HTML doboz

<script id="_wau0em">var _wau = _wau || [];
_wau.push(["colored", "dwcdt1wfsmgg", "0em", "493915ffffff"]);
(function() {var s=document.createElement("script"); s.async=true;
s.src="http://widgets.amung.us/colored.js";
document.getElementsByTagName("head")[0].appendChild(s);
})();</script>

Tom Bobb Blokk

“To learn who rules over you, simply find out who you are not allowed to criticize.” "Ha tudni akarod, ki szabályoz (irányít) téged, egyszerűen keresd meg, ki nem kedveli a kritkádat." - Voltaire (saját fordítás)

ELÉRHETŐSÉGEM

Ha már nem elég a személyeskedés itt a cikkek hozzászólásaiban, hadd szóljon a párbaj kettőnk között. Itt mindig megtalálsz:

tombobb kukac freemail.hu

De legyél kimért, pontos és egyszerű. (Nem viccelek.) Nincs időm marhaságokra felelni.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

  • Don Calo': Olvastam a Kurucon az önvédelemmel és a rejtett viselésű ö.v. fegyverekkel kapcs. hsz. írásodat. E... (2018.12.19. 13:43) ÉRDEKES MONDÁSOK ÉS „ELSZÓLÁSOK”
  • urlajos: Boldog,békés újesztendő kívánok az egész családnak. urlajos (2018.01.02. 09:02) A 20 WATTOS BEJEGYZÉS
  • Tom Bobb: @urlajos: Köszönöm biztató és kedves szavaidat. Nem titkolom, hogy jó volt olvasni őket. Nagyjából... (2017.10.31. 21:11) A 20 WATTOS BEJEGYZÉS
  • urlajos: Kedves Tom! Én már nagyon régóta olvasom írásaidat.Mint egyszer már jeleztem,minden írásod megvan... (2017.10.26. 21:24) A 20 WATTOS BEJEGYZÉS
  • F.M.J.: www.youtube.com/watch?v=G2tGpnh1sbI (2017.09.24. 23:53) A 20 WATTOS BEJEGYZÉS
  • Utolsó 20

TBB main page

Tom Bobb bejegyzése 2015. november 27. 16 komment

HOGYAN VÁLHATSZ TERRORISTÁVÁ?

Címkék: cigány terrorista rasszizmus menekült fegyverhasználat német rendőrség

pussypolice.jpg

– nagyon egyszerű úton haladva –

Elmondom.
Az igazság az, hogy már csak egy nagyon vékony szál választ el attól, hogy az úgynevezett „rossz oldalra” kerüljek. Félre ne értsd, nem „álljak”, mert egyelőre nem önszántamból ballagnék arrafelé, csak „kerüljek”. Hogy jobban megérts, elmondom, hogy tényleg nem szeretnék terroristává válni, nem szeretnék semmiféle körözött rosszfiú lenni – csak éppen a mindenkori diktatúrák által vezérelt, általam (és feleségem által) „pussypolice”–nak nevezett ülve pisilő kis mitugrász rendőrök teszik ezt velem.
Mivel a most következő egy hosszabb hangvételű cikk lesz, amelyből majd kiolvashatod, hogyan válhatsz akaratodon kívül te is terroristává, itt most lapozunk egyet. Tarts velem és ismerj magadra.

(Nagyon szeretném, ha olyanok is elolvasnák ezt a bejegyzést, akik egyébként természetes ostobaságuk miatt ellenem és a „fajtám” ellen vannak. Tanulságos írást hoztam össze – kinek így, kinek úgy. Aztán később megvitathatjuk, hol a hiba, ha van egyáltalán. Hajrá.)

2008–ban, ha akkoriban ismertél volna, elcsodálkozol rajtam.
Elfogadtam a világot olyannak, amit láttam belőle és amiről mások (tévé, baráti agymosottak, külföldi érdekesek, szomszédok és idősebbek meg a helyi újságok) meséltek nekem. Elfogadtam ennek a világnak a létezését és a létezéshez való jogát, holott már akkoriban is büdös volt néhány dolog. De mivel nem gyalogolt bele az életembe, ez a gennyes váladék egyáltalán nem keresztezte az én útvonalamat, nagy ívben tettem rá. Ahogy talán te is teszel rá manapság. Ahogy sok–sok más emberke is.
Senkit sem hibáztathatok agymosott voltáért, hiszen jómagam is az voltam. Nagyjából 36 évig tartott az én álomvilágom, amelyből meglepő módon nem egy rossz történet „rázott fel”, hanem egy ember, akivel sokat beszélgettem. Meg kell hagyni, az illető nem volt nagyon tájékozódott és abszolút nem volt olvasott, ráadásul szerette ferdíteni a tényeket, de lassan elkezdtem utánanézni, miket mesél.
Megdöbbentem.

A világ körülötted nem fekete és nem fehér. Viszont éhes. A véredre éhes. A szabadságodra, az összes előtte neked adott jogodra és az igazságodra, amiket nem veszíthetsz olyan könnyedén el. A világ egy ragadozó – és te benne élsz. Hát akkor miért nem látod magad körül? Miért nem ismered fel, hogy rossz? Nem titok. Mert reggel felébredsz és elmész dolgozni, ahol 8–10 órát robotolsz, majd órákig utazol hazafelé, hogy éppen csak elcsípd az esti programot a tévében, amely széles skálán képes mosni téged. És mossa is az agyadat, nem is kis mértékben. Aztán ha napközben véletlenül szabad vagy és látsz dolgokat magad körül, bárki elhiteti veled, hogy amit vizuálisan látsz, az valójában nem is úgy történik – és különben is, este a híradóban majd meglátod a vágott, valódi történetről mesélő változatot. Nem kell gondolkoznod.
Pedig kellene.

Egyszóval a te szinteden éltem 2008 végéig, amire nem vagyok büszke. Aztán legalább 6–8 hónapra volt szükségem ahhoz, hogy majdnem teljes egészében felfogjam és úgymond „értsem” a körülöttem létező másik világot – a valódit.
Döbbenet a két világ közti különbség. Hidd el nekem.
Amiben te élsz, az békés(nek látszik), ahol a vezetőid megmondják, mit kell tenned és mikor. Még azt is, hogy hogyan tedd. A te világodban nem szabad hangosan gondolkodnod, beszélgetned másokkal olyan problémákról, melyek léteznek (erőszak, palesztin vérengzések, cigányok, lopások, borosgazda), ott körülötted nem létezik erőszak vagy harag, mert nem engedik, hogy a létezéséről tudj vagy értesülj. Ha esetleg problémád merül fel és segítségre van szükséged, elsőként megnézik, milyen a bőröd színe és hol születtél – csak ezt követően kapsz némi tanácsot, esetleg apró segítséget, de sosem a megfelelő erejűt. A te világodban a rossz dolgokat is előnyösen tálalják, tehát befogadónak és elfogadónak kell lenned, mert ha ellenkezel, akkor kívülállóként kezelnek – listára kerülsz.
Abban a világban az igazság már rég kiveszett. Nos, ott élsz te.

És milyen az én világom? Gyere, mesélek.
Az én világomban a híreket nem a tévéből szerzed, vagy ha mégis, akkor olyan csatornákat nézel, ahol a tájékoztatás nem egyoldalú. Nehéz ilyeneket találni, mert a magyar szolgáltatók szeretik elmismásolni a lehetőségeidet, pedig vannak. Jómagam a feleségemmel sűrűn figyeljük az RT és az Al Jazeera adásait, mert ott igyekeznek elfogadhatóbb szinten tájékoztatni. Nem mondom, hogy csakis jól, de elfogadhatóan – nem tagadva és hazudozva.
Ez mellett elolvasod az Index meg HVG meg az ilyen hasonló szennylapok írásait, de ugyanúgy napi szinten kell benézned a Kuruc.info nevezetű másik érdekes oldalra – és persze a válogatott blogokra, ahol nehezen bár, de képes vagy megtalálni nagyon értelmes emberek nagyon érdekes cikkeit. Nem mondom, hogy könnyű, de lehetséges. Nem adok tippeket – találj. Olvass. Keress. Nagyon fontos, hogy amikor tájékozódsz balról, legyen egy „jobbik” tájékozódási pontod is…
A törvényeket, amelyek az agymosás szerint a te érdekedben léteznek, pontosan azért hozzák, hogy téged és a hozzád hasonló birkákat könnyedén szabályozzák. Nem mondom, hogy meg kell kerülni ezeket a sokszor bizony hasznos „tanácsokat” és törvényeket, de legtöbb esetben legyen saját döntési erőd és írd felül, ami nem tetszik. Mert bizony ebben a lassan kellemes illiberális demokráciába, vagyis puha, színes és szagos diktatúrába hajló Európában, ahol a gondolkodás és a valóság felszabadításáért küzdő pártokat és csoportosulásokat „jobboldalinak”, „szélsőségesnek” és „ kirekesztő fasisztának” nevezik, szükséged van és lesz önálló döntésekre. Nem hajlonghatsz csak azért, mert valaki „odafönn” kitalált valamit ellened (például megvonja egy újabb addig téged szolgáló előző jogodat – lásd USA after 9/11), és bizony nem bólogathatsz minden hülyeségre, amit le akarnak nyomni a torkodon.
Az én világomban mi gondolkozunk. Azért van a fejed ott a nyakadon, hogy használd. Az én világomban például sokan azt mondták a párizsi merényletek után, hogy mire ez a nagy zsibongás, hiszen például Franciaország előtte napi szinten ölt meg ennyi ártatlant a maga kis líbiai vagy szíriai beavatkozásaival – miért kell most nekünk együttérzőnek lenni és a profilképünket is francia nemzeti színekbe csomagolni (az enyémen a szír nemzeti zászló „tiszteleg”)? Szóval itt nálam/nálunk használnod kell a fejedet. Nem lehetsz agymosott.

Ez fontos.
Bárhogy is nézed, nem lehetsz agymosott egész álló életedben. Ez nem megengedhető. Az ébredés nincs életkorhoz kötve, de kérlek szépen – gondolkozz. Minél előbb, annál jobb. Az, hogy undorodva olvasod a soraimat és legszívesebben már most pofán rúgnál (ez is egy szempont) nem éppen az a fajta helyes döntés, amire a gazdáid neveltek. Mert mindig azt szajkózzák, hogy legyél megértő és befogadó – hát legyél! Próbáld azt is megérteni, amit egy magamfajta honfitársad/felebarátod/bloggered mond és mutat, hiszen néha bizony el kell fogadnod másfajta utakat is, nem csak azokat, amiket előre lebetonoztak neked, hogy el ne ess a picike kis lábacskáiddal.

2009–ben aztán megtörtént az az esemény, ami miatt teljesen hátat kellett fordítanom addigi világszemléletemnek. Tettem ezt csak azért, mert amikor megtámadásom okán segítséget kértem a magyar rendőrségtől, a kiérkező rendőrök engem fenyegettek meg a cigánnyal szemben. Ez akkor és ott sokkolóan hatott. El is hagytam az országot és azóta sem kívánok hazamenni. Soha. Ezt nem ifjúkori hévvel mondom, mert szeretem Magyarországot (legalábbis a múltban létezőt, nem ezt a disznóólat, ami most van), de olyan változásokat akarok az életemben, amibe már nem fér bele az országon belüli letelepedés. Semmi sem köt az országodhoz az egyetlen szülőmön és néhány barátnak csúfolt személyen kívül, akik ott élnek. Ennyi.
A lényeg.
A 2009 utáni időszakban Kanadában éltem és rengeteg, mondhatni száz meg száz olyan tapasztalatot szereztem, ami szükséges volt világnézetem további tágításához. Mindenkinek ezt kívánom, aki valóban létezni akar a maga körül látható világban és a valódi létezést akarja tudni maga körül – menj és nézz körül máshol. Más országokban, más földrészeken. Nagyon érdekes lesz törvényeket, embereket, agymosottakat és válogatott kutyákat, őrült kummantósokat, meg a mindenkori diktatúrák egyéb besúgóit és haszonélvezőit látni és megfigyelni. Ha jól figyelsz, mindegyikkel találkozhatsz.
És ami lényeges: meg fogsz erősödni. Szükséged lesz legalább 2–3 évre – de erősebb és tapasztaltabb leszel.

A 2009–es cigánytámadásokat követően elhatároztam, hogy a folyamatos fenyegetettség miatt önvédelmi fegyvereket szerzek be, melyeket a következő problémával használni is fogok. Az ok egyszerű: egy cigánygyerek le akarta vágni a fejemet egy bozótvágó karddal, és erre a rendőrök szabadon hagyták – mert ha cigány támad magyar embert, az nem bűn.
Szóval vásároltam késeket, melyeket magammal hordtam. Gyártottam olyan fegyvereket, amikkel a mai napig gond nélkül sétálgatok át a repülőtéri detektorokon, mert olyan anyagból vannak és olyan a formájuk. Vásároltam szúró– és ütőfegyvereket, csak mert úgy éreztem magam biztonságban mind a lakásomban, mind az utcán.
És hogy ennek mi köze van 2015–höz? Jogos a kérdés.
Történt pedig, hogy alig egy hónappal ezelőtt ügyeket intézni ugrottam át Magyarországra és ha már ott voltam, ellenőrizni akartam, valóban igazak–e a pletykák, hogy a lakásomat, amit a mai napig fenntartok és fizetek Budapesten, illegális lakásfoglalók használják. Meg is kértem a rendőrséget, hogy az egykori fenyegetettség miatt kísérjenek el, gyanítva, hogy lesz dolguk a lakásfoglalókkal – és csodák csodájára (az állam leesett) két rendőr már jött is. Az illegális foglalók kemény dió, mondták, ezért tartanak velem.

A lakásomat valóban mások lakják – erre most nem térünk ki. Viszont a cigányok, akik hat évvel ezelőtt (!!!) megfenyegettek az életem kioltásával és ráadásul meg is akartak ölni azzal a karddal, újra fenyegetőzni kezdtek. Méghozzá úgy, hogy ott volt velem két fegyveres rendőr. Ez nem is érdekelte őket. Megfenyegettek újra és a magyar rendőrség semmit sem tett. (Tegyük hozzá, két taknyos kölyök volt, akiket nekem kellett volna megvédenem, ha akció kezdődik.)
A lényeg – még mindig viselek fegyvereket, ezek nélkül nem megyek ki az utcára. Ez már bennem marad, velem marad, amíg élek. És semmiféle úri kényes–kedves törvény nem tehet ez ellen. Az önvédelemhez jogom van és lesz.

Egyszer már elhagytam az országomat, később el kellett hagynom a másik országot is, ahol élni szerettem volna. Erre most… nos, most el kell gondolkoznom rajta, hogy újra mennem kell. Mert nem tudok agymosott puncik között élni, olyan lehetetlen gondolkodású, menthetetlenül ostoba emberfélék között, akik önként és dalolva adják át kulturális örökségüket, életterüket, egész addigi nemzeti vagyonukat olyan beözönlő hordának, amelyek nem ismernek sem Isten (szó szerint), sem kegyelmet.
Olyan világban élsz, ahol tapsolnod kell ahhoz, mikor a szeretteidet megerőszakolják és/vagy megölik. Nem feltétlenül azok, akik most özönlenek be, mert egyelőre a számuk jelentéktelen, Nem megyek bele – jövőre a mostani egymillió illegális helyett olyan 8–10–12 millió fog érkezni. És akkor fog a világod teljesen összeroppanni.

Történt pedig, hogy beszélgetésbe elegyedtem egy idiótával, akivel fegyverekről cseréltünk eszmét. Az idióta nem értette, miért van nekem késem, miért hordom mindig magammal. Mondtam neki, hogy bocs kicsi ember (egy jó fejjel volt nagyobb nálam), de az én világomban egy férfi minden esetben fegyverrel megy ki az utcára, hiszen sosem tudni, mi történik. Kés nélkül, ami mindig vele van, egy férfi valójában csak punci. Mondtam neki azt is, hogy persze, van lőfegyverem is, egy gázpisztolyom otthon, mert amikor hosszabb túrákra megyek vagy éppen Magyarországra a cigányok közé, akkor bizony ott kell legyen az oldalamon.
Nem hiszed el, mi történt.
Ma reggel kopogtatott a rendőrség.

Így válsz terroristává. Előbb még csak szavakban – később pedig…

Kérdezte a rendőr, hogy tényleg van pisztolyom? Mondom neki, hogy persze, meg engedélyem is van rá, nagyokos, de tudni akarom, mi ez az egész. Idejöttök nekem négyen és vegzáltok a saját lakásomban? Be akartok hozzám jönni mindenféle parancs nélkül? Mit gondoltok, hol vagyunk, talán Los Angelesben? Ez itt nem Los Angeles, kis punci, ez itt Németország. Ismerem a jogaimat – lehet kifáradni.
Na, erre bepöccentek. Itt már határozottabban kellett mutatnom nekik, merre van a kifele, mielőtt a fejemre nőnek. Jött nekem a nagydarab, hogy nekik miféle jogaik vannak, de mikor mondtam neki, hogy (a hangfelvétel persze folyamatosan ment) ismerem a jogaimat és házkutatási parancs nélkül ő ide be nem jöhet, akkor visszalépett. Később volt is ezért egy kis vitánk odalenn az utcán, amikor nekem vállalt – de elintéztük annyival, hogy ha akar most rögtön elkezdhetünk bunyózni, aztán meglátjuk, melyikünk lesz a győztes. Erre visszafogta magát.
A férfi, akivel beszélgettem, feljelentett a rendőrségen, mert hogy én fegyverekkel mászkálok. Jöttek nekem azok négyen, hogy „Párizs után minden ilyen bejelentést komolyan kell vennünk”, erre elkezdtem rajtuk röhögni, mert hogy bőszen mutogattam az engedélyemet. Halló idióták, ez nem az a dolog, amire gondoltok, mert (még) nem vagyok az ellenségetek – de megnézhetjük, hogyan tovább.

És megnéztük.

Jelen pillanatban egy nagyon apró kis szál választ el attól, hogy felhívjak pár számot és megpróbáljak VALÓDI fegyvereket is szerezni, ha úgy akarom. Bárki, aki ismer valakit, aki ismer valaki mást, képes szerezni igazi fegyvereket, amelyek valóban veszélyesek másra nézve. Az én összes fegyverem (melyeket a végén két kivétellel nem tudtak elkobozni) önvédelemre és nem támadásra van készítve. Nem fogsz senkit sem megtámadni, csak mert mérges vagy frusztrált vagy. Ez inkább a balfasz libsik agyszüleménye.
A bejelentés miatt a rendőrök házkutatást akartak – papírt kértem. Bírói végzést. Nem tetszett nekik, de beszerezték. Addig beszélgettem velük és jókat derültem rajta, mekkora barmok. Egyszerű kis puncipulik, akik úgy vannak idomítva, hogy időnként rázzák a kis farkukat, máskor vonyítsanak és békességet színlelve csaholjanak, megint máskor nyalják a nekik kaját adó kézfejet. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezek akarnak engem és téged megvédeni – bármitől. Árvíztől, terroristáktól, erőszakos cigánytól vagy bevándorló illegálistól, a másik agymosott fegyveres rendőrtől, aki besokallt – bárkitől.

A történet vége?
Feleségem nem boldog, bár abszolút megérti, mi az álláspontom. Tudott és tud a fegyverekről, neki is van kettő, amiket nem fél használni – ha szükséges. Tisztában van vele, miféle elbaszott világban élünk és már sokszor megkért rá, hogy játsszam el a hülyét, ha egyszer az agymosott banda itt körülöttünk ezt szeretné látni és hallani. Szerinte el kéne játszanom, hogy jómagam is agymosott vagyok, mert csak így tudok rendesen beilleszkedni.
Nem, azt hiszem, nem akarok beilleszkedni a te őrült, számomra már nem megemészthető és egyáltalán nem valós, nem élhető társadalmadba.

Dolgozom és adót fizetek. Átsegítem az időseket az utcán. Előzékeny és segítőkész vagyok, holott szinte havonta ér egy–egy kellemetlen arcon csapás – főleg németek részéről. Nincs valódi, vérre menő problémám senkivel sem. Még akkor is kussolok, ha igazságtalanság ér, márpedig elég sok ilyesmit tapasztalok. Csak éppen néha azt érzem, olyan határon vagyok, amit aztán átlépve komoly gondjai lesznek a puncis kutyáknak.
Példának okáért meg szeretném hívni magamhoz az engem fenyegető rendőrt, hiszen mivel beszélgettem velük, most már tisztában vagyok vele, miféle fegyvereket használhatok teljesen jogosan itt Németországban a lakáson belül. Ezekkel a fegyverekkel akár tetten is érhetem és súlyosan bántalmazhatom azt, akit én betörőnek vélek, és bizony… Fel akarom ajánlani a hülyének, hogy ha még mindig vegzálni akar, mert nem tetszik neki a pofám, szívesen látom egy kávéra a kis fegyverekkel teli konyhámban – csak éppen oda kell majd figyelnie, mi történik a lakáson belül, mert az ott az én felségterületem. Nagyon szar dolog mentőben vagy műtőben ébredni és hónapokig szívószállal enni a levest (ez rám is vonatkozik, de nem hiszem, hogy egy ilyen tunya kis egy fejjel magasabb bajor rendőrlegény annyira nagyjancsi lenne a haverjai nélkül).
Másrészt természetesen fel kell fogadnom egy ügyvédet és értesítenem Magyarországot (a konzulátust vagy követséget), mint állampolgárságom kiállítóját, hogy bizony komoly gondom akadt itt az igazság szolgáltatásával. Többször is figyelmeztettem a rendőröket, hogy a kis magánakciójuk végén, miután ülve kitörölték a kis puncijukat és felálltak a klotyóról, minden papírt kérek, ami az ügyemhez kapcsolódik – leginkább annak a személynek a nevét, akinek a bejelentésére ezt a vegzálást véghezvitték (mivel félrevezettem a jegyzőkönyvemet gépelő rendőrt, végül kiszedtem belőle az idióta nevét, így tehát ezzel már nem kell vesződnöm).
Persze nem kaptam meg a kért papírokat. Ezért kell ügyvéd. Ismerem a jogaimat, amit elő is adtam nekik, de most őszintén: hogyan venné ki magát, ha rendőrt vernék a saját hadibázisán, amiért makacskodik meg ellenkezik velem? Ezért keményen börtön jár, amit nem akarok. Vagyis vissza kellett lépnem – egyelőre.

Az eltulajdonított, fegyverviselési engedéllyel tartott pisztolyom helyett elégtételt fogok venni (Magyarország az EU tagja és a Magyarországon kiállított hivatalos papírok és engedélyek érvényesek az egész Unión belül). Ez nem kérdés. Van elég okos kis ötletem, ámbátor nem egészséges ide leírnom őket, de a német rendőrség fizetni fog azért, mert a tulajdonomat elvették és nem voltak hajlandók egyeztetni a magyar rendőrséggel a probléma megoldásában. Remélem, az ügyvédem majd megtalálja a módját, hogy minden tulajdonomat visszakapjam. Amennyiben nem (ezt meg is mondtam a rendőröknek), napokon belül képes vagyok bármelyik fegyveremet pótolni. Bármikor megrendelem és 1–2 nap alatt meg is kapom őket – és megint viselem az összest. Hol a probléma?
(Ráadásul találtam az iroda falán egy plakátot, melyek a legális és melyek az illegális fegyverek itt Németországban – rögtön készítettem fotót, aztán mondtam a rendőrnek, hogy a piros részben sokkal jobb fegyvereket találtam, tehát onnan fogok rendelni. Nem kapott levegőt. Mit mondjak? Játékfegyvereket mindenki tud rendelni és használni. Nekem igaziak kellenek.)

A cikk lényege. Amit neked akarok mondani.
Amíg nem követsz el semmi az általuk írt törvényekbe ütközőt, nem kell tartanod tőlük. Azon pár órán keresztül, amíg a rendőrségen tartózkodtam, folyamatos kinevettem és irányítottam őket. Hogyan? És miért? A mosolyomra többen felfigyeltek és kérdezték, hogy miért teszem ezt. Miért nevetem ki őket. Mert marhák vagytok és rossz embert birizgáltok, feleltem. Addig, ameddig a gazdátok, ez a merkehülye több tucatnyi terroristát enged be az országotokba a ti hathatós segítségetekkel, de közben egy rendes polgárt zaklattok, addig az ilyen esetekben mindenkinek ki kell titeket röhögni. Ezért teszem. És nem szabad eltévednetek – azért vagyok itt, mert így döntöttem. Én irányítok.
Tudnod kell, hogy a reggeli vegzáláskor két lehetőséget kaptam – és természetesen azt választottam, amelyik több munkát adott nekik. Az aznapi munkámat már baszhattam, tehát éppen ráértem, szóval eldöntöttem, hogy a nehezebb, hosszabb és körülményesebb utat választom. Az én döntésem volt, nem az övéké. Én irányítottam és ezt végig éreztettem is.
Ez az, ami nagyon tudja idegesíteni az összes kutyát, bárhol a bolygón.

Ez az én „hogyan leszek lassan terrorista” történetem. Azért is írtam le, mert feszültség van bennem, hiszen pontosan olyan mentális károkat akarok a feljelentőmnek, amilyenek nekem voltak. Nem egyszerű dolog, mikor négy fegyveres rendőr zörög neked az ajtón, miközben egyáltalán nem követtél el semmit. Ez mellett feszült vagyok, mert bár köhögtek nekem jogokról és törvényekről, de a tulajdonom lefoglalása nem tartozik ezek közé. Nem is írtam alá a papírt (nem kötelességem), miszerint beleegyezem ebbe. A jegyzőkönyvbe is belevetettem, hogy legális, törvényes fegyverviselési jogom van, engedéllyel rendelkezem, tehát illegális, amit művelnek.

Természetes, hogy én is hibáztam. Ezt is ide kell írnom, hiszen nem akarok egyoldalúan tájékoztatni. A boxerem, amelyet a kocsiban tartottam a cukorkák között, pontosan az olyan kocsiba félig bemászó alakok miatt volt ott (és lesz ott megint), akik ellen másként, nagyobb ütővel vagy szúróeszközzel nem tudsz a perc hevében védekezni, de nem legális fegyver. El kellett kobozniuk. Mondtam nekik, ez a ti dolgotok, nektek ezt kell csinálni és én nem ellenkezem – miközben én csinálom a saját dolgomat, vagyis teszek azért, hogy megvédhessem magam, ergo: már rendelem is a következő hármat.
Ezen már nagyon megdöbbentek. Mondom nekik: de hát jogom van megvédeni magam. Ezt nem tudjátok elvenni tőlem. A saját jogomat. A saját döntésemet. Hiszen én nem vagyok agymosott, halló! Azért, mert a diktátorotok azt mondja, hogy szerinte nincs jogom, még nem biztos, hogy így is van. Amíg merkelhülye közel egymillió potenciális fehér– és kereszténységellenes illegális határátlépőt invitált be ide, addig nekem jogom van eldönteni, milyen módon védem meg magamat és a feleségemet (vagy azokat, akik akkor és ott éppen velem vannak).
A pisztolyomat is tudom pótolni – holnap megyek a boltba, 50–70 euró körül vásárolok egy másik pisztolyt, veszek hozzá tokot és tartalék tárakat, betárazok és viselem az utcán, amikor kedvem tartja – mert megtehetem. Na, ezen aztán kitört a ribillió! Ott kellett volna lenned. Egymás szavába vágva okítottak, hogy ezt így, meg úgy… meg különben is…
Mindegy…
Idióták és barmok. Puncik.

A feleségem egy arany ember. Nem viccelek. El kellett viselnie, hogy Kanadában elkaptak a kutyák (ez most sok emberkének tetszetős mondat, tudom), és most is azzal szembesült, hogy megyek befelé a rendőrségre (ezúttal persze nem letartóztatva, mert szabad akaratomból), de kiállt és ki is fog állni mellettem. Ismeri ezt a világot, amely a te színes és hazug világod, csak ő képes jobban beilleszkedni – jobban színészkedni. Néha keményen pöröl velem, amiért nem vagyok elég sly meg óvatosabb, meg hogy beszélgetek fűvel–fával fegyverekről (de hát ha egyszer ez a beszéd témája, miért ne?), és most is megkaptam a szokásos öt perces kukoricán térdeplésemet, de mindvégig kitartott és ki is fog tartani mellettem. A világ legjobb asszonyával hozott össze a sors.

Ismerősök? Barátok?
Nem tudom, hogy olvassátok–e ezt a bejegyzést, mert nem szoktatok elolvasni. Eltávolodtatok tőlem és én hagyom, hogy lassan szakadozzanak, egyre kisebbek legyenek a közöttünk lévő szálak. Más az a világ, ahol ti éltek és más az, amelyikben én létezem. Nem mondom, hogy az enyém jobb (ahogy a tied sem), de én szabad gondolkodású és valóban szabad ember vagyok. Most is volt alkalmam legalább három órán át kemény kiképzésen tartani a német rendőröket, akik áldották a sorsos, amikor végül közölhették velem, hogy nem követtem el semmi komoly törvényellenességet, de lefoglalták két fegyveremet és mehetek haza.
Te ezt meg tudod tenni? Képes lennél nem behúzott nyakkal, összetömpörödött pöccsel szemközt állni egy nagydarab, 120 kilós, fegyveres és golyóálló mellényes rendőrrel szemben? Képes lennél „táncra hívni” őt, ha egyszer a vállával öklözik neked? Képes lennél irányítani szinte egy egész rendőrőrsöt és képes lennél a jogaidat hangoztatva kioktatni az olyan egyenruhásokat, akik csak véletlenül keveredtek ebbe a szakmába?
Nem érdekelnek a hazug és silány ismerősök és barátok.
Bocs.

Ennyi történt.
Feleségem kérésére az elkövetkező hónapokban csak a terveket csiszolgatom. Nem mondok többet. De jaj lesz mindenkinek, aki az utamba áll – és ez még nem terrorizmus, nem fenyegetőzés, mindössze egy nagyon is ártatlan ígéret. Azt hiszem, egyik kedvenc regénybeli szereplőm bőrébe bújva ki kell jelentenem, hogy titokban kemény válaszcsapásra szomjazom, amit (így vagy úgy) meg fogok kapni. Hogyan is értem ezt?
Meglátjuk. Könyveket, cikkeket és regényeket, esszéket írni nagyon jó, tervezni könnyedén lehet, és a kivitelezés…
Számomra menni fog.

Köszönöm a figyelmet.
TEK–es hülyéknek és egyéb puncipuliknak üzenem: ez itt, ez a pár sor odafönn még nem elég semmihez sem. Nem mondtam semmit, nem fenyegetőztem és nem tudtok a terveimről. Talán nincsenek is terveim. Ha meg vannak, ki tudja? De ne húzzátok tovább ezt a gyenge kis szálat, mert elpattan.
Akartok némi problémát? Nem akartok.
Viszlát.

blokkindex6.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://tombobb.blog.hu/api/trackback/id/tr218121480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2015.11.28. 14:14:57

Kell hozzád türelem, azt meg kell hagyni. Tudod én sem vagyok olyan ostoba, mint amilyennek igyekszem láttatni magam a való életben. Én viszont rendelkezem olyan felismeréssel, ami talán eddig elkerülte a figyelmedet. Az un. fejlett világban a különbségek nem a városok, hanem a város, és vidék között vannak, ahogyan a domborzati különbség is alföld és hegyvidék között értelmezendő, és nem sík és sík között. Nem is értem, mire számítottál egy médiavezérelt világban, hogy továbbállással másféle körülmények közé kerülsz? A leírásodból úgy tűnik, hogy a feleséged egy lényegesen életrevalóbb teremtés. Hogy a "világ legjobb asszonya" lenne, talán vitatható, mert eddig úgy tudtam, hogy azzal én élek, de ezen ne vesszünk össze! Azt azonban meg kellene szívlelned, hogy csak azért, mert nem demonstrálod folyamatosan a valóságlátásodat, még láthatsz tisztán. Az még nem beilleszkedés, ha ráhagyod a környezetedre a véleményét. Tanítónéni sem kromoszómákról meg géntérképről beszél a kicsiknek, hanem elmondja, hogy ez hal, ez meg ló, és ez a különbség. Meg kellene értened, hogy ezzel a stílussal csak problémát okozol magadnak, meg a párodnak is, miközben senkit sem segítesz hozzá a valóság megismeréséhez. Én sem hordok fegyvert. Oda költöztem, ahol nem kell, de ettől még meg tudom védeni magam. A kuvaszok kenelje mágnessel nyílik, a vezérlése pedig mozgásérzékelőre van kötve. Csak akkor nyílik, amikor már nincs lehetőség visszaszaladni a kapuhoz. Ezek tárgyalóképes jószágok, és főleg lojálisak. Nem demonstrálom folyamatosan, hogy már azt is tudom, hogy holnap mit fognak hazudni, nem kell tudniuk, hogy átlátok rajtuk. A környezetem úgy tudja, hogy azért tartok jószágot, mert így megtakarítok pár fillért. Azt nem tudják, hogy a megtakarításomat a szakmámban fél óra alatt megkeresem, anyagilag nem éri meg, de tudom legalább, hogy mit eszek. Nem azért szigetelek, nem azért fűtök fával, mert csóró vagyok, hanem mert nem akarok függeni sem a szolgáltatóktól (gáz, villany), sem a jövedelmi lehetőségeimtől. Céljaim még vannak, de már nem rendítene meg jelentősebb időtartam sem jövedelem nélkül. Egyszóval a problémáidat magadnak köszönheted, és nem igazán gáláns dolog a párodat kitenni fölösleges aggodalmaknak, csak mert miért ne.

Még valami. Én ugyan végigolvastam az írásodat, mert érdekelt, de nem azért tartom tenyérbemászónak, mert bedőlök a vetített képnek, hanem pontosan azért, mert nem. Ennek ellenére engem mint olvasót folyamatosan inzultálsz, mintha a farzsebedben aludtam volna ezidáig. Akiknek ez a stílus dukálna, azok az első mondat után bezárják az oldalt, az értelmesebbeket miért alázod. Mit akarsz kompenzálni. Én csak akkor sértegetek valakit, ha ártott nekem, igaz, akkor porig alázom a miheztartás végett.

Persze tudom, már a múltkor kifejtetted, hogy itt te vagy a főnök, és ezt senki nem is vitatja, de el kellene gondolkodnod, hogy kinek írsz? Ha a hülyéknek, akkor azért kellene egy finomabb és szájbarágósabb retorikát felvenned. Ha megvilágosodottabb személyeknek, akkor meg el kellene hagynod a folyamatos degradálást, mert bármi érdekes dologról is írsz, senki sem rajong érte, ha rendszeresen a szájába hánynak. Gondolom te sem örülnél neki.

Tudom, hogy valószínűleg nem érdekel, de érdeklődve ültem neki elolvasni a cikkedet, bár sok újat nem tudtál mondani, de a stílusod miatt nem vagyok biztos benne, hogy az a kevés is megérte. Nem biztos, hogy mindenki olyan barom, mint amilyennek bemutatni igyekszel. Vannak más szellemi túlélők is, legfeljebb elég óvatosak ahhoz, hogy ne verjék be a fejüket állandóan, ezért nem figyelsz fel a koppanásokra, és egyedül érzed magad. Én sem szívesen járnék össze olyan emberrel, aki a provokatív megnyilvánulásaival esetleg engem is bajba keverhet, pedig még meg sem jelentek azok, akiktől meg kellene védenem magam.

Húsleves 2015.11.28. 14:52:59

@F.M.J.:
Én meg el tudom fogadni a te hozzáállásodat és az övét is. Ez az írás - szándékosan! - provokatív, de te olyat vettél magadra, ami abszolút nem neked szólt.
Te sem fogadod el azt a médiaszenny agymosást és úgynevezett "liberális értékek" mentén, ürügyén, hazugságán araszoló totális diktatúrát, aminek az előkészítése folyik, kizárólag abban van kettőtök álláspontja között különbség, hogy mit tartotok magatok részéről megengedhető önvédelemnek ez ellen.
Sajnos az a helyzet, hogy mindannyian tudjuk, hogy olyan világban élünk, hogy a te kuvaszaidért, amelyek normális emberek szerint a portádat és téged védenek, a nyakadba varrhatnak igen súlyos pert, sok ilyen példát ismerünk.
És mindezt úgy mondom, hogy nagyon tetszenek a te gondolataid is, szoktam olvasni a kommentjeidet és az írásaidat, tehát ne gondold, hogy ez valami "beszólás", vagy furkálódás részemről.
Szerintem a szándékosan provokatív, de abszolút nem téged megcélzó írást félreértetted. Az, hogy mit kell felismerni, az egy dolog, de azt te is ugyanígy látod. Az, hogy hogyan reagálsz rá, az viszont teljesen emberfüggő, tehát ne vedd "előírásnak".

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.11.28. 14:54:02

@F.M.J.: Az a helyzet, hogy nagyon-nagyon sok dologban igazad van és kimondottan jólesett az a pár pofon, amit most kaptam tőled a hozzászólásodban. Talán már kellett is, hogy valaki bepancsoljon egy kicsit. :-)
Ettől függetlenül.

Mint minden alkotóművész, elsősorban én is magamnak készítem a dolgaimat, hiszen bárhogyan is tagadnám, egy egoista emberlény vagyok - ahogy te is, meg a többiek. Felesleges tagadni, mert ilyenek vagyunk, na. Az, hogy a tegnapi eseményeket ilyen nyelvezettel írtam ki magamból, pontosan számomra, mint egoista létrehozóra gondol, hiszen a jövőben, amikor évek múltán vissza akarom nézni, mi történt és mikor, majd elolvasom ezt a bejegyzésemet, akkor szinte érzem a felhőtlen dühöt, amivel a soraimat alkottam. És ez nekem (csak nekem) nagyon fontos.
Teljesen igazat adok benne, hogy nem kéne "sértegetnem" az okosabb olvasóimat, miközben inkább kéne oktatnom az olyanokat, akik kíváncsiságból érkeztek ide. Sajnos, nekem erre/ezekre már nincs energiám és időm. Nem is akarok szánni rá. Te és a többi agyas, akiknek nem kell elmondanom semmit, mert magatoktól tudjátok, vagy elviselitek a szóhasználataimat, vagy elhajtotok a francba. Ez utóbbi valószínűbb - nem érdekel. Amikor személyeskedtem a cikk végén, az nem rólad szólt, mert mi nem vagyunk barátok. Azoknak írtam, akik követnek engem a Face-en és időnként (talán) belekukkantanak a Blokk-ba. Rengeteg hamis barátom volt a múltban, szinte már azt hittem, hogy egy közösség tagja vagyok, de nem. Szerencsére ebben a tekintetben is felébredtem és legyen inkább egy vagy kettő, akár egy barátom sem, de nincs szükségem a hamisakra. Nekik alkottam a bekezdést.

A történetet tálalnom kellett, méghozzá pontosan abban a formában, ahogyan olvastad. Elhiszem, hogy fotelben ülve nem látszom akkora emberkének, de pont ez volt az eset legnagyobb érdekessége, hogy félelem nélkül, keményen oda-odaszólva és az igazságomat tudva voltam képes kezelni a fegyvereseket. Ezt nem sokan teszik meg. Nem tudják megtenni. Emlékszem, nyáron párszor megállítottam rendőröket (itt Németországban is, de azt hiszem, a cseheknél meg az olaszoknál is megtörtént) és valamiről beszélni kezdtem velük. Kérdeztem, útbaigazítást akartam vagy valami ilyesmi. A legelső reakció, amit ilyen esetben látsz a fegyveres punci képén, hogy "aztakurva, ez idejött és intett, hogy álljak meg és nekem szegezi a kérdését - ez nem fél tőlem?". Nézd csak meg. Érdekesek a reakciók.

Annyi, de annyi hangemberrel találkoztam már az elmúlt 10-20-30 évben, hogy messziről kiszúrom őket. Gyere velem, bemegyünk a gettóba és beszélgetünk gettólakókkal. Én nem megyek, mondod, mert nekem családom van. Nekem is, csak előtte hangoztattad, hogy ha kell , te úgy töröd a téglákat, mint a cséphadaró. Még a japán nagymesterek is a csodádra járnak - te egy Bruce Lee vagy baszd meg...
Akkor miért csak a szád nagy?
Barátom, én már nagyon sok hangemberen vagyok túl. Előre tőlem sosem hallod, mi fog történni, mert nem szeretem a hangomat. De utólag büszkén le merem írni, mi történt és hogyan történt, mit éreztem és hogyan viselkedtem. Ezt olvastad most. Hang nélkül. :-)

Visszatérve.
Abszolút igazat adok, mert a feleségem tényleg életrevalóbb, mint én. De ma reggel (egy kiadós tegnap éjjeli beszélgetést követően) végül ő is belátta, amit mondtam. Egy mondat volt. A feleségemnek van egy kis betegsége (nem téma most), és azt mondtam, hogy bizony ezzel együtt kell élnünk és együtt is élünk - viszont az én betegségemmel is meg kell birkóznunk. És mi lenne az? Nem tudom megjátszani a hülyét. Néha, nagyon ritkán talán sikerül, de az esetek többségében igenis tenyérbemászóan viselkedem, mert határozott vagyok, aki ismeri önmaga képességeit és ismeri a környezetét is. Engem négy felfegyverzett rendőr nem tud meglepni és megfélemlíteni. Miért? Mert ismerem őket. Emberek ők is. Rettegnek. Félnek. Láttam tegnap rajtuk. Ugyanazok a hangemberek, akikkel nap mint nap találkozhatsz - és akik nem jönnek el veled a gettóba, mert a hangjuk nagyobb, mint a bátorságuk. Ne hidd, hogy a rendőrpuncik mások lennének. Mindössze a fegyver az, ami megkülönböztet bennünket.
Az én szememben minden rendőr csak egy civil ellenfél. Ha kell, mint tegnap is, akár meg is verekszem vele és talán legyőzöm, talán ő győz. Ez most mellékes. De kiállok önmagamért.

Ez az én "betegségem". De együtt élünk vele és feleségem is belátta, hogy nem lehet levetkőzni. Volt neki pár pasija előttem, ma mindig azt hallom, hogy puncik voltak. Én két kézzel védem őket, mert hiszem, hogy férfiak, de velem összehasonlítva az asszony bizony puncinak nevezi őket.
Na, általában ilyenek a "keménylegények". Hangok. Puncik.

Még egyszer elnézést a stílusom miatt, de remélem, érthetően és kimerítően tudtam felelni. Köszönöm a hozzászólásodat és ígérem, hogy igyekszem egy kicsit pozitívabban változni - csak nem akarok puncivá válni. Szóval... óvatosan... :-)

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.11.28. 14:57:51

@Húsleves: Igen, ez nekem is átfutott a fejemen, hogy míg a pisztolyomat, a késemet, a boxeremet vagy bármelyik fegyveremet én használom, hiszen nincsen nekik önálló kis gondolkodási és cselekvési képességük, addig a kutyák egyszer (csak egyszer az életben) önállósodhatnak és tőlem függetlenül tehetnek valamit - és ez nem jó.
Ettől függetlenül kellett már ez a pár atyai pofon... :-) De nem változok meg, csak észreveszem, hogy komoly, intelligens és célratörő ellenvélemény is létezik, ami ráadásul nagyon keményen megegyezik feleségem intelmeivel. Szóval kis barátunk F.M.J. egy nagyon profi hozzászólást hozott össze.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2015.11.28. 20:49:12

@Húsleves: Nem kell attól tartanod, hogy normális ember torkának esek, csak mert nem értek egyet vele, vagy kritikusnak tartom a retorikáját. Örülök, hogy tetszenek az írásaim. Példaként ide is jegyzem, hogy tanító jellegűek lennének olyanok számára, akik maguktól nem akarnák kihúzni a fejüket a homokból. A lényeg, hogy így is lehet, bár készséggel elismerem, hogy nem vagyunk egyformák, és mindenki csak a saját stílusában lehet hiteles.
Tudom, hogy nem nekem lett címezve az írás, de attól még egy olvasó vagyok, és az olvasóhoz szól. Természetesen szívesen veszem az észrevételeidet, lehet, hogy talán keményebb voltam a szükségesnél, de ez meg nekem esett így "kézre". A kuvaszokon túl amúgy vannak más meglepetéseim is a hívatlan látogatóknak, de ez most nem fogom bemutatni, gondolom érthető okokból.

@Tom Bobb: Eszem ágában sem volt "pofozkodni", a lealázásban valóban profi vagyok, de ez most nem erről szólt. Próbáltam segítő kritikát megfogalmazni. A jelek szerint nagyjából át is ment az üzenet, de nem kell továbbgondolni. Fogunk mi még vitatkozni sokmindenen, ami két dolgot jelent. Van önálló véleményünk, és tartjuk egymást annyira, hogy ezeket meg is méressük. Hülyékkel nem szoktam vitázni, csak alázni, azt is csak jókedvemben.

A cikkedre visszatérve. Sajnálom, hogy nem tudlak mélyreható stílusváltásra rávenni. Én értem, hogy miről írsz, de nem nekem kell írnod. Kaptál Temisótól képességet, témát, lehetőséget az írásra, de te nem használod megfelelően. Rengeteg érdekes dologról írsz, és én szívesen küldeném a lapodra pislákoló ismerőseimet, hogy szembesüljenek vele, hogy mások is jutotak tőlem függetlenül ugyan arra a világlátásra, de nem tehetem, mert a hangvételedben nincs tisztelet a tanulnivágyók irányába, és még azt a kevés értelmet is elüldöznék a soraid, amit nekem sikerült a fejükbe plántálnom.

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.11.28. 21:42:52

@F.M.J.: Köszönöm, még mindig értem az általad vázolt irány- és hangvonalat. És még mindig igazat adok. Teljesen rendben is vagyunk azt illetően, hogy egy kezdő ébredező miként menekülve sikoltva, ha így céltudatosan ráömlesztenénk a szart. Hasonló érzés lehet neki, mint nekünk, amikor 300 év múlva ébrednénk, méghozzá azt követően, hogy este megvolt a jóéjtpuszi meg a kötelező szex, aztán lehunytad a szemed álmodni a holnap reggeli melókezdésig. Azért egy ilyen élesváltás megrázó lehet. Ebben egyetértek.
Volt nekem régebben egy másik blogom is, ami híresebb és tömörebb is volt, mint ez. Olyan 300 cikk körül hagytam abba a vezetését, aztán pár hónapra rá töröltem is az összes ott látható cikkemet - ezt még ma sem bántam meg. Amit mondani akarok, hogy már ott is ez volt a stílusom, ha nem keményebb, holott ott igazán tanítani és segíteni akartam. De nem lehet mindig kesztyűs kézzel simogatni. Néha oda is kell baszni.

Ettől függetlenül igazat adok és ha tudom, támogatom a munkádat, amit az ébredezőkkel művelsz. Tény, hogy saját soraimmal nem tudom támogatni... :-)

dobókötél 2015.12.01. 13:58:41

Üdvözöllek Tom Bobb!
Egy ideje nem teszek megjegyzést, hozzászólást, írásaid alá.
Ez még nem jelenti azt,hogy nem olvasom a blogban megjelenteket!
Tanulva, örömmel, és elgondolkodva mindazon amit írtál!
Kicsi a világ tarja a mondás, s valóban igencsak kicsire szűkült napjainkban, főleg Európa!
Nem mondom miért, elvégre leírtad!!!
Remélem a jövőben is olvashatom írásaid, és utólagos engedelmeddel, az agymosottak tömegének (is) idézhetek soraidból!
Kevesebbet fogok hozzászólni, sajnos betegségem nem engedi, hogy itt üljek a gép előtt. De ez az én gondom.
Mindig örömmel olvasom írásaid, köszönöm neked ezt a kis örömet amit szerzel nekem (is)!
Várom a következőt, ha addig be nem kerülök az írásodban bemutatott "terrorista" névjegyzékbe! Csak mert van véleményem,és ki is merem mondani!
Az én fegyverem a szó, a szabad szólás jogának gyakorlása! És bizony ezt manapság sokkal súlyosabb terrorcselekménynek tartják,mintha fel lennék fegyverkezve.
Várom további írásaid!
Szeretettel üdvözöl olvasód, dobókötél.

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.12.02. 11:00:10

@dobókötél: Elsőként hadd mondjam el, hogy nagyon sajnálom a betegségedet (ennyit tehetek csak - a sajnálat marad), ami gátol abban, hogy a géped előtt ülve "szórakozz", olvass, tanulj vagy csak pihenj. Jómagam évek óta laptopon dolgozom, pontosan ebből kifolyólag, mert nem akarok órákat vagy napokat tölteni egy széken ülve, asztallal és monitorral szemben. Természetesen fröcsöghetném, hogy szerezz be egy olcsó laptopot, amit ágyban fekve is könnyedén kezelsz - de nem okoskodom itt neked...

Manapság már bárkit és bárhol elkaphatnak és lecsukhatnak csak azért, mert beszélni tud és mer. Mert írni tud és mer. Mert gondolkozni tud és mer. Köztük vagyok, ezt tudom, és tatok is tőle, hogy mikor jönnek el értem - éppen ezért is történik folyamatos fegyverkezésem. Ha tehetném (anyagilag, de inkább emberileg) folyamatosan változtatnám a lakhelyemet - Európa, Amerika, Ázsia, országok, területek és városok. De még nem tehetem meg, mert kívülálló okaim vannak.

Mint azt előtted is említették (jogosan), nem mindig vagyok jó formában, nem mindig adom úgy vissza a gondolataimat, ahogy azt kéne. Éppen ezért érdekesnek vélem, hogy te képes vagy idézni a soraimból a körülötted létező agymosottak számára - ez megtisztelő. Annyit tudok csak mondani: hajrá. Fentebb igazat kellett adnom az engem ért kritikákra és ezt nem is vonom vissza (nem merő udvariaskodás, félre ne értsd), mert nagyon is igaz szavak íródtak ott le.
Nem vagyok képes már tanítani, holott ezért hoztam létre az Agymosott oldalamat és aztán ezért váltottam át a Blokkra is. Szeretném, ha másként gondolkoznának az én olvasóim, de nem tudom lassan és érthetően, óvatosan megfogalmazni, amit akarok. Pedig íróember vagyok - csak türelmetlen.

A jövőben is olvashatod majd az írásaimat, de csak lassan építkezek, mert bár napi szinten tudnék valami cikket összehozni egy-egy baromságról, ami körülöttünk folyik, de meg kell szűrnöm, miről írok - és hogyan. Nem akarok időt vesztegetni baromságokra. Sajnos ez van manapság. Készülök a saját életem jobbá tételére, ami sok munkával és még több odafigyeléssel jár. Nem tudok összpontosítani a marhákra is... :-)

Nem kívánhatom, hogy minél előbb gyógyulj, mert úgy érzem, komolyabb betegség köt ágyhoz. De jobbulást és ha van reményed, gyógyulást neked - mint mindenkinek, aki megérdemli (szelektálás nélkül). További jó olvasást.

Paraphone 2015.12.06. 23:10:07

No, csak elolvastam végre, láttam, hogy van új, de nagyon TLDR volt. :D

Először is: hangot kell adnom mély felháborodásomnak. Nyilván nem a sváb rendőrök miatt, a rendőrök nagyjából a világ összes "fejlett" országában ugyanolyan semmirekellő fánkzabálók; hanem amiatt, hogy MaO-n voltál, de nem szóltál, hogy üljünk be egy sörre. :)

A stílusról:
Mondok egy csupán szőrmentén analóg példát. Jómagam lelkes, és hűséges követője vagyok Puzsér Róbertnek. Lehet arról vitázni, hogy ideológiailag mennyire klappol pl hozzám - amúgy szinte semennyire -, de mégis kedvelem azt a fajta markáns, meg nem alkuvó, konok társadalom-és rendszerkritikát, amit képvisel. Értelmes, összeszedett, jó szöveg, olyan tartalommal, amivel lehet azonosulni.
Puzsér konkrétan kurvaanyázza, meg büdös prolimasszázza az olvasóit a fészbúk-oldalán. Nem lehetne állítani, hogy az a fajta, aki a csiklót is csak szalvétával morzsolgatja.
És mégis; ilyenkor én csak fejcsóválva olvasok tovább, mert hát ejnye, nyilván első a Vendég, nade ki nem szarja le a stílust?
Vagy, hogy ne menjek ilyen messzire: ott van pl a Zasszonyom, aki valószínűleg egyébként nem a Világ Legjobb Asszonya (tm), csak simán a Számomra Legjobb Asszony. Na, az ő stílusa aztán igazán nehezen viselhető el, de mondjuk mégis szeretem?
Miért?
Pl azért, mert tudom, hogy milyen ember, és mert a világnézetünk, az értékrendünk baromira hasonló.
Tommal (vagy Bobbal? :) ) ugyanez a helyzet. Irtó nagy koponya, és marha jól látja a dolgokat; más kérdés, hogy akkora az arca, hogy eltakarja a Holdat - mármint a Hold felszínén állva is.

A bejegyzéshez:
Ha már említettem Puzsért: ő elhitte, hogy pusztán az igazság, és az, hogy egy állítólagos jogállamban élünk, elég lesz ahhoz, hogy csatákat, és a végén háborút nyerjen egy Hajdú Péter-szintű szaros senkivel szemben.
Csakhogy Hajdú Pínek pénze, és befolyása volt, míg Puzsi mást sem csinált egész életében, mint emberek tyúkszemein táncolt keresztül.
A végén, a 38. (nem túlzás!) elindított feljelentés után Puzsér feladta, visszavonult.
Győzött az igazság? Nem. Győzött a gazság.
Vagy ott van pl Tomcat, akit szintén kevesen szeretnek, mert hát nem is egy túlzottan szerethető figura.
Az a csóka komplett jogásszá képezte magát az évek során. Kívülről tudja az aktuális PTK-t, meg BTK-t, minden lépését kamerával rögzíti, próbálja az igazát a végsőkig megvédeni.
Legutóbb rabosították egy évre, amúgy tök jogtalanul. Nemrég azt mondta: elege volt, itt van az a pont, hogy leszarja az egész országot.
A valóságban a "Jó" mindig megtörik a végén.
Orwell 1984-e emiatt különösen fájdalmas: a Jó nem nemesülhet mártírrá. A Rendszer akkor győz, ha eléri, hogy szeressék, legjobb, ha őszintén.

Tom (vagy Bobb?), az elmúlt 10 évben hányszor ejtett pofára a Rendszer? Hányszor állt el mindenki mellőled? És mennyi van még előtted? Mennyiből szeretnél még talpra állni?
Hány alkalom után fog a világ jó irányba változni?

Nézz körül: a Földet jelenleg benépesítő emberek nem Hősök leszármazottjai. A hősöket legyűrte a mindenkori Gestapo, KGB, meg a helyi megfelelői. A Hősök pincék padlóin, meszesgödrökben, folyók fenekén végezték.
A körülötted lévő emberek Megalkuvók, a mindenkori Túlélők leszármazottjai.

Persze, Hősnek lenni nemes, és nagyszerű dolog. Az a bizonyos egyenes gerinc, ami megkülönbözteti az ocsút a tiszta szemtől, az Embert a Csúszómászótól.
De ha belegondolunk, hogy az ember egyszer él, és akkor sem túl sokáig, akkor vajon mi a jobb: lehajtott fejjel élni, vagy emelt fővel halottnak lenni? :)

Paraphone 2015.12.06. 23:14:18

Miért nincs szerkesztés gomb? :)

Na, szóval az öreg Sigmund forog a sírjában:
"Na, az ő stílusa aztán igazán nehezen viselhető el, de mondjuk mégis szeretem?" - helyett "Na, az ő stílusa aztán igazán nehezen viselhető el, de mégis szeretem."

(Mit akarhattam azzal a "mondjuk"-kal? Na mindegy.)

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.12.07. 10:05:16

@Paraphone: Te vagy lám a második ezzel a hozzászólásoddal, aki földbe döngöl - és abszolút egyet is értek ezzel. Mi a fene, én is öregszem/változom, vagy csak telibe szarom a dolgokat? Most már bárki alázhat a saját világomban?
Nem erről van szó.

A legjobban persze az tetszett, hogy mekkora arcom van. Nos, nem tudok vitába szállni. Képtelenség. Mert ismerem magam és képes vagyok látni önmagamat egy külső szemlélő tekintetével. Elborzaszt a látvány. Tényleg egy nagyarcú emberke vagyok. Az megint más, hogy a "nagyotmondásaim" mögött minden esetben ott van a valóság - ergo én nem állítom, hogy két nap alatt bepucolom a házadat egyetlen segéddel, állvány nélkül, vagy hogy átprogramozom a rendszeredet a gépeden, így reggelente emberi hangon köszönt majd és ha egy zsinórral összekötjük, még kávét is főz neked a sparhelten...
Tudom, hol a különbség az igazi nagyarcúak és közöttem. Én arra vagyok "büszkén nagyarc", amit elértem vagy el tudok érni. Amit tettem vagy meg tudok tenni. Most nem példálózok. Tegnap este például (hazudtam, haha) egy kellemes kiselőadást toltam végig a feleségemnek, mikor sikeresen befejeztem egy régebbi regényem százhuszadik átnézését és javítását, hiszen olyan magasságokba emelt a büszkeség érzése, hogy beszélnem kellett róla. És lám: az a nagy pofám itt is előjött. Mert (de erről már meséltem) naponta olvasok könyveket (vagy csak próbálkozom vele), és naponta szembesülök azzal, hogy ma már nem a tehetség, csak a kapcsolati tőke számít.
Erre én itt írom sorban az elképesztőbbnél elképesztőbb fejezeteket, olyan sztorikat alkotok, hogy még egy impotensnek is keményre dagadna tőlük a cerkája - hát mi ez, ha nem nagyarcúság? :-)

Azonban teljesen egyetértek.
Éppen ma olvastam egy srácról, aki amerikai indián (link: www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20151202-kultura-irodalom-indian-csejenn-hanson.html) és a rendszer ellensége. Vagyis utálja a makit, utálja az amerikai külpolitikát, a katonai beavatkozásokat - úgy egészében mindent arrafelé. Mintha magamról olvastam volna. A srác meg is írta kerek perec, hogy normálisan neki most börtönben kéne sinylődnie. Ezért nem is él otthon. Ezért van itt Olaszországban, kényelmes távolságra a Rosszaktól.

Mert ő a Jó. Ebben az esetben.

Teljesen igazad van, a valóságban a Jó Emberek a végén megtörnek, belefáradnak és el is vesznek. Ezt kerültem el akkor, amikor 2013-ban bezártam az Agymosott-oldalamat és elindítottam ezt a kevésbé szurkálósat. Ezt a folyamatomat szakítottam meg akkor, mikor úgymond "kiléptem" a keményen fogalmazó és sűrűn előbukkanó bloggerek közül és nyugdíjaztam magam. Ma sem gondolom másként - nem vagyok képes napi/heti szinten ontani a észt. Erre már nincs energiám és nem is akarok időt szánni. Más dolgok foglalkoztatnak.
Az általad említett Rendszer pedig valóban mindig győzedelmeskedik. Én és a magamfajták csak piszkálgathatjuk. Tesszük is. Mint esetemben a kutyákkal, akiket órákon keresztül sikerült basztatnom állandó mosolyommal és magabiztosságommal. Zavarta őket. Nagyon. Láttam. A rendszert ott piszkálgathatom, ahol akarom. Mint említettem volt, szívesen dobnám a tűzbe például magyar állampolgárságomat, mert nekem ez a diktatúra nem a gazdám. Köszönöm, én ebből nem kérek. Jönnek nekem rendeletekkel meg szabályokkal, amiket ha én nem tartok be, lesz majd nemulass - miközben a cigánynak, a "menekültnek", az aljas férgegnek semmiféle előírást nem kell betartaniuk. Ugyan már. Rabosítottak, mint Tomcat-et, akit én is csodálok és akinek mindig is drukkoltam az életben. Mit értek el ezzel? Benne vagyok a német rendőrségi rendszerben, ott a nevem, arcképem és tenyérlenyomatom az adatbázisban.
És?

És?

Pár éven belül egymást fogjuk ölni az utcákon, ádázabb harcokat fogunk folytatni, mint nagyapáink tették. Akkor az ilyesmi már nem fog számítani. Ha ezen az úton haladunk tovább Európában, néhány év múlva vízért és élelemért fogunk ölni. A saját ismerőseinket is. A szomszédainkat. A postást. A kutyáját. Bárkit. Mit számít, hogy ostoba rendszerkutyák bukkannak fel az életedben? Semmit. Állok a rendőrség bejárata közelében és fényképezem a ki-be tartó embereket és gépjárműveket. Jön az ügyeletes és kérdi, mit csinálok. Ismerjük egymást, mert emlékszik rám. Mondom neki, hogy állampolgári jogomat folytatom, vagyis közterületen fényképeket készítek. Talán telefonálni akar a bíróságra - vagy inkább kussolni és visszamenni a fészekbe?

Semmit sem tehetnek. Csak nézegethetik az ujjlenyomatodat az adatbázisban.

Persze, nem akarok halott forradalmár lenni. Én aztán nem mondom meg, hogyan legyen és mit csinálj. De abból, aki vagyok és akivé válhattam, nem engedhetek. Még akkor sem, ha minden szavaddal egyetértek. Ez van. Ez az én karmám.

Legközelebb, ha Magyarországra megyek, szólni fogok. Nem emlékszem, hogy merre raktam el a telefonszámodat, ha egyáltalán megvan, de majd "rádírok" emailben. Aztán beszlgetünk egy keveset élő szóban.
A nagyarcommal együtt...

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.12.20. 07:43:04

A történet folytatása tegnap esett meg velem (december 19), amikor este leugrottam a kocsihoz valamiért. Tettem mindezt fegyvertelenül, hiszen " csak" öt perc az egész, ki a kocsihoz, aztán vissza...
Tegnap óta tudom, hogy a szótáradból törölnöd kell a "csak" szót. Csak még ez, csak azért is, csak azt nem értem, csak és csak... Töröld, te állat!

Jövök vissza a lépcsőházba és hirtelen szembetalálkozok egy jó erőben lévő, legalább 40-50 kilós fekete, csaholó és vicsorító, hihetetlen sebességgel felém támadó német juhásszal. Azzal a fajtával, amelyiknek hosszú szőre van, alattomos pofája, éppen ezért nem valami barátságos fajta.
Leblokkoltam. Életemben először.
Semmi, de SEMMI fegyver nem volt nálam. Semmi. 100 kilós vagyok, a kutya nem tud ledönteni, idővel még puszta kézzel is meg tudom ölni, kitekerem a nyakát vagy gerinccel a falhoz vágom - de addig legalább ötször, ha nem többször belém fog marni. Ez volt a fejemben. Leblokkoltam és megdöbbentem saját magamon.

Nekem senki se mondja, hogy odakinn az életben, az utcán, bárhol a világban neked nincs szükséged önvédelmi fegyverekre. Ez egy baromság. Mi van, ha csak 40 kilós vagy? Mi van, ha a kutya gazdája, az idióta polák mégis visszalép a lakásába a cigiért/kulcsáért/bármiért és a kutya szabadon marad - vagyis senki sem szól rá? Nem mintha a gazda hangjára abbahagyta volna támadó mozdulatait. Szóval mi van, ha egy kisfiút vagy kislányt tép szét? Csak úgy játékból?
Ma reggel hívjuk ki a rendőrséget, mert a német törvények szerint nem vihetsz ki a lakásodból póráz nélkül kutyát. Sokszor, ha a kutya támadó fajta, szájkosár is kötelező. Ez a dög tegnap különb támadó fegyver volt, mint azok, amiket nekem a hülyegyerekek lefoglaltak és amikkel velem kötekedtek.

El tudod képzelni, mi lesz ma, amikor kijönnek a zsaruk? Szerinted mennyire akarom leugatni őket a sárga földig? holnap első dolgom lesz hármasával rendelni a tiltott fegyvereket, amiket bármikor elvehetnek tőlem a jövőben - de ezek szükségesek ahhoz, hogy például egy ilyen támadás esetén megvédd magad. A viperámmal ezt a kutyát egyetlen csapással tudtam volna megölni - és a gond megoldva. Ez már a második támadása volt ellenem, pár hónapja a lakás nyitott ajtajából támadt kifele, mikor a lépcsőházat használtuk a feleségemmel.
Ez a kutya fegyver. Bármikor rád ugorhat és beléd marhat.
A gazdája a másik.
Számodra nincsen "csak", hanem el kel fogadnod, hogy MINDEN ESETBEN fegyveresen, felkészülve a legrosszabbra járkálj az utcán és az első probléma felbukkanásánál már használd is a lényegesen túlerőben/erősebb adagban nálad lévő fegyvereket. Pisztolyt, viperát, boxert - bármit.

Egy úgynevezett rendőrségnek semmi joga nincsen bírálni a saját elhatározásodat, hogyan védd meg magad, és semmi joga molesztálni/zaklatni, amiért az önvédelemhez való jogodat fegyveresen gyakorlod.
Az elkövetkező években szerintem sok problémánk lesz nekünk a német állammal, elég sok eurót fogok kényszeredetten befizetni a kasszájukba, mert folyamatosan jönnek majd a büntetések tiltott fegyverek birtoklása miatt. Ezt tudom kompenzálni, mert nagyon sok értékes alkalmi holmi van odakinn az utcákon és nem vagyok szívbajos, ha visszavágóról van szó. Ez nem probléma. Viszont látnod kell, hogy valójában egy elnyomó társadalom az a demokrácia, amiben hiszel, ha egyszer nem engedélyez számodra VALÓDI ÖNVÉDELMI fegyvereket, csak ilyen kis gázsprayket, amikkel fogmosás után inhalálsz, meg bevizsgált sokkolókat, amik úgy csípnek, mint a 9 voltos elem ha a nyelvedhez érinted... Szóval, kis barátaim, csak a valódi fegyver a fegyver.

Szerencsére a lakáson belül még tarthatok kisezer érdekes fegyvert, úgyhogy egyszerűbb 3-4-et előre megrendelni, aztán ahogy lassan el-elveszik őket odakinn az utcán, másnap már hordhatod is a következőt. Aztán kapják be. Melyik jogod fontosabb - a túlélési vagy a behódolási? Melyik érdekesebb? Ha támadás esetén leültnek, megvernek és talán meg is erőszakolnak (megölnek) vagy ha támadás esetén szerintük illegális fegyverekkel védekezve életben maradsz, sértetlenül és bár a törvény lesújt rád, de (ismétlem) ÉLETBEN MARADTÁL?
Számomra ez nem kérdés.

Hajrá, német seggnyaló rendőrkutyák ellen fel!
Szép napra ébredtem. :-)

kujacsek 2015.12.20. 10:28:14

Az előttem szólók szinte mindent elmondtak, viszont értem a dühödet is. Nekem tegnap mert balga módon 6-7000 Huf nak megfelelő összeget papírba tömbösítve 20-50-100-200 as címletekbe befizettem egy áruház lánc kasszájánál, ezzel feltartva a sort kb. 4 percre. A reakció érdekes volt, azonnal jelentkezett egy tőlem 1 fejjel alacsonyabb és 20-30 kg al könnyebb srác ( aki pár hevesebb szóváltás után) felajánlotta hogy az ebbéli "késedelmi" a sérelmét rendezzük le kint. Tudni kell nem járok gyúrni meg harcolni, de azért a nap 10 órájában elég nehéz vasakkal, és szerszámokkal dolgozom. Persze van hogy lehelet vékony lemezekkel kell melózni ami azért kemény mert az úgy kell megfogni, hogy a 2mx3m 0,6 os tábla egy botlás esetén ne vigye el az összes ujjad, ehhez pedig marok kell.

Tehát beszólt, tudom hogy simán el tudtam volna törni a nyakát vagy ha elkapom akkor már nem sokat tud mozogni hacsak nem egy magasan képzett harcos, de a lágy arca és finom kezei, konszolidált kispolgári öltözködése, nem tettek rám komoly benyomást.

Családdal voltam. És úgy gondolom sokkal jobbak voltak az esélyeim, ellene mégis kihátráltam a konfliktusból, pedig iszonyatos düh volt bennem hogy akkor és ott a fejére húzzak egy mosógépet.... Talán ha család nélkül lettem volna ott... de úgy gondolom a józan ész meggyőzött volna a helyzet és az okozat értelmetlenségéről.

Én ismerem azt a jellemet ami te vagy, tudom hogy amíg egyedül képes vagy küzdeni, addig küzdeni fogsz. Én is ilyen voltam. És most is ha kell megvédem a családom. De most már a családom előtt nem megyek bele olyan konfliktusba ami egyrészt veszélybe sodorja őket másrészt a fiam számára olyan példát mutathat amely a saját tapasztalataim alapján csak olyan útra terelheti megfelelő intelligencia nélkül ami egy társadalmi zsákutca lehet. Tudod ezt már sokszor mondtam, soha nem a legerősebb, legokosabb, legügyesebb lény az igazi túlélő. Hanem az amelyik a legjobban tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Alkalmazkodj, és próbáld elkerülni a veszélyes szituációkat, ha meg belecsöppensz és tudod intelligensen irányítani akkor tedd azt. Megvan hozzá az eszed, ha tudod használd, ha nincs más megoldás akkor jöhet az ősember effektus :D

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.12.20. 13:18:52

@kujacsek: Nagyon is értem és jól tudom, miről beszélsz. Anno két évvel ezelőtt odakinn Torontóban még hónapokkal azelőtt megfogadtatta velem az akkor újdonsült feleségem, hogy nem megyek neki a kutyáknak ha jönnek, mielőtt egyáltalán felmerülhetett volna, hogy jönni fognak. Rá való tekintettel a múltkor Dachauban nem löktem félre a rám várakozó "biztonsági személyzetet", akik megijedtek, mert egy teljesen legálisan tartott mini baseballütő volt az övemre erősítve. Sokszor és csakis az asszonyom miatt vagyok marha türelmes - holott fizikailag fáj ez az állapot. Nem azért, mert harcos temperamentum volnék, hiszen nem állíthatom magamról, hogy az vagyok, hanem azért, mert nem bírom elviselni sem az emberi hülyeségeket, sem az agymosottak buta szövegeit, sem a tagadókat és szolgaian ostoba elveket vallókat.

Évekkel (lassan már: évtizedekkel?) ezelőtt is ilyen volt a temperamentumom és akkoriban még sok kishülye volt körülöttem, leginkább szakmámból meg iskolai éveimből adódóan. Volt részem kihívásos küzdelmekben meg spontán bunyókban, melyeket nem megnyertem, hanem melyekben olyan szinten megaláztam az ellenfelet, ami rosszabb annál, mint mikor kiütsz valakit. Ez az én stílusom.
Tisztában vagyok vele, hiszen azóta elegendő izmot pakoltam magamra (72-ről 94-95-re dolgoztam át magam), illetve megfelelő tudással rendelkezem azt illetően, hogy ma is "menne a mutatvány". Ezért van nagy-nagy arcom. Mert nem félek. Nincs mitől.

De tegnap... bevallom én... tegnap BESZARTAM. Nagyon megijedtem - ami meglepő volt még számomra is. Nem szoktam megijedni, meglepődni vagy baj esetén furcsán károgni, mint a nyomik többsége. De mégis... a tegnapi nap még nekem is új volt. Öregszem? Nem tudom.

A lényeg még mindig lényeg marad. Mi most dolgozunk keményen a gyereken, szeretnénk egyet-kettőt felnevelni, de azt már most eldöntöttük (mindketten), hogy harcossá neveljük. Engem nem érdekel, a többi szülő mit gondol meg hogy a körülöttem csaholó rendőrkutyák hogyan állnak ehhez, de a mi kölykünk harcos lesz. Tanárral, osztálytárssal, idegenekkel, rendőrcsaholókkal szemben - ha kell. Ezt tegyem hozzá. Ha csak azért pofázik vissza vagy kezd bunyót, mert ő az erősebb és visszaél a hatalmával, itthon úgy elverem, hogy kórházban köt ki.
Ezt mindketten valljuk a párommal. És ez jó. Külön-külön véleményünk volt ezzel kapcsolatban és bár nem testvérek a véleményeink, de nagyon közel állnak egymáshoz.

Egyébként meg tisztellek azért, mert tudsz magadon uralkodni. Asszony nekem is mondja, hogy néha kéne ez. De nekem nem megy. Én akár a rendőrnek is nekimegyek, ezért is kérdeztem rá a hülyétől, hogy akar-e verekedni, mert nem érdekel. A szememben ő is csak egy bármikor legyőzhető emberfajta.
Szóval...

Fegyverbe.

kujacsek 2015.12.21. 22:54:45

Hmmm... Tudod nekem volt egy elvem. Pl. orvosnak pénzt nem adok... miután láttam hogyan bánik a doki a nejemmel mikor terhes volt akkor amikor nem kapott pénzt, és akkor amikor kapott, számoltam. Ha orvosi hanyagságból baja lesz a gyermekemnek soha nem fogom tudni bizonyítani, mert nem, és esetleg lesz egy sérült gyermekem ami hosszútávon sem anyagilag, sem fizikailag, sem szellemileg nem kifizetődő, sógorom is ezen az állásponton volt nem is foglalkoztak vele, a fiával 5 éves koráig járt fizikoterápiára és még most sem tuti a gyerek lába. 3 nőgyógyászt fogyasztottunk el a terhesség alatt mire ezt beláttam. A kórházban addig semmit nem adtak a nővérek amíg nem dobtál szét némi aprót, utána lett minden. Mivel dolgoztam és nem lehettem mellette a kórházi idő alatt jobbnak láttam ezt így megoldani. Sajnos ez Mo. Németország ebben azért fejlettebb, szülés után pár nappal otthon a feleségem olyan rosszul vesefájdalmak miatt hogy ki kellett hívni az ügyeletet. Egy olyan bunkó doki jött ki aki már köszönés helyett beszólással indított nekem, törte a magyart szerintem Ukrán volt. Ha én lettem volna a beteg elzavartam volna, helyette nyeltem 1 et és hagytam hagy segítsen a feleségemnek, aki jobban is lett, persze mint utólag kiderült olyan injekciót kapott amivel nem szoptathatott 1 hétig, de ezt a doki elfelejtette közölni. Természetesen a hálapénzt elfogadta, persze ha tudtam volna hogy ilyen injekciót ad lehet mást kapott volna. És még mesélhetnék. Soha nem hittem volna hogy ezeken az elveimen változtatni fogok, de akkor és ott nem volt más út. És igen öregszel :) én is és megtanultam hogy bizonyos helyzetekben egyszerűen nincs jó megoldás, de az erőszak csak rossz lehet. Az is jó ha olyan embereket faragsz belőlük akik képesek magukat megvédeni, de ha nagyon eldurvulnak a dolgok ott úgyis a fegyverek szava fog dönteni. :(

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.12.22. 10:01:15

@kujacsek: Történeteidet olvasva hasonlóan kemény habitusú ember vagy/voltál, mint én vagyok. Igen, benne van a pakliban, hogy nekem is változnom kell, méghozzá ebbe az általam buziságnak tartott tartományba, amikor bárki packázhat velem, bárki beszólhat - én meg tűrök és fizetek és mosolygok és... és..
Elképesztő.
Persze van másik út is, most azon dolgozunk (én már vagy öt éve, feleségemmel "csak" három éve), amelyen járva persze nem feltétlenül kell feladnod eddigi elveidet és lehetsz továbbra is határozott, kemény és beszólogatós fickó. Ha sikerül elérnünk azt a szintet, ahol ezt megteheted, úgyis értesülsz róla. Itt, a blogon.

Például asszony határozottan közölte, hogy milyenné akarja nevelni a kis lurkót. Nem mindenben értettem egyet, viszont az tagadhatatlan, hogy mi egy kibaszott elpuhult generáció vagyunk, akik ráadásul sok alapdolgot nem is ismernek a Földön. Ez felháborító. Van villanykapcsolónk - fény. Van csapunk - víz. Van egy ládánk - hűtött kaja. Van egy fekete kütyünk - információ. Tévé, laptop, hűtőgép, autó, gáztűzhely/villanytűzhely, mikrosütő, központi fűtés, satöbbi... Olyan szinten vagyunk elpuhulva, hogy mi, a nagy harcosok abban a pillanatban sírva omolnánk össze, ha megszűnne csak (és CSAK) az áramellátás mondjuk két hétre.

Azt szeretnénk, mint írtam volt, ha a kölyök határozott és erős lenne - ez mellett sokkal, de sokkal rátermettebb, mint apa meg anya, akik azt sem tudják, hogyan kell metszeni, mikor kell permetezni (és miért), hogyan kell gazdálkodni, az állatokkal bánni, és a többi...
Szóval...
Kicsit eltértem a témától, bocsásd meg.

Most Németországban élünk, de nem vagyunk olyan szinten megelégedve, ahogy az elvérható lenne. A minőség rendben van, a tisztaság és rendezettség oké. De a mostani egymillió újabb agyhalott a meglévő 80-83 millió mellé már sok. A Vezér, ez a hülye picsa, akinek bizalmat adnak - túl sok. A rendőrkutyák a környékünkön, akik a te határozottságodra fenyegetéssel válaszolnak, miközben ugyanolyan ülve pisilős kislányok, mint a többi - sok és sok. A körülöttünk élő emberek ártatlan rácsodálkozása valós problémákra - sok.
Nem ilyen helyen akarunk élni.
Viszont azt sem lehet megtenni, hogy 2 évente költözünk. Közel két éve jöttünk el Kanadából, most össze kell szorítanunk a fogunkat és tűrni itt még legalább 2-3 évig. Aztán meglátjuk. Én egyre erősebben érzem, hogy valahol az orosz végtelenben fogok megöregedni, vagy esetleg Dél-Amerikában, de nem ezen a földrészen, annyi szent. Miért? Nem azért, mert ott jobb - azért, mert ott valódi emberek laknak még.
Hiszem.

Hálapénzt még sosem fizettem. De megértelek. Anyám küzd a rákkal és rendszeresen fizet ide-oda, amivel nem értek egyet, de tegye. Mondtam neki, én nem fogok ilyet tenni. Ha problémád van az orvosokkal, akkor nem jó helyen élsz. El kell menni. Addig kell változtatnod a helyedet, amíg megteheted. Később már... csak fizethetsz.
De megértelek. Elképzelhető, hogy én is adok pénzt majd az orvosnak később, hogy ne fájjon az asszonynak - bár a habitusomat tekintve félek, hogy pár órával az esetet követően újra felbukkanok és elbeszélgetek vele az elveimről. Aminek nem fog örülni.

Meglátjuk.
süti beállítások módosítása