközben valami munkaidő elnevezésű kötelező szakkör létezik a világban mindenhol), segélyre várva, illetve segélyosztást követően?

Aztán meg csodálkozunk, hogy jönnek a betyárok.
Persze, hogy jönnek. Hiszen mások már nem állnak közöttünk és a sokszor bizony általunk megfélemlített magyarok között. Jönnek rendet tartani és betartatni.
Innen vesszük komolyabbra a témát.

Amikor a többnyire hétpróbás gazemberek, csalók és szélhámosok, esetenként gyilkosok és hóhérok által vezetett magyar rendőrség (mint egyik legfőbb erőszakszervezet, már–már terrorista egység) sajnálkozva tárja szét a kezeit, ha védelmet kérünk tőle, esetleg (a gyorsabb ügyintézés érdekében) keményen megzsarol bennünket, miszerint jó lenne, ha befognánk a szánkat és visszavonnánk a feljelentésünket, amit a cigányok ellen tettünk (akik fenyegetőztek és legtöbbször gyilkossággal dobálóztak), amennyiben nem teszünk eleget az ő munkakerülő óhajaiknak – akkor nincs sok esélyünk.
Átéltem ezt én is, amikor a Magyarországon „szolgálatot teljesítő” rendőrségtől védelmet kértem fenyegetőző cigányok ellen, és természetesen azzal tettek pontot az ügy végére, hogy engem fenyegettek meg zárkával és későbbi bírósági tárgyalással, ha továbbra is hívogatni merészelem őket. Mert hogy van nekik jobb dolguk is.

Itt tennék gyors kitérőt a rendőrségnek csúfolt magyar terrorszervezet „jobb dolgára”. Ez nem tartozik szorosan a cikkhez, de később látni fogod az összefüggéseket. Meg fogod érteni, mi van itt körülöttünk és miért.
Történt pedig, hogy a szervezet élére kinevezett alvilági figura (azt hiszem, valami Sintér vagy mi a szösz a neve) azt az utasítást kapta, hogy márpedig ha törik, ha szakad, még több zsoldot kell beszedni az autósoktól, akik az utakon közlekednek. Nem elég az önkényes megállítás és a kocsi teljes átvizsgálása, a rossznak mondott használt gumikra, kiégett vagy pislákoló helyzetjelzőkre, esetleg rendszámtábla megvilágítókra való hivatkozás, nem elég a kötözködés azzal, hogy be volt–e csatolva a hátsó utas vagy sem (ki látja ezt a sűrű forgalomban, esetleg szürkületben vagy éjjel?), mert ez nem hoz elegendő pénzt.
Mit lehet hát tenni?
Miközben a világ egyéb majdnem normális országaiban egy–egy kisebb vétségnél megállít és figyelmeztet a rendőr, illetve sokszor keményen segítőkész, addig nálunk mindenért büntetni kell – kötelező. Ez amolyan ostoba kelet–európai stílus, ebből csak generációkon át lehet(ne) „kiszületni”. Miközben egyéb értelmesebb országokban boldogan mész oda a rendőrhöz, ha segítséget akarsz kérni, Magyarországon kerülöd őket. Mert ha megállsz mellettük autóval, hogy valamiféle alapvető emberi kérdést tegyél fel nekik, a következő kérdésük (az ő kérdésük, barátom) az, hogy hol vannak a kocsi papírjai és felnyitnád–e a csomagtér tetejét?

Egy undorító, szemét, számító és szolgaként működő terrorbanda. Ez a magyar rendőrség. Nekem lehet itt pofázni, hogy sok normális is van közöttük – menjenek el innen, távozzanak a haramiák közül, mert aki korpa közé keveredik… de hiszen tudjuk jól.
Nincsenek becsületes és segítőkész magyar rendőrök.

A lényeg, hogy Sintér elvtárs (akinek már az arcáról is röhögve olvasod le, hogy legalább 6–8 betoncsizmás áldozata lehetett előző, ténylegesen alvilági élete során) kért és kapott a Magyarországot jelenleg uraló vezetéstől (közvetlen a diktátori irodából) pár százmillió forintot, hogy beszerezhessen olyan közúti berendezéseket, amikkel még az is látszik a képeken, ha a vezetőnek nincs elrendezve a slicce a kormány mögött. Vége az orális mókáknak, barátaim! Kameráink vannak, amikkel még a geciket (mármint a rossz állampolgárokat) is kimutatjuk az üléshuzaton!
Szánalmas…
A közúti kamerák beszerzése viszonylag könnyen ment, mert ha bekopogtatsz a boltba és leraksz 15 milliárd forintot, rögtön megkapod a fejőstehénnek is nevezhető berendezéseket. Amennyit csak akarsz. A magyar állam (a diktárorkák) akartak is rögtön vagy 160 darabot (itt teszem hozzá, a magyarok „csak” 900 millió forintot fizettek ki, mert a többit jó cigány módjára kikönyörögték az EU–tól). A mendemondák szerint, amit a szánkba akartak tolni, egész Európában egyre rosszabb a közlekedési morál és ez a kamerarendszer majd segíti a magyarokat a helyes útra terelésben. Higgyük el, folytatták a mendemondák, hogy Európa szinte minden országában vannak ilyen berendezések…
Hahaha – például Németországban nincsenek. És Romániában, Olaszországban, Ausztriában, Szlovákiában meg Csehországban sem igen láttam ilyeneket. Többnyire egész Európában nem is ismerik az ilyen kamerákat. De a hülye magyar higgye csak el, hogy ez egy összeurópai biztonsági rendszer egyik tartóoszlopa, miközben ténylegesen nincsen más országokban ilyen kamera. Nem kell. Senki sem vásárolja – csak mi.
Vagyis ők.

Szóval vannak rendőrök és kamerák.
Ennyi a történet. A magyar rendőrnek most nem az a dolga, hogy szolgáljon téged és védjen meg (bárkitől), hanem hogy gyorshajtásért, tiltott sávátlépésért, kihangosító nélküli telefonálásért meg ilyen gondosan előre megtervezett úgynevezett „kihágásokért” kemény magyar forintokat vasaljon be rólad/tőled.
Csak a miheztartás végett (és máris visszatérünk a fő csapásirányhoz), miközben egy laza ötvenes táblánál mondjuk hatvannal „száguldozol” és ezért fizetned kell 30 ezer forintot, addig ugyanez a szabálysértés Németországban olyan 10–15 euródba kerül. Az átlagos magyar dolgozó hatvan órát dolgozik a szabálysértés kifizetéséért, miközben az átlagos német dolgozó kettőt.
Itt a különbség.
Pedig a német is tudja, hogy szabályt sértett. Fáj is neki a 10–15 eurós bírság és tanul az esetből. De nem, Magyarországon nem lehet ezt elintézni 1000–1500 forintból (ami így végre a normális 2–3 órai munkadíj lenne), mert nálunk minimum több mint egy heti keresetedet veszi el a diktatúra, ha megsérted a szabályaikat.
És hidd el: könnyen sérthetsz szabályt. Sokszor akaratod ellenére. Napi szinten vezetek, követem a szabályokat, de tudom, hogy könnyen véthetsz ellenük. Nem azért, mert vagánykodsz vagy mert akarod megtenni, hanem mert megesik, hogy „becsúszol”.

Még egy kis szösszenet a telefonálásról és ennek büntetéséről.
Büntetni kellene az evést és ivást is a kocsiban. Sokan megteszik. Esznek és isznak, félrenéznek újabb morzsák után… Tudom, miről beszélek. Büntetni kéne a rádióadók váltását, esetleg egy–egy új zene keresését a CD–n vagy MP3–hordozón, mert sokszor másodpercekig nem figyeled az utat, miközben ezeket a dolgokat megteszed. Büntetni kéne a GPS figyelését és az útvonalad követését, ami pontosan megegyezik azzal, amikor a telefonodat nézed. Büntetni a beszélgetést a többi utassal. Nem lehet kivételt tenni azzal, amikor telefonon beszélgetsz vagy amikor élőben. Beszélsz. Létezel. Bűnös vagy. Nincs különbség hordozó (étel, ital, GPS, magnó, másik utas) és időtartam között. Mindegy, hogy neveket keresel a telefonod menüjében, akikkel beszélgetni akarsz vagy egy új zenét a magnódban található albumok között – ez is, az is másodpercekig tart.
Addig nem nézed magad előtt az utat.
Szóval jelenleg a sok őrült bünteti a telefonálást kihangosító nélkül (a beépített kihangosító nem ér, igaz?), miközben leszarják, ha éppen elütsz valakit, mert váltani akartál Modern Talkingról Motörheadre. Ez szerintem a világ egyik legnagyobb faszsága, amivel nem értek egyet és amit nem fogadok el (nem a diszkózenéről a kemény rockra váltást, hanem a fő mondanivalót).

Ennyi.
Visszaugrunk az alaptémához.

Az új közúti kamerákkal esténként az alagsorban maszturbáló, rendőröknek nevezett bohócok tehát nem fognak megvédeni, amikor jön egy keményen maffiamúlttal rendelkező cigány galeri, amelyiknek legidősebb tagja is csak csupán 40–43 éves (ő a nagypapa, már van neki dédunokája is – és erre büszke), hogy zsaroljon vagy egyéb módon fenyegessen téged. Jó tudni, hogy Magyarországon az utóbbi 5–8 évben előkerült egy igencsak átlátszó, de a mindenkori hatalom szerint teljesen rendben lévő módszer arra, hogy a problémák, amiket a cigányok terjesztenek, ne tömbösödjenek egy–egy területre – ezt „átköltöztetésnek” nevezzük. Alapja, hogy a cigány családot felkeresi egy–egy a piramis alján szolgálatot teljesítő nénike vagy bácsika, aki a helyi önkormányzat nevében (valójában a „sintéri bűnbanda” segítségével és vezényletével) felajánlja a családfőnek, hogy egy jobb helyre költözhetnek, ahol hasonló segélyt kaphatnak, mint most, de a körülmények kedvezőbbek, a lakás új, vannak benne bútorok is, és senki sem fogja őket ott közmunkával meg ilyen hülyeségekkel zaklatni. Ez oda–vissza működik, vagyis miközben a Zsiga valahonnan Borsodból éppen Budapestre cihelődik, addig az Oláh–família a „nyóckerből” megy valahová vidékre. Olyan áttekinthetetlen körforgásban vannak a magyarországi cigányok (oké, csak egy részük)(olyan 20–30 százalékuk), hogy azt el sem tudod képzelni. És ez nem mese.
Igen ám, de a maffiamúlttal rendelkező „nagyon rendes cigányok”, akik hirtelen egy felújított házikóban találják magukat valahol vidéken egy kis falucskában, folytatni szeretnék a segély mellett eddig csinálgatott kis bizniszt – tehát felkeresik a helyi dolgos legényeket, hogy kocsmáktól, büféktől vagy dohányboltoktól kis bevételért esedezzenek. Ily’ módon: „Ha nem kapom meg a bevételed 5–10–15 százalékát, átvágom a torkodat, megbaszom a feleségedet és eladom a lányodat a törököknek” – vagy valami hasonló.

A cigány legtöbbször a baszásra (elnézést a szóért) megy rá, ebből meríti mondanivalója lényegét. Vagy téged akar megbaszni (ez kicsit homoszexuális vonal), vagy a feleségedet, anyádat és lányodat egyszerre, esetleg (megint buzulunk) a fiadat és/vagy az apádat. A lényeg, hogy a sörhas alatt egy kemény, céltudatos és sosem lehervadó baszógép helyezkedik el, melyet bár az utóbbi 10–15 évben gazdája csak tükörből láthat a has púpos izomzatának árnyéktája miatt, létezése tagadhatatlan.
Tehát a cigánymaffia vezetője keménykedik a kis faluban, erre meg a falu okosabbja rendőrt hív. És itt kezdődik a probléma.

Amikor felveszed a telefont, hogy rendőri segítséget kérj (bárhol az országban), tudatosítanod kell önmagadban, hogy ezzel a cselekedeteddel a közúti pénzbehajtásból ellenőrzésből vonsz el elemi erőket. Tehát jó lesz megtanulnod már az általános iskola első osztályában, közvetlenül az ABC három első betűje előtt (és persze a mindenkori holokauszt megemlékezések súlya alatt), hogy rendőrért semmilyen esetben nem sikolthatsz ebben az országban. A rendőröknek, mint a diktatúra erőszakszervezet tagjainak ugyanis 0–24 órában kötelességük megfelelő bevétellel (szebb szóval zsarolt, erőszakkal teremtett pénzzel) ellátni a kormányzásra termett maffiatagokat. Ez alól egyik járőr vagy nyomozó sem kivétel – mindenkinek azon kell munkálkodnia, hogy a pénzéhes kormányközeli köröket etetni lehessen.

Tehát a cigánymaffia zsarol és fenyeget, te felveszed a telefont és rendőri segítségért kiáltasz. Teszed ezt azért, mert ostoba módon már kora gyerekkorod óta beléd nevelték azt a teljesen megalapozatlan tényt, hogy Magyarországon a rendért a rendőrség felel – őket kell értesítened, ha problémád akad. Más országokban már gyerekkorodban megtanulod, hogy ha problémád akad, akkor azt megoldod magad, és csak a végén hívod a rendőröket, amikor takarítani kell, de nálunk még dívik az a hülyeség, hogy a rendért a rendőr felel.
Ez nem így van.
Mivel édesapám rendőr volt, ezért a családomban elég kemények voltak a hétköznapok. Nem mondom, hogy gügyögő korom óta utáltam a rendőröket, de mivel egy kicsit „belső szemmel” is láthattam a működésüket, korán rájöttem, mekkora hazugságtelep ez az egész. Ugyanolyan emberek ők is, mint te. Reggel szarnak, cigiznek, esznek és basznak (cigány módra, bocs), tévéznek és hibákat követnek el – sokszor direkt módon, bár ezt inkább bűnözésnek hívják… Szóval a rendőr nem szent. És ezt már láthatod/érezheted is magad körül. Vedd csak fel a telefont! Kérj segítséget!
Meglátod és megérzed.

Tehát a falucska megzsarolt polgárai segítséget kértek, de a rendőrség azt felelte, hogy nem folyik vér. Márpedig amíg nem folyik vér, nincs bűneset. Nagyjából ezzel össze is foglalható a 160 kamera mögött izgatottan, többnyire álló farokkal ácsorgó 20–25 éves nyikhaj magyar rendőr hozzáállása ahhoz, hogy szolgál–e és véd–e.
Ebben az esetben tehát, ha nem akarod, hogy ténylegesen vér folyjon, más megoldást kell keresned. Vannak is alternatívák.
Ad egy: Magyar Gárda. Na nem… Ez már a múlté (remélve, hogy ez nem igaz).
Ad kettő: helyi szerveződés a védelem érdekében. Kinek van erre ideje?
Ad három: visszakeménykedés. A vége halál lesz. Mert ezek leszúrnak és megbasznak. Vagy fordítva.
Ad négy: elköltözés, menekülés. Na, azt már nem.
Ad öt: hallottál te valamit a Betyárokról?

Ez a megoldás.
A Betyársereg egy olyan önálló, kormánytól és szervezetektől független identitás, amelynek tagjai nem 60 kilós kis buzeránsok, mint a magyar rendőrök jelentős (felhígított állományú) része, hanem rendszeresen sportoló, kemény megpróbáltatásokkal szemben is ellenálló, határozott és erős jellemű emberek csoportja. Ebben van a lényeg. Nem hiszem, hogy első szóra pattannának, de ha elmagyarázod nekik, hogy mi a baj forrása, mekkora a probléma és milyen eszközöket tudnál kérni és adni, amikkel ezen segíthetsz – menni fognak.
Jelen esetben páran felkerekedtek és bográcsozni mentek említett falunkba.

Na, erre kitört a „zsidóvulkán”, rögtön megjelentek az első járőregységek, a helyi rendőrfőnöknek csúfolt Madárka Laci Bácsi azon nyomban 24 órás ügyeletet rendelt el az utcákon, tehát igazoltatták az összes feketébe öltözött egyént a környéken (a temetési menetekben ez nem csak az özvegyeknek nem tetszett)(és az emósok is morgolódtak kicsit), illetve megjelent a TASZ, amely banda szervezet léte egyenes kicsúfolása a valódi szabadságnak és a valódi emberi jogoknak. A tévések interjúkat készítettek, a rendőrök még a kóbor kutyákat/teheneket/kecskéket is igazoltatták (aztán Zsanettként jártak el velük – érted az összefüggést, remélem), a cigányok visszahúzódtak óljaikban/házaikba, miközben a korábban keményen megfélemlített magyarok továbbra is kijártak a földekre dolgozni, tették a mindennapi tennivalókat – végre „zsarolatlanul” és „fenyegetetlenül”, mert ezt követeli meg a normális emberi viselkedésnorma. Dolgozni akkor is kell, ha baj van.
Mindenki fellélegzett.
Igen ám, de mi lesz a történet vége? Elmélkedések következnek.
Meddig maradhat a Betyársereg a faluban és meddig lehet emésztőszervi károsodás nélkül bográcsozni? Vajon meddig tarthat fenn rendet egy–két huszonéves paprikajancsi rendőrújonc a maga 60–65 kilójával, szemben a cigányok 100–120 kilós, sörhastól megvastagodott, kigyúrt és teletetovált testével? Hallom, hogy naponta pár órás váltásban cserélgetik mostanában a főiskoláról kikerült hülyegyerekeket, akiket fegyverrel az oldalukon kiraknak az faluvégben a járőrkocsiból, mint valami útszéli büdös kurvákat, és ezeknek a pöttyös bugyis, mutáló hangon beszélő kislányoknak az a dolguk, hogy merészen nézzenek szembe a bajokkal – igazoltassanak, távol tartsák a betyárkodókat a cigányok házaitól, illetve időnként egy–egy bokorban megbújva bujálkodjanak a természet lágy ölével (nem buzulnak – pisilnek).

Ez, barátom, szánalmas.
A mai Magyarország szánalomteteje.

Amikor felveszed a telefont (én ezt 2009–ben megtanultam), sosem mondhatod a rendőrnek, aki valahol tehát a 160 kamera mögött veri a… veri el az időt, hogy cigányok támadtak rád, fenyegetnek és meg akarnak ölni, mert akkor nem lesz foganatja a dolognak. MINDEN ESETBEN azt kell mondanod, hogy gárdistákat láttál a kertben ólálkodni, akik hangoskodnak és be akarnak törni a házadba, illetve hogy betyárokat láttál a susnyásban, ráadásul felfegyverezve.
A felnyerítő rendőrjárőr arca olyan módon lesz elkékülve a három másodperc alatt bekövetkező helyszínre érkezéstől, ahogy még Gagarin sem nézett ki az első űrrandevút (és visszaérkezését) követően. Hidd el nekem, hogy ha a mai politikai mumusokat hangoztatod a telefonban, sokkal hamarább kapsz rendőri védelmet, mintha egész egyszerűen bevallod az igazat, miszerint pár potrohos cigány fenyeget téged és félsz tőle, hogy valóban az életedre törnek.

Pár héttel ezelőtt körbenéztem az interneten, hol és milyen minőségű önvédelmi fegyvereket tudnék beszerezni a már eddig is karbantartott és a lakás/kocsi különféle helyein elrejtett fegyvereim mellé. Nem azért teszem ezt, hogy több legyen – hanem azért, hogy másfajta, más eljárásban használható is legyen közöttük. Így esett a választásom egy szlovák oldalra, ahol egész szép kollekciót lehet beszerezni, viszonylag olcsón (a német árakkal összehasonlítva).
Mit is akarok ezzel mondani?
Mindig felmerül a kérdés, ha erőszakról esik szó, hogy vajon hol húzódik meg a határ, amelyet ha átlépsz, pontosan olyanná válsz, mint azok, akik ellen fellépnél. Vagyis mekkora méretű védelmet használj abban az esetben, ha megtámadnak? Ha puszta ököllel érkeznek és te puszta ököllel jobb vagy náluk, ergo kiütöd őket, vajon szabad–e még rugdosni is a veséjüket a leszakadás pillanatáig? Ha késsel érkeznek és te is éppen disznót akartál volna vágni, ezért ott a kezedben a böllérnyeső, vajon mekkora méretű védekezés szükségeltetik ahhoz, hogy ne a te hátadban/szívedben álljon a bökő, hanem a rád támadóéban? Vajon egy csoporttal szemben, akik botokkal, késekkel és ki tudja még miféle fegyverekkel támadnak rád, szabad–e és kell–e használnod olyan komoly önvédelmi fegyvereket, amik pontos használata esetén az ellenfeled akár meg is halhat?
Nehéz, tényleg kurvára nehéz kérdések ezek.
Olyan fegyvereket gyártattam és gyártottam le 2009–ben (előtte teljesen „üresen” mászkáltam Budapest utcáin, többnyire cigányok lakta részeken is), amelyek alkalmasak „csendes védekezésre’ – vagyis használatuk esetén a rád támadó cigánybandának nagyon fáj, de senki sem hal meg. Fa és ólom alapanyagú fegyverek ezek, amiket a mai napig hordozok magammal, amikor Magyarországon tartózkodok (Németországban nincs szükségem ilyenekre, és Kanadában sem volt okom ilyenekkel mászkálni az utcán). Igen ám, de az említett oldal egy teljesen más alternatívát is bemutatott nekem – én meg rendelni kezdtem.
2015–öt írunk tehát, és olyan fegyverekkel vagyok képes az utcán mászkálni, amelyek használata esetén (szigorúan önvédelmi használatról és nem támadásról beszélünk) a rám omló cigánybanda pár tagja komoly halál közeli élménnyel ismerkedhet meg. A fegyvereim egy része teljesen rejtett, míg másik részük (már csak a méretük miatt is) szemmel látható – elrettentő.

A kérdés megint csak adott – ez így legális?
Nem az.
A Magyarországon tevékenykedő terrorista csoport, amelyik magát a kormány által fenntartott rendőrségnek nevezi, nem engedélyez számodra semmiféle önvédelemre alkalmas, fegyvernek használható tárgyat sem. Nem lehet nálad kés, rugós kés, lánc vagy láncos bot (szöges bot), nem hordhatsz szablyát vagy bokorvágó kardot, nem lehet nálad „boxer” vagy „vipera”. Ha ezeket megtalálják, akkor komoly rendőrségi ügy lesz a dologból.
Hajrá.
Viszont lehet nálad fejsze. A tartójában, ott az oldaladon. Nem tiltja törvény, hogy két otthoni fejszézés és lakásátalakítás között ne ugorhass ki a szabadba egy–egy sétára. Lehet szekerce. Csavarhúzó (a nagyobbik fajtából), kalapács és egyéb kéziszerszám. Használhatsz megerősített markolatú, komolyabb rúddal ellátott esernyőt, a derekadat átfoghatja egy belül ólomgolyókkal bélelt deréköv, illetve a törvényeknek megfelelően 8 centiméter hosszúság alatti kés. Ebből akár kettő is. Miért ne?

Újabb kérdés. Ha védekezel és megölsz valakit, mi történik veled?
Gondatlan emberölésért börtönbe (cigányok közé) kerülsz. Ilyenkor el kell gondolkoznod a következőkön. Ha nem védekezel, ezek a brutális, tanulatlan állatok képesek ott az utcán megölni – jobb esetben „csak” megnyomorítani. Mi a jobb? Ezt elviselni (bár a halált nem igazán lehet elviselni) vagy kellő felszereléssel védekezni?
Mennyit ér az életed?

A Betyárseregnek innen is egy nagy elismerés. Megérdemlik. Emberek, akiknek életük, családjuk, jövőjük és mindennapjaik vannak, de ezeket feladva képesek segítségért sikoltó, számukra idegen, más helyen és más környezetben élő magyar embereket a védelmükbe venni. Dacolnak a gyilkos cigányokkal, fegyvertelenül állnak szembe ezekkel a hordákkal, miközben a másik oldalról a TASZ, a magyar rendőrség és persze az egész elferdített, agymosott világ ellenük ágál.
Minden elismerésem az övék.

Nem lehet befejezni a cikket a történet másik oldalának rövid átnézése nélkül.
Cigány vagyok, segélyen élek egy kis faluban és szeretném valahogy eltartani a családomat. Nem akarok dolgozni, mert nem tudom, mi az a munka – valaki mesélt már róla, időnként csináltam is ilyen irányú tevékenységet, de túlságosan hosszúnak és erőltetettnek véltem. Kevéske pénzért naponta 8–10 órát is távol voltam a haveroktól és a családtól. Bárki más megdughatta közben a 11 éves húgomat, mert annak meg egy kancával vetekedő baszhatnékja lett az utóbbi hónapokban… Ez így nem élet.
Tehát szeretném valahogy másképpen megoldani a dolgot. A segély nem elegendő, az önkormányzat nem akar többet rám áldozni (csak ha napi 4 órát kapálgatok árnyékban az árokparton), a szomszédban már eltűntek a tyúkok és disznók. Onnan nincs mit lopni. Mit tehetek? Hogyan egyengethetem kis utunkat az életben? Hiszen mi csak túl akarjuk élni ezt a rasszista társadalmat…
Hát, barátom, óvatosan megzsarolom az első büfést, aki az utamba kerül. Reggel a karosszékkel súlyzózom egy kicsit, hogy a sörhasamhoz képest nagyobbnak tűnjön a bicepszem, aztán trikót húzok, szemmel látható helyre rakom a szablyámat, és felkerekedek, mint a népmesékben a Gazsi, hogy elkérjem a heti elkérnivalót a magyartól.
Az meg odaadja. Mert nem akar bajt.
Ekkor átvonulok a butikba és ott is elbeszélgetek a tulajdonossal. Később a kocsmában a nyerőgépesekkel értetem meg magam – teljesen európai cigányok módjára, hangos, de barátságos szóváltást követően megegyezünk benne, hogy a nyerőgépek épségéért én kezeskedem, de cserébe 15 százalékot kérek a bevételből.
Ilyen egyszerű az élet. A hülye magyar meg menjen reggeltől estig dolgozni. Kit érdekel?

És aztán…
Egyik nap megjelennek ezek a fekete ruhába bújt emberkék, akik betyárkodnak körülöttem. Kamerázzák, ahogy mennék a betevő falatokat zsarolt pénzemet felvenni. Ott vannak a nyomomban, amikor elhagyom a portámat és nem engedik, hogy bármi szerintük törvényelleneset csináljak. Idegesítőek. Mert nem hívhatom a többi faluból a haverokat, mert akkor el kellene nekik mondanom, hogy nem csak a büfést zsaroltam meg, hanem máshonnan is van bevételem. Leleplezném magam – hová lenne a betyárbecsület? (Hahaha – betyárbecsület. Pont most, miközben nyakamon a Betyárok… Röhejes.) Egyszóval rettegek, mert nem tudom, hogyan oldjam meg a problémát.
Egyetlen megoldás létezik csak. Egyetlen egy. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy rettegek.
Félre kell vezetnem mindenkit. Hazudoznom kell, hogy túlélhessek. Ezek bemásznak a kertembe, ólálkodnak az ablakom előtt (még a húgomat is csak a spájzban tudom megdugni, mert ott nincs ablak, hogy lássák az akciót), ijesztgetik a családomat – félelmetes erejük és démoni külsejük van… Nincs más megoldás, marad a média.

Ez történt most abban a faluban.

Nézd cigány, ha elkezded bántani a magyart, szembesülsz vele, hogy vagy elkalapálnak/elvernek, de úgy, hogy egy életre megemlegeted, vagy hullazsákba kerülsz, amikor egy önvédelmet gyakorló magyarral akadsz össze, és jobb esetben (tényleg ez a legjobb, ami történhet most veled) csak „rettegned” kell a Betyároktól. Ez egyenes, tisztán követhető matematikai út. Az ok és okozat útja.
Gondolkoztál volna előtte.
Most már késő.

Nincs konklúzió. Bár lehetne.
Ne bízz a magyar rendőrben. Erőszakszervezet tagja, aki látszólagos erejével képes és tud is visszaélni – csak ezt, ezt az egyetlen dolgot kell „félned” tőle, hogy van mögötte egy fegyverekkel támogatott, a törvényeket sokszor semmibe vevő, kizárólagosan a magyarság ellen keményen fellépő hatalom. Egyébként ugyanolyan sutyerák banda, mint a cigánymaffia, akiket védenek. Te nem őket választottad, nem őket kérted fel a védelmedre, hiszen ők jelenleg közúton tevékenykednek, gyűjtik a forint százezreket minden órában, hogy a diktatúra napi bevétele meghaladja az 5 és 10 millió forint közötti tételt. Ezért léteznek, ez a dolguk – nem a rend és a jog (a valódi jog) fenntartása.
Ne kérj a rendőrtől semmiféle segítséget.
Ha utcai igazoltatásra kerül a sor, kérdezd meg, melyik takarító brigád tagja, hiszen a mellénye és kiállása alapján akármelyik közterületes sepregető egyesülethez is tartozhatna. Ezt hosszas külföldi tartózkodásomból hazatérve állapítottam meg, mikor majdnem összekevertem a szemétben turkáló állami alkalmazottat a rendőrrel. Nagyon komolyan véve semmi sem különbözteti meg őket. Ha vásárolsz magadnak pár önvédelmi fegyvert meg a szexshopban valami bilincset, illetve felraksz egy „zsiványtáskát” az oldaladra, és erre húzod fel a megkülönböztető mellényt, akkor pontosan úgy fogsz kinézni, mint bármelyik nyeszlett magyar rendőr.

Addig, amíg Magyarországon ez a demokráciának csúfolt diktatúra élősködik, amelynek a rendőr pucsító/térdeplő kiszolgálója, addig nem lesz rend az olyan falvakban, mint az említett. Addig igenis szükség lesz Betyárseregre és egyéni védelemre. Ez nem kérdés. Majd amikor gerincet is képes lesz növeszteni a magyar rendőr, amikor a fellépése határozottabbá lesz és államilag támogatottá válik, akkor a jelenleg egyedüli védelmet nyújtani képes betyárok nyugodtan mondhatnak nemet egy–egy invitálásra, ami kizárólag bográcsozásról szól.
Ez a véleményem.

blokkindex8.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://tombobb.blog.hu/api/trackback/id/tr957466740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kőkúti L. György 2015.07.03. 13:40:49

Üdv!
(Már több cikkhez is hozzá akartam szólni, csak eddig nem volt kedvem átverekedni magam a regisztrálási procedurán...)

a rendőr és a cigány összehasonlítása:

egyezőségek:
-intelligencia
-agresszivitás szintje
-bűnözési hajlam
-bátorság hiánya
-csordaszellem
-fő tevékenység (magyarok terrorizálása)

különbségek:
-szín (kék/barna)