HTML doboz

<script id="_wau0em">var _wau = _wau || [];
_wau.push(["colored", "dwcdt1wfsmgg", "0em", "493915ffffff"]);
(function() {var s=document.createElement("script"); s.async=true;
s.src="http://widgets.amung.us/colored.js";
document.getElementsByTagName("head")[0].appendChild(s);
})();</script>

Tom Bobb Blokk

“To learn who rules over you, simply find out who you are not allowed to criticize.” "Ha tudni akarod, ki szabályoz (irányít) téged, egyszerűen keresd meg, ki nem kedveli a kritkádat." - Voltaire (saját fordítás)

ELÉRHETŐSÉGEM

Ha már nem elég a személyeskedés itt a cikkek hozzászólásaiban, hadd szóljon a párbaj kettőnk között. Itt mindig megtalálsz:

tombobb kukac freemail.hu

De legyél kimért, pontos és egyszerű. (Nem viccelek.) Nincs időm marhaságokra felelni.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

  • Don Calo': Olvastam a Kurucon az önvédelemmel és a rejtett viselésű ö.v. fegyverekkel kapcs. hsz. írásodat. E... (2018.12.19. 13:43) ÉRDEKES MONDÁSOK ÉS „ELSZÓLÁSOK”
  • urlajos: Boldog,békés újesztendő kívánok az egész családnak. urlajos (2018.01.02. 09:02) A 20 WATTOS BEJEGYZÉS
  • Tom Bobb: @urlajos: Köszönöm biztató és kedves szavaidat. Nem titkolom, hogy jó volt olvasni őket. Nagyjából... (2017.10.31. 21:11) A 20 WATTOS BEJEGYZÉS
  • urlajos: Kedves Tom! Én már nagyon régóta olvasom írásaidat.Mint egyszer már jeleztem,minden írásod megvan... (2017.10.26. 21:24) A 20 WATTOS BEJEGYZÉS
  • F.M.J.: www.youtube.com/watch?v=G2tGpnh1sbI (2017.09.24. 23:53) A 20 WATTOS BEJEGYZÉS
  • Utolsó 20

TBB main page

Tom Bobb bejegyzése 2015. január 19. 10 komment

AMERIKAI TERRORISTA

Címkék: terror USA Irak Clint Eastwood

terroristaposter.jpg

– mestersége címere: hazudozó –

Minden ezzel van tele. Az Öreg Mester megcsinálta élete filmjét. Hurrá.
Már szóltam róla pár bejegyzéssel korábban a cikk egyik szegletében, de most újra elő kell vennem a témát, mert több mint felháborító. Történt pedig, hogy Clint „Westernapó” Eastwood legújabb filmje, ami az Amerikai mesterlövész címre hallgat, egyetlen hétvége alatt 90 millió dollár bevételre tett szert.
Itt kezdődik az, amit én nem értek.
Először is szögezzünk le valamit. Nem vagyok hajlandó terroristákat éltető filmeket megtekinteni, nem hogy moziban, széles vászon előtt, de még otthon, kikölcsönözve sem, vagy még akkor sem, ha elhozod nekem másolt DVD–n és erőszakoskodsz, hogy nézzem meg. Nem tudok megtekinteni olyan „alkotásokat”, amik az amerikai terrorizmus egyes szeleteit virágos, naplementés, boldog és békés demokráciaként próbálják lenyomni a torkodon, miközben csak egy kicsit kell elgondolkoznod azon, hogy hol is perdült meg ennyire rossz irányba a szekér.

És akkor visszatérve. Azon az ominózus hétvégén pár százezer amerikai állampolgár úgy gondolta, méghozzá szerte az Államok területén (megkísérlem: bőrszín, vallás és nemi/politikai hovatartozástól függetlenül), hogy elzarándokol a modern idők templomába, vagyis valamelyik közeli multiplex moziba, hogy színesben, széles vásznon, szinte élő egyenesben nézhesse meg, amint egy amerikai terrorista magára hősként tekintve egy megszállt országban a teljesen jogos felháborodásokból partizánná érett lakosságot gyilkolássza.
Aki nem érti, annak igyekszem elmagyarázni.
A második világháborúban a német mesterlövész elment szépen a Balkánra és Tito Bácsi felháborodott haverjait kezdte gyilkolni, akik partizánakciókat hajtottak végre a megszálló német hadsereg ellen. Ebben az esetben a német mesterlövészt háborús bűnökkel később bíróság elé állítjuk és megöljük (vagy meggyalázzuk és megalázzuk, mondjuk 10–15 év börtönbüntetéssel), de amikor az amerikai hadsereg ellen harcoló iraki partizánokat gyilkolászó amerikai mesterlövészről értekezünk, akkor a hülyegyereket hősként kell bemutatnunk.
Mi ütött belétek, emberek? Ugyanaz a szituáció pár évtized eltéréssel, semmi sem változott – senki más nem lehet az egyenletben a terrorista, csak az, aki erőszakkal megpróbál leigázni és amikor ez ellen harcolsz, gyáván és titokban, egy elbujtatott puska mögött heverve lő ki téged. Vagy az anyádat. A húgodat és öcsédet, csak mert ő úgy gondolja, ezek mind–mind terroristák.

Undorító, felháborító agymosás, melynek legújabb ékes bizonyítéka a 90 millió dollár és a Jichak–szoborra az Oscar–szoborra áhítozó jelölés. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy hogyan képesek ezek a birkának sem mondható egyszerű véglények (igen, emberekről beszélek) pénzt adni ilyen szennyért, mocsokért, teljesen felülértékelt szarért. Nem értem, miért éltetik ezek az egysejtűekkel lassan megegyező észjárással rendelkező egyének azt a terroristát, aki még önmagáról is jól tudja, hogy egy kizsákmányoló, agresszív kül– és katonapolitikát folytató, szép lassan hanyatló és a végén undorító véget érő egykori birodalom katonájaként, irányított bábként harcol az igazukat és földjüket visszakapni akaró elnyomottak ellen.

Nincsenek amerikai hősök. Ezt jó ha tudod. Nincs hősi Amerika, az Egyesült Államok nem a demokráciát köpködi szerteszét a világban, hanem az elnyomást, diktatúrákat és halált. Nagyon szép a körítés, amit nap mint nap megkapsz, de próbálj meg, kérlek szépen, könyörgöm – próbálj meg egy kicsit olvasni a háttérben, egy kicsit tájékozódni és elgondolkozni például csak ezen a kis összevetésen, hogy miért volt háborús bűnös a német mesterlövész és miért lett hős az amerikai, méghozzá ugyanazon szituációban.
Vess véget ennek a hazugságnak, amit feléd ömlesztenek. Kezdjél el végre élni…

Megvetem Clint Eastwood–ot, hiszen ő is beállt azon mesterségesen táplált (vagyis szopóágon tartott) „művészek” közé, akiknek alkotásait (egyénileg persze) bojkottálom, még akkor sem vagyok hajlandó megtekinteni vagy egyáltalán beszélni róla, ha ingyen hozzám vágják. Egy szép és nagyon erős életművet rombolt most le a térdelésével és kényelmetlen asztalra hajolásával.
Gratulálok.
Az amerikai mesterlövészek meg kapják be az összes országukért harcoló partizánok…

Na jó, nem leszek brutális.

… kisujját.

És akkor még egyszer. Tényleg nem kérek sokat.
Könyörgöm, gondolkozz. Nem kérek nagyot. Alapvető emberi tulajdonságod – volt.

blokkindex9.jpg

Tom Bobb bejegyzése 2015. január 12. 22 komment

LENNI, NYELNI, TŰRNI VAGY MERNI – MENNI?

Címkék: náci magyarok szélsőjobb Kanada

magyarposter.jpg

– magyarként létezni –

Magyarnak születtem. Magyarnak is vallom magamat. Ez nem kérdés. És sosem lesz az.
Sokáig – bizony nagyon sokáig éltem úgy a magyar határok közé zárva, hogy elhittem a világról és a körülöttem létezőkről szóló végtelen hazugságokat és ferdítéseket. Tettem ezt abszolút józanul és a saját jól megalapozott és mai szemmel eléggé naivnak tűnő döntésem által, ami kiteljesedett abban, hogy magyar újságokat olvastam, a magyar interneten szörföltem és a magyar televízió hírei között válogatva élveztem a „jóltájékozott srác” rám osztott szerepét.
Azt mondom, ezzel nincs is baj.
Nem is volt egészen 2009 nyaráig.

Milyen érzés magyarnak lenni? Ennél gyarlóbb kérdést fel sem tehetnél olyanoknak, akik naponta harsogják, hogy „vesszen Trianon” meg „vissza a Felvidéket és Erdélyt”, hiszen ők az igazi magyarok (nagymagyarok), legalábbis a saját megítélésük szerint. Ne is kételkedj ebben. De milyen magyarnak lenni az ébredésedet követően? Van–e egyáltalán bármiféle erkölcsi mérce arra nézve, hogy ki vagy te és honnan érkeztél, később hozzátéve, hogy ki vagy te és hová akarsz menekülni innen a hülye kérdéseiddel… amikor… ne butáskodj már… neked itt a helyed, itt közöttünk – itt a Medencében, hiszen…

Hiszen magyar vagy.

Azt gondolom, mivel egyre több támadás-kérdés–felszólítás–uszítás érkezik ellenem, aki magyar vagyok és Magyarországon születtem, szeretném egyszer s mindenkorra rendezni ezt a kérdést a sok síkparaszttal, tehát valahol nekik íródott e cikk. Igyekszem érvekkel és ésszerűen elmagyarázni olyan embereknek, akik magyarok (mert Magyarországon születtek), hogy mit jelent magyarnak lenni – és milyen jelentése van ennek a nagyvilágban. Kérlek, mielőtt pofázni kezdenél, vess írásomra egy pillantást, aztán majd jöhet a móka az egymás gyalázásával.

Tom Bobb bejegyzése 2015. január 08. 8 komment

CHARLIE, A HEBDO

Címkék: terror Charlie Hebdo

charlieposter.jpg

- a gúny néha bizony visszavág –

Senki sem veheti el tőled a jogot, hogy gúnyolódjál. Senki sem kérheti, hogy hagyd abba, mert ízléstelen. Senki sem utasíthat, senki sem kényszeríthet – minden olyan kulturális fék, amelynek az agyadban működnie kell, ott van belül. Tehát ez a te döntésed. Hogy mikor hagyod abba.
Van egy szó a sokak által gyűlölt és istenített Facebook–on, a neve: „bökés”. Bökdösődés.
Amikor már túl sokat bökdösöl valakit/valamit, akkor számítanod kell rá, hogy a legtöbbször egy pontba érkező bökések egy idő után fájdalmassá és elviselhetetlenné lesznek – és ez következményekkel járhat. Mármint az, ha te folytatod a bökdösődést.

Ez történt.

Nem kétséges, hogy jó humorra, érdekes viccekre és remek karikaturákra szükség van. Ezt még maga Jean–Pierre Abdullah sem cáfolja, aki állampolgárságát tekintve francia, de születését tekintve más. Ugyanígy van vele Thierry Hossein, aki szintén francia állampolgár, de kecskék, malacok és tyúkok mellett született a hegyek között, odaát Afrikában. A humor különböztet meg minket (többek között) az állatvilágtól, ezért is vagyunk, akik vagyunk…
Satöbbi.
De.
Amikor köztudott, hogy vallás és vallás között egyre mélyebb különbségek vannak (nem úgy, mint régen, de ezt most nem taglaljuk), amikor tisztában kell vele lenned, hogy nem érdemes bökdösni a vérre éhes vallási fanatikusokat – akkor ne tedd. Az, hogy pár hülyegyerek ezt megtette és folytatta nap mint nap, szinte éjt nappallá téve, nem a te bűnöd és nem az enyém.
Senkié. Ez bizony a saját ostobaságuk.

2011–ben a francia haderő a Charles de Gaulle repülőgép–hordozó segítségével Rafale típusú ultramodern repülőgépekkel kezdte el bombázni azokat a líbiai területeket, ahol az akkorra már egyáltalán nem megtűrt és elfogadott, a nyugati világ által diktátornak kikiáltott Kadhafi katonái próbálták elfojtani az USA és valószínűleg az Európai Unió által gerjesztett és pénzelt polgárháborús felkeléseket.
A francia légi csapások főként a felkelők (más szólamban: szedett–vedett bűnbanda) megsegítése érdekében katonai célpontokat, teherautókat, raktárakat és egyéb épületeket vettek célba. Nem voltak kispályások, elég sok civil áldozat lett – na, de komám, ez itt háború!
2015–ben két terroristának mondott egyén behatolt a Charlie Hebdo gúnyrajzokkal kereskedő „vállalat” párizsi főhadiszállására és elkezdte módszeresen legyilkolni azokat, akik a cikk poszteréhez hasonló rajzokkal kedveskedtek megátalkodott és elszánt, mérges és mindenre képes vallási fanatikusoknak. Az akció pontosan úgy sikerült, ahogy kitervelték – lett is egy tucat áldozat. Többségében tényleg olyanok, akik előtte szerettek bökdösni és nem hallgattak semmiféle jó szóra, nem hagyták abba.
Ezeket az embereket siratod most.
Vajon 2011–ben is felnyögtél, mikor esténként visszavonultak a Rafale vadászrepülők és odalenn Bengáziban meg Tripoliban a civilek elkezdték összeszámolni, vajon ma mennyi ártatlan embert ölt meg a francia haderő? Nem hiszem. Azért nem hiszek benne, hogy megérintett a terrorbombázás, mert engem is hidegen hagyott. Holott tudtam róla, hogy száz százalékos találat nem létezik, tehát halnak meg civilek.

Most is hidegen hagy a dolog. Számomra ez a mészárlás nem hogy egyenértékű, de logikailag megalapozottabb, mint a bengázi vagy tripoli mészárlások voltak 2011–ben. Senki sem bökdöste a Nagy Francia Hadsereget onnan Líbiából, senki sem kérkedett és „kihaénnem”–eskedett, miközben ideát Párizsban egy szűk csoport ezt tette minden nap.
Természetesen el kell ítélni az erőszak összes hasonló formáját – csak finoman oda kell rá figyelni, hogy erőszak nem csak akkor létezik, mikor valaki minket vág pofán (szebben szólva: visszavág), hanem akkor is, mikor mi bökdösünk, néha a bajszunk alatt röhögve, mert tudjuk, hogy a mi fegyvereink erősebbek és hatásosabbak.
Hát… megkaptuk.

Ideje lenne elgondolkozni, nem csak siránkozni és bűnbakot keresni Keleten, amiért harapott egyet a folyamatosan bökdösött vadállat.

blokkindex10.jpg

Tom Bobb bejegyzése 2015. január 05. 15 komment

TB–BLOKK - 3.

Címkék: náci sixx Irak Origo

blokk3poster.jpg

- január -

Erős hónappal és remélhetőleg még erősebb évvel nyitunk.
Köszöntelek 2015-ben, ami tárgyévben a terveim alapján olyan 20-25 cikk fog ezen a blogon megjelenni, szép lassacskán, nem elkapkodva a dolgokat – minőségben utazunk. A most következő érdekességek persze még a tavalyi évről nyúlnak ide, de hidd el, nagyon izgalmas témák, mellette (megkísérlem) még aktuálisak is. Hát hogyne.
Az én világom mindig is arról szólt, hogy nem a napi aktualitásban kerestem hozzászólást, hanem olyanokban, amiknek még később is emlékük és nevük lesz. Így fogunk tenni a jövőben is. Én idelökök neked pár érdekességet, te elolvasod, aztán évek múlva újra elolvasod, és azt mondod, ez igen – ez a Tom gyerek tényleg a jövőbe lát, vagy mifene…

Viccet félretéve.
Időtálló bejegyzéseket akarok, remélem sikerülni is fog. Kellemes olvasgatást, lapozz és dühöngj velem egy keveset. Lesz min.

Tom Bobb bejegyzése 2014. december 15. 6 komment

AGYMOSOTT HÍRÉRTÉK

Címkék: motor

agymosottposter.jpg

- egy valamikori blog margójra -

Valamikor ezen oldal indításakor ígértem (mert szerettem volna), hogy régi, „Agymosott” névre keresztelt blogom legjobb és legolvasottabb írásait lassanként újraközlöm majd itt. De aztán telt-múlt az idő és rájöttem – az Agymosott és annak erősen magyar vonatkozású politikai nyelvezete, illetve a mostani blog világpolitikai nyelvezete számomra két különböző irányzat, tehát bárhogyan is akarom, nem tudom ide beilleszteni azokat a cikkeket.
Mi hát a megoldás?
A cikkek léteznek, hiszen szövegszerkesztővel írtam meg őket anno, beillesztve képeket és linkeket is, teljes mivoltukban rendelkezésre állnak. Itt vannak a laptopon. Mi sem egyszerűbb, ha nem akarom a Blokk-on őket újraközölni – menjünk vissza a Agymosott világába!

Így fogunk tenni.

Az elkövetkező hónapokban néhány sokak számára kellemetlen cikket és bejegyzést fogok nem az eredeti publikálásukhoz hű időrendi sorrendben felrakni egykori népszerű blogomra, csak az ínyencek (követőim?) kedvéért. Nem ígérem a folyamatos megjelenést, mert nem akarok ezzel sokat dolgozni, de viszont szeretném, ha pár gondolatom itt maradna az interneten néhány alapjaiban hülye, több szánalmas agymosott és rengeteg ostoba birka számára, mintegy hivatkozási alapként, amikor egy-egy vita/beszélgetés hevében megpróbálsz velük szót érteni. Sokan nem képesek sem kibetűzni, sem pedig felfogni az olvasottakat, de legalább létezik számukra egy tényleges alternatíva – ha nem is hisznek benne.

Ezért nyit ki (jelképesen persze) újra az Agymosott-blog.
Vegyük ezt év végi meglepetés ajándéknak tőlem – neked. Gratulálok, megnyerted, hadd vigyed.

Kellemes olvasgatást.

blokkindex0.jpg

Tom Bobb bejegyzése 2014. december 07. 1 komment

SZÉP, SZÍNES FORRADALMAK

Címkék: politika

forradalmakposter.jpg

- új dimenziók régi köntösben -

Bár a világ legdinamikusabban bevethető, legerősebb és technikailag/technológiailag legjobb hadseregét tartja fenn, az Egyesült Államok elkezdett egy egészen másfajta, sokszor immáron saját katonák és fegyverek nélkül kivitelezhető háborúskodást – úgy nevezzük, hogy „színes forradalom”. Az ilyen bevetések lényege, hogy meglessük, adott országban ki képviseli az ellenzéket, elkezdjük őket anyagilag támogatni, később a híveknek fegyveres oktatást is tartunk a világon fellelhető párszáz katonai bázisunkon (kizárólag a sarokban, elrejtve a kerítés mellett, mert nem haverok a lázadók), aztán lassú média-agymosással elkezdjük ördöggé varázsolni az egyébként sokszor választott és nem megtűrt hatalmat, majd mikor a világot már megpuhítottuk, jöhet a belső felkelés. Ezzel mindenki egyet fog érteni és mindenki elítéli majd a felkelők ellen fellépő kormányokat.
A felkelést persze az általunk kiképzett ellenzéki katonák/felkelők viszik véghez – mi csak pár tíz kommandóst küldünk oda, just in case egyengetni a hülye majmok útját, ha irányításra volna szükségük (sokszor van is). A többi teendő? Semmi más, mint kávét szürcsölgetve figyelni a fejleményeket.

Egyszerűen zseniális terv. Mi kell hozzá? Pénz, kapcsolat, pénz, kapcsolat és pénz.
Az Egyesült Államoknak mindez meg is volna. Teszi is a dolgát, hiszen láttuk Irakot és Afganisztánt brutális erővel, majd később Egyiptomot, Líbiát (egy kicsit majdnem Szíriát), illetve most így-úgy Ukrajnát ezzel az elszínesedett forradalommal összeomlani. Melyik a jobb út? Hát persze, hogy a veszteségek nélküli forradalmi kormánydöntögetés…

Azonban kezd hiba csúszni a rendszerben.

Vlagyimir barátunk ugyanis odaát Oroszországban megkérdezte a Birodalmi Széfügyi Biztost, hogy hogyan is állunk akkor most arannyal, devizával és egyéb tőkével. Erre a Biztos Bácsi azt felelte, hogy rogyásig van a kassza, lehet költeni. Szerinted mire költ manapság a Cár?

Eltaláltad.
Felesleges látványosan milliárd dollárokkal fejleszteni a hadsereget, hiszen egy bizonyos szint fölött annak fejlesztése és technológiai növelése csak és kizárólag egyfajta támadó hadműveletet vizionál, vagyis ha meg akarod tartani a tényt, hogy te csak az országodat fogod megvédeni, elegendő egy bizonyos szinten tartás – de ez keményen. És mit látsz mostanság Oroszországban? Költekeznek, fejlesztenek és teszik a dolgukat, de csak ésszel. Mindjárt megérted, mit mondok.

Pár hónappal azt követően, hogy elkezdődött a verbális (és gazdasági) invázió az oroszok ellen, amiért magukhoz csatoltak egy régebben egyébként is hozzájuk tartozó, többségében oroszok lakta területet, majd egész egyszerűen nem engedélyezték Ukrajna csatlakozását a NATO-hoz, hirtelen elkezdett fordulgatni az a kerék, amit a jószerencse igazgat. Miről is van szó?
Európa szép lassan rádöbben, hogy semmi érdekük Oroszország ellen fellépni, hiszen ez gazdasági öngyilkosság – tegye, aki akarja. Látjuk, hogy a németek, franciák és lassanként a többi államocska (Ausztria, Magyarország, Lengyelország) is elkezd tapogatózni, hogyan lehetne enyhíteni és végleg eltörölni ezt a hülyeséget, amit embargónak neveznek, de valójában „öngyilkosság” a neve. Ez mellett (és itt a lényeg) szép lassan kialakul a világra erőltetett színes forradalom odaát az Egyesült Államokban.
Visszanyal a fagyi.

Nem véletlen, hogy ezek a tüntetések manapság ennyire erősek, elhúzódnak és kényelmetlenek lesznek a Fehér Házban székelő (és ez most nem egyértelmű szó volt) majom-kormány részére. Szerinted véletlen lenne, hogy a rengeteg nigger (és fehér bőrbe bújt barátaik/követőik) egyre agresszívabban lépnek fel a rendőri túlkapások ellen? Szerinted eddig nem történt ilyesmi? Eddig nem ütött halálra a zsaru vagy nem lőtt le, ha a zsebedben kotorásztál? Dehogynem. Ha betekintésünk lehetne az amerikai rendőrség dossziéiba, legalább 40-50, de lehet, hogy akár 100-200 esetet is találnánk az elmúlt 20-30 évből. Nem kell most példálóznom James Powell-el, akit 1964-ben Harlemben ugyanúgy lelőttek, mint ma a nigger srácot, vagy Rodney Kinggel, akit meg jól megvertek a kamerák előtt (és aztán ebből lettek a Los Angelesi zavargások anno). Ezeknél sokkal, de sokkal több balhé volt az elmúlt évtizedekben – mégsem voltak napokig tartó, elhúzódó és egyre erőszakosabb tüntetések (az említett L.A.-beli incidensektől eltekintve).
Tisztán látszik. Vlagyimir barátunk utasította a megfelelő embereket, azok átrepültek és/vagy telefont ragadtak, hirtelen ellenőrizetlen pénzek bukkantak fel Amerikában, amelyek szépen bandavezérek zsebében landoltak, akik aztán összehívták a srácokat, azok meg a haverokat… folytassam? Színes, szélesvásznú forradalom zajlik ma az Egyesült Államokban, ami hosszú távon sokkal jobban elmélyülhet és akár ennek a kurta kis birodalomnak a végét is jelentheti. Kezdődött már országrottyanás hasonló megmozdulásokból.

Biztos vagyok benne, hogy miközben te puhánynak és céltalannak látod Putyint (nem kenyerem az éljenzése, mert nincs rá okom)(számomra ő is csak egy a sok megátalkodott vezetőből – bár ő legalább a népéért dolgozik), addig ez a srác okosan átcsoportosított pénzeket, felébresztett alvó és hétalvó ügynököket, elővette a kapcsolatrendszerét és most, pár hónappal az első verbális és gazdasági támadások után szépen megmutatja, milyen az, mikor a saját technikád üt vissza. Nem kell hozzá hadsereg, milliárdos fejlesztések és még csak folyamatos fenyegetőzés sem szükséges, mint ahogy a maki teszi odaát Washingtonban, mert a csendes mosoly mögött igenis egy vadállat lakozik.
És azért lássuk már be – az oroszoknak könnyebb dolguk van ez ügyben. Nem náluk lakik közel 50 millió fekete bőrű és másik 25-30 millió „barnább bőrű” mogorva srác. Ezek ott az Urál környékén szépen főznek majd egy kávét és szürcsölgetik, miközben odaát az összes kibaszott amerikai városban kitörnek a komolyabb lázadások, amik miatt később talán a hadsereget is be kell vetni és szükségállapotot kihirdetni.

Na majd akkor, de tényleg akkor ki fog jobban röhögni a markába? Putyin vagy a színes, szélesvásznú majom? Vajon mennyire fog elgondolkodni Kanada a maga 5-6 milliós bevándorlójával (többségükben indiaiak és pakisztániak – muszlimok)(a lakosság közel 15-18 százaléka), vagy Anglia, amely ország lassan megszűnik fehér országnak lenni, esetleg Franciaország a milliónyi muszlimjával? Lehet itt köpködni, mert az oroszok gecik és világhatalomra törnek, de a második világháborút követően egyszer sem kezdtek bele a világ békéjét veszélyeztető hadműveletekbe. Lehet éljenezni a mindenkit megváltoztatni akaró amerikaiakat, akik viszont immáron havi szinten próbálnak valahol háborút generálni, látva, hogy szülőföldjük elvesztése esetén szükségük lesz menekülési földekre, országokra, területekre.
Csak ennyit akartam ma mesélni. Szerintem ezeket a dolgokat te is látod. Bár bevallom, egyetlen egy cikket sem találsz erről a világhálón – ki tudja, miért? Manapság sem az igazságot, sem a saját képzeleted (egyébként alapos) gyanúját sem szabad leírnod, különben kopogtatnak az ajtódon.

Félelmetes.

blokkindex7.jpg

Tom Bobb bejegyzése 2014. november 28. 5 komment

FEKETE PÉNTEK

Címkék: Fekete Péntek

blackfridayposter.jpg

- a majmok bolygója -

Ezen valójában nincs is mit csodálkozni.
Amikor dolgozol és valóban olyan munkát végzel, ami hasznos (hasznára válik a társadalomnak vagy egy másik embertársadnak), akkor úgy-ahogy, de nagyjából meg vagy fizetve. Ezt nem nagy pofával mondom, mert ez tény (lehet, nem Magyarországon, de ma ezt kerüljük, nem szapuljuk a magyar földet). És ha meg vagy fizetve, az azt jelenti, hogy tudsz spórolni is, félrerakni a fizetésedből, hiszen többet keresel, mint amennyit el tudsz költeni.
Ez így működik.
Vagyis abban az esetben, ha valamit meg akarsz vásárolni és erre van is pénzed, valójában nem sokat számít, hogy az adott termék 100 vagy 130-140 egységbe kerül – meg fogod venni. Persze, nem vagy a magad ellensége, tehát igyekszel árrést találni, valami olcsóbb árat/üzletet, vagy kivársz olyan akciókat, amik a környékeden szokásosak… Ez az egyik lehetőség.
A másik lehetőség neve Fekete Péntek.
Már a nevében is benne van.

Tudom, öreg rasszista faszkalap vagyok, de a saját szememmel is láttam, és te is láthatod, ha átlapozol pár fényképeket is közlő oldalt. A jelenség nem új, mert valahonnan az állatvilágból ered, vagyis mikor hirtelen elérhetőbb és könnyebben megszerezhetőbb lett a banán, a majmok serege egyértelműen arrafelé szambázott, nem törődve az esetlegesen jobb ízű és nagyobb darab banánokkal – mert azokért „meg kellett volna harcolni”, vagyis felmászni a fára és leszedni. Azért keményebben kell dolgozni – nem éri meg.

Innen az összehasonlításom, ami bár rendhagyó, de ha belegondolsz, nem is annyira új. A Fekete Péntek elnevezésű napon (ami a mai nap, vagyis péntek) az áruházakba özönlő emberfélék többsége valójában állat. Nem csak majmok, ne hívj már engem fajgyűlölőnek, mert vannak közöttük egyéni higiéniát nem ismerő egyéb területi képviselők is, úgy, mint afgánok, pakisztániak, indiaiak és más érdekes „népcsoporulatok”…
Ezek az emberfélék azt csinálják, hogy törököket meghazudtoló „várostrommal” veszik be az üzleteket, amikor azok nyitnak és egymást ölve vásárolják a sokszor csak 5-10, máskor talán 20-30 százalékkal is olcsóbb termékeket. Ezzel nem is lenne baj. A baj azzal az állatvilágból már ismert benyomuláson és értékmegszerzésen van, amit tényleg láthattam a saját szememmel is. Ezek még azt sem tudják, hogyan kell rendesen megfürdeni vagy kimosni egy-egy használt ruhaneműt, de ahhoz van eszük, hogy a 40”-os tévét el kell hozni olcsóbban (olyan 30-35 százalékos volt a leárazás), mert ugyanez a tévé aztán januárban ugyanezen az áron elérhető lesz – de baszd meg, most van a Fekete Péntek!
Már a nevében is, ahogy mondtam.

A „feketék” (szebben és igazságosabban: négerek)(megint más olvasatban: majmok) erre valók. Nem másra. Hogy egymást taposva/gyilkolva álljanak az egyébként marha unalmas médiaszenzációk szolgálatába és tényleg állati módon tegyenek azért, hogy a szemünkben még lejjebb kerüljenek az evolúciós táblán. Ez nem csak szöveg – ez bizony a valóság. Mert mindannyian tudjuk, hogy mi különböztet meg bennünket tőlük, és lám, ezen a napon még a bizonyosságot is megkapjuk.
Köszönjük szépen.
De hozzá kell tennünk, hogy „fehéredik” az a Fekete Péntek, vagyis lassan Szürke Péntek lesz a neve, mert az egyébként régebben előre gondolkodó és tényleg nehezen befolyásolható fehér kisebbség (és ez nem cinikus megjegyzés volt, mert New Yorkban, Londonban, Torontóban, Párizsban vagy Chicagóban nyugodtan beszélhetünk fehér kisebbségről) lassan ugyanolyan állati hülye lesz, mint a többi majom. Egyre többször láthatsz fehér embereket a Fekete Péntek nevezetű abszolút felesleges reklámfogás napján, amint ott feszülnek a majmok meg bevándorlók között, azon tanakodva, vajon képesek lesznek-e harcolni majd egy-egy 3-5-10 dollárral olcsóbb fülhallgatóért, egy-egy 30-40 dollárral olcsóbb műszaki termékért, vagy egy-egy maximum 100-150 dollárral olcsóbb tévéért. A miheztartás végett: aki jól dolgozik (és dolgozik), naponta megkeres nettó 100-150 dollárt…
Most add össze ezeket az információkat.

Kinek van szüksége a Fekete Péntek nevezetű tömeggyűlésre? Annak, aki nem tud spórolni, aki most akar olcsón lejárt szarokat venni, illetve aki nem tudja elképzelni, hogy majd január hatodikán besétál a boltba (ugyanabba, ahol most majmok szarnak a sarokba) és közel azon az áron meg tudja majd vásárolni a tavalyi árucikkeket, mint a Fekete Pénteken.
Ez tény. Ez mellett nem mehetsz el.

Persze hozzá kell tennünk, hogy a magyar Fekete Péntek egyelőre csak… izé… valami olyasmi, mármint te nem fogod megvásárolni a kevesebbért árult cuccot pár héttel később is ugyanazon az áron. Ez nem megy otthon. Nem is Magyarországról írtam most a cikket.

Konklúzió. Legyen?
Aki dolgozik és becsülettel előre gondolkodva él, az tudja jól, hogy ha nem most, akkor majd valamikor februárban, vagy éppen majd április-május környékén meg fogja tudni vásárolni azt a tévét, amiért most több majom is szarcsatát vívott egymással, méghozzá nem 100-150 dollárral olcsóbban, hanem 300 vagy 350 dollárral olcsóbban – mégpedig azért, mert akkor már hivatalosan is kifutott termék lesz ez a mostani Fekete Pénteken is kifutóban lévő semmiség.
Mi kell hozzá, hogy ember maradj és ne csatározz a majmok között?
Az, hogy legyen gerinced. Tartásod és kitartásod.

A majmok bolygóján élve ez különböztethet meg az állatvilágtól. És ez esetben most függetlenül beszélek a bőröd színétől. Becsülöm az otthon velem együtt röhögő (és néha síró) fekete bőrű embereket is, ahogy a pakikat vagy az afgánokat, szíriaiakat és az egyéb dél-amerikai okosan gondolkodókat. Kérdezd meg magadtól, miért nem látsz egyetlen kínait vagy japánt vagy koreait sem a Fekete Pénteken majom módjára harcolni?

Ezt jelenti az evolúció és a civilizáció.
Kellemes Fekete Pénteket kívánok neked, és harcolj, mert van miért. Tétje van a dolognak.

blokkindex9.jpg

Tom Bobb bejegyzése 2014. november 23. 1 komment

BLOKK – 2.

Címkék: náci szélsőjobb Charlton Heston Rainer Höss

blokk2poster.jpg

- második nekifutás -

Valóban érdekes állatfaj az ember.
Azt látom, hogy az agymosás egy olyan formája öltött testet, ami inkább hasonlít az agyhalott állapotára, mintsem az agymosottéra – miközben egy lassan erősödő réteg elkezdte használni végre a fejét. És már itt az elején el is szeretnék oszlatni néhány tévedést.
Sokan vélik, hogy önmagamat okosnak és tapasztaltnak tartom – én vagyok a Mindenség, a Mindent Jobban Tudó, az egyedüli, aki tájékozott adott ügyben, a Művelt És Céltudatos… pedig sosem állítottam ilyet magamról. Az, hogy sokszor ellent merek mondani egy-egy begyepesedett álláspontnak sokszor nem abból fakad, hogy bizonyítékom van az ellenkezőjéről (miféle bizonyítékokról beszélünk manapság, amikor bármit el lehet készíteni bizonyítéknak?), hanem abból, hogy a hír/történelmi esemény/életút/vélemény egy kicsit furcsa. Kurtafurta. Ilyenkor természetesen elgondolkozok rajta, miért érzem azt, hogy valami nem stimmel – és aztán keresem a megfelelő válaszokat.

Sokszor nincs igazam, sokszor nem értek valamit – hidd el, ilyenkor van az, hogy nem látod a hozzászólásomat egy-egy cikknél. Mert nem tudok (vagy éppen már nem is akarok) hozzászólni. Előfordul az ilyesmi.
Azonban érdekes, hogy bár az előző blokkban négy érdekes témát vetettem fel, egyetlen hozzászólás sem érkezett. Ennyire nem érdekelnek a különféle messzemenően „érdekes” hírek? Mindegy, van még mondanivalóm és sokszor tényleg nem akarok mélyen belemenni – marad a stílus. Aztán majd meglátjuk…

Lapozzunk és ma is előadok neked néhány furcsaságot.

Tom Bobb bejegyzése 2014. november 13. Szólj hozzá!

BLOKK – 1.

Címkék: Adolf Hitler Kertész Imre Frank Sinatra Michael Bublé

blokk1logo.jpg

- első blikkre… izé: blokkra -

Megint elkapott a kényszerből született újítási vágy, mely egy eredendően bűnös dologból fakad – nincs sok szabadidőm a komolyabb hangvételű cikkek megírására. Egy-egy az én sajátos értékrendem szerinti normális cikk elkészítése sokszor napokat vagy inkább heteket vesz igénybe (időnként hónapokig tervezek és készítek valamit), és ha csak ezekre koncentrálnék, elvenném az időmet egyéb teendőimtől, amik most fontosabbak. Nem részletezve: család, élet, munka, könyvírás, szabadság, boldogság. Mindezt miért? Mert mások szerint amatőrnek mondott cikkek blogra való írásából még senki sem élt meg…
Ez igaz.

Így aztán eldöntöttem (két mosogatás meg egy magyaros pörkölt elkészítése közben), hogy bár szeretnék neked mondani ezt-azt, de időm nem lévén sokszor valójában bele sem kezdek a mondandómba. Ez így nem helyes. Tudom, hogy vannak olvasóim és követőim, akik kíváncsiak az irományaimra, még ha hozzá sem szólnak – elfogadható a dolog. Nekik/neked akarok kedvezni. A megoldás, amit találtam, egyszerűen hangzik: sokszor a kevesebb is több. Tehát elmondom majd, hogy egyes politikai és/vagy közéleti eseményekről mit gondolok, de nem fogom bővebben kifejteni és indokolni. Rövid szösszenetekben utazom tehát, ezzel is egy új utat kezdve önmagam számára. Másrészt ez a megoldás azért is kellemes, mert sokszor egy-egy „érdekes bejegyzés” írója nem engedélyezi a hozzászólásokat az oldalán – most legalább ezen a fórumon megszólíthatom a barmokat (remélve, hogy időnként rákeresnek önmagukra a hálón és észreveszik, hogy ugatok róluk).

Az első fejezetek mindig az útkeresésről szólnak. A kezdeti botladozásokat bocsásd meg nekem. Nem tudhatom, mennyire lesz kellemes és egyértelmű ez a cikksorozat, mennyire fog belenyúlni a jövőbe, de ha szerinted is működik, fogunk még eszmét cserélni az olvasása alatt/miatt. Azt mondom, vágjunk bele, nézzük meg, mit lehet kihozni az ötletből.
Hajrá.

Tom Bobb bejegyzése 2014. október 25. 19 komment

FROM TORONTO TO MUNICH

Címkék: kanada magyarok

torontomunichlogo.jpg

 – vallomásaim/vándorlásaim –

Azért mesélem el, hogy mások okuljanak belőle.
2009 decemberében egy azon a nyáron történt többszörös cigánytámadás miatt akkori feleségemmel együtt elhagytuk Magyarországot és Kanadát választottuk lakóhelyünknek. Természetesen nem holmi köcsög menekültként akartunk ott élni, bár később a rendszer rákényszerített erre. Majd elmesélem. Becsületesen, a törvényeket követve éltünk tehát ott két és fél évig, mígnem kiutasítottak minket az országból, arra hivatkozva, hogy nem felelünk meg az ő cukormázas (és hazug) menekültügyi törvényeiknek. Vagyis a történetünk hiteltelen, függetlenül a fizikai sérüléstől, látlelettől, rendőrségi feljelentésektől, orvosi nyilatkozatoktól és a támadás alatt készített hangfelvételről, amin tisztán érthető a gyilkossági kísérlet, az erőszak és a fenyegetés. Azt i mondhatjuk, hogy kiutasítottak, hiszen a bőrünk színe nem egyezett/egyezik a kanadai jövőt építő színekkel (az a vicc, hogy ez nem vicc).
Akkori feleségem eleget tett a kormány „felkérésének” és vásárolt magának egy repülőjegyet, amivel hazatért. Természetesen elhitte a hazugságot, hogy ha vásárolsz magadnak jegyet, később (pár éven belül) megint beléphetsz Kanada területére, mint turista… blahblahblah… hagyjuk ezt, mert hazugság. Ezzel etetnek.
Én nem ültem repülőre.

Úgy döntöttem (és hidd el, nehéz döntés volt), hogy bár alig beszélem a nyelvet és nem sok mozgásterem van, de mégis maradok. Akkor léptünk bele 2012–be, tehát számot vetettem magammal és elhatároztam, hogy a következő három évet még kibírom itt, gyűjtök egy kis pénzt a továbbállásra, majd valahová Dél–Amerikába térve véglegesen új életet kezdek. Távol ettől az istenverte földrésztől és Magyarországtól.

Azonban minden másként alakult.

Azok számára, akik anno erősen drukkoltak hozzá, hogy a kanadai „túlmaradókat elkapó” pribékek sikeresen a nyomomra bukkanjanak és el is kapjanak, van egy jó hírem – megtörtént. Azok számára, akik szorítottak, hogy összejöjjön a nyugodt élet odakinn, például hogy sikeresen meg tudjam jelentetni a regényemet, vagy hogy sikerüljön az export–import vállalkozásom, amibe belevágtam (és amibe egy zsák pénzt beleöltem) vagy úgy egyáltalán: kényelmesen, dolgozva és boldogan küzdve teljenek a békés hétköznapjaim, azt kell mondjam – nem sikerült.
Most már nem élek Kanadában. Ebben a cikkemben megtudod, miért. Talán a teljes igazságot.
Vagy még többet is. Lapozunk.

Tom Bobb bejegyzése 2014. szeptember 28. 1 komment

LOUISIANA BOMBÁZÁSA

Címkék: politika

bombposter.jpg

– terrorcsapások a béke érdekében –

Röviden.
Bár a szíriai kormány nem egyezett bele, az Egyesült Államok mégis elkezdte bombázni a szíriai területeken (is) tevékenykedő terrorista csoportokat (nevesítve IS vagy ISIS), akiknek legfőbb vágyuk, hogy egyszer nagy hatalomra szert téve szépen elpusztítsanak mindent, ami „fehér”, ami „szent”, ami valamiképpen jelképezi a „nyugati kultúrát”. Ez mind szép és jó, mármint a bombázás, hiszen ezzel meggátoljuk, hogy a srácok erőre kapjanak.
Igen ám, de ezzel a szír olajfinomítókat bombázza az USA, a szír vasúti– és közúti hálózatot, az elektromos– és vízvezetékeket, városokat, gyárakat, műhelyeket és minden addig felépített infrastrukturális értéket. Bár a szír kormány az oroszokkal együtt többször is hangot adott annak, hogy ez nem a járható út és szívesen együttműködne a demokráciát egyre inkább a világra kényszerítő terrorista államával, vagyis az Amerikai Egyesült Államokkal – de utóbbi a füle botját sem mozgatta.
Konklúzió.
Ha a szír hadsereg (esetleges orosz rakétákkal és egységekkel megsegítve/felszerelve) a területi behatolások és a bombázások miatt elkezdene védekezni az amerikai gépek ellen és szépen leszedegetné őket az égről, rögtön háborút köpködne a világ. Mert hogy nekik nincs joguk ebben a félrebaszott világban sem szólni, sem védekezni – egyáltalán semmit sem csinálni.

Fordítunk a dolgon.
A Ku–Klux–Klan nevezetű terrorista csoport immáron olyan 150 éve létezik az Egyesült Államok területén, természetesen az amerikai kormány engedélyével és néhol komoly segítségével. A terrorista csoport régebben négereket erőszakolt, vert, kínzott és ölt, de aztán (alig 40–50 éve) a demokrácia olyan erővel gyűrűzött be ebbe a terrorgyanús országba, hogy a kormány elkezdte „nem engedélyezni” a négerek felkutatását és megölését. Erre a Ku–Klux–Klan durcásan a föld alá vonult és azt tervezik, hogy…
Senki sem tudja, mit terveznek.
Igen ám, de mivel a terrorista szervezet egyre komolyabb fenyegetést jelent a Dél–Afrikai Köztársaságra nézve, ahol rengeteg a néger állampolgár, a dél–afrikai hadsereg egyik reggel minden előzetes bejelentés nélkül elkezdte Louisiana bombázását – leginkább a Ku–Klux–Klan által ellenőrzött olajfinomítókat, gyárakat és úthálózatot „vették górcső alá”. A bombázásokban segítségükre volt a BRICS–csoport többi tagja is, így az orosz, az indiai és a kínai haditengerészet és légierő egy–egy erre kiképzett része. A demokratikus bombázások célja a terroristák olyan szintű meggyengítése, hogy azok ne jelentsenek többé veszélyt a néger lakosságra nézve, bárhol a földön.
Konklúzió.
Az amerikai hadseregnek nincs semmiféle jogalapja beavatkozni a békét elősegítő bombázásokba, hiszen évek, sőt évtizedek óta segítette, bújtatta és pénzelte ezt a terrorista szervezetet, amelyik a fehér faj felsőbbrendűségét hirdetve arra törekedett, hogy kiirtson minden négert a bolygón. Az Egyesült Államoknak kutya kötelessége megvárni, míg a BRICS–erők úgy döntenek, hogy vége a bombázásoknak és teljesítették feladatukat. Aztán lehet majd mendegélni nemzetközi bíróságokhoz jogsegítségért…

Hiszem, hogy egy terrorista csoportot folyamatosan fenntartó és terrorista eszközökkel a világon folyamatosan harcoló egyébiránt terrorista államalakulat, mely valójában csak egy gondosan, félelemmel és erőszakkal összetartott mesterséges képződmény nem tud tovább élni, mintsem 100–200 esztendő. A mai világban a mesterséges államalakulatoknak lassan vége szakad. Vallom, hogy még az én életemben vége lesz az Egyesült Államok nevezetű terrorszervezetnek, amelyik éppen úgy birtokol egy egész országot/területet, mint ahogyan az IS (vagy ISIS) szeretne a jövőben.
Nincs különbség a két felsorolt „békebombázás” között – és aki ezt nem érti meg, az nem agymosott, hanem agyhalott. Szerencsére egyre többen vannak az ébredők, hála annak, hogy a nyugati terroristák rengeteg hibát vétenek és mind gazdaságilag, mind katonailag csökken az erejük.

Szép új világ közeleg.
Talán békésebb, mint a mai. Meglátjuk.

blokkindex7.jpg

Tom Bobb bejegyzése 2014. szeptember 21. 2 komment

SUMMIX 25

Címkék: mix megamix summix

summix25poster.jpg

– zenelovasság és „a legenda” –

Az ember legyen sokoldalú.
Természetesnek vehetjük, hogy amennyiben valaki ért a villanyszereléshez, de ráadásul a vízcsövekkel és/vagy a vakolással, esetleg betonozással is elboldogul, ez mellett baromi jó szakács és persze hétvégenként nemesítget vagy háromféle tulipánt a templomkertbe adományként, akkor arra az emberre a „sokoldalú” meg a „nagyon tehetséges” jelzőket aggatjuk – holott a srácot talán nem is érdeklik ezek a jelzők. Nem sok ember él a Földön, aki többre képes, mint enni/inni/aludni. (Meg dugni.) Ezt be kell vallanunk. Ez az igazság.
Azonban én magam is ismerek olyanokat, akik ebben vagy abban iszonyatos tehetséget mutatnak fel. Olyanok is léteznek körülöttem, akik több dologban is kimagaslót képesek alkotni. Ez lenyűgöző.
Sokszor érzem magamat törpének mellettük.

Ámde bár…
Kamaszkorom egyik meghatározó élménye volt, mikor barátommal felfedeztük, hogy a kedvelt zeneszámaink mellett olyan zenei egyvelegek is fel–felbukkantak körülöttünk, amikben több ismert és népszerű slágert kevertek össze egyetlen hosszabb „koncertté”. Elképesztő volt az a profizmus, ahogy a zenelovasok egymásra/egymás mögé helyezték az aktuális slágereket, időnként még arra is vetemedve, hogy kellemes trükkhangokkal dobják fel az „üresebb” részeket, illetve mindenféle fülnek tetsző effektet pakoljanak a dobok mellé/alá. Már az első fél füllel hallgatott mixek is megnyerték tetszésemet, de később, mikor tudatosan kezdtem el gyűjteni és rendszerezni a különféle egyvelegeket, rájöttem, hogy ez a világ mennyire tetszik nekem.
Így aztán az írás mellett (amit 12 éves korom óta űzök), félretéve képzőművészetem festészetnek (vagy inkább rajzolásnak) minősített görbedvényét, valamikor a múlt század ’90–es éveinek elején felcsaptam „mixkészítőnek” is. Egyetlen szóval – sokoldalúvá lettem. Pont olyanná, mint az általam irigyelt emberkék.

A mixkészítésről és a legújabb szerzeményemről fogok most mesélni – aztán meg is hallgathatod a nevezettet (ez utóbbi rajtad áll).

Tom Bobb bejegyzése 2014. szeptember 05. 13 komment

AZ OROSZ MEDVE LEIGÁZÁSI KÍSÉRLETEI

Címkék: politika Putin blokkcikk

 oroszmedveposter.jpg

- elmélkedések a rohasztók harmadik világégése előtt -

Történt pedig, nem is olyan régen, hogy egy fiatalember, aki a német–osztrák határon álló Braunau városában látta meg a napvilágot, elképzelte az egységes Európát – úgy is kifejezhetjük, hogy az EU–t, azon belül néhány vagány szerződéssel, közös hadvezetéssel, bel– és külpolitikával, kellőképpen elnyomott és perifériára taszított külső államocskákkal (a rabszolganépekkel). Teljesen úgy, ahogy ma létezik. Nosza, a srác röpke pár év alatt tett is valamit az álmai megvalósítása terén, hiszen hatalmat szerzett, erős iparral és hadsereggel virágoztatta fel a környezetét, próbálkozott, tárgyalt, érvelt és végül elveszett… legalábbis a legendák ezt regélik.
Mivel az elképzelései nem egyeztek azokkal, amiket furcsán tüsszentő emberek diktálnak a világ más részein, ma azt tanuljuk, ő volt a Megtestesült Gonosz. A kezdeti lelkesedését és ötleteit elnyomva persze nagy marakodás keletkezett, füst meg jajveszékelés, aminek a vége egy második világháború néven ismert eszméletlen mocskos valami lett, következménye pedig, hogy röpke születését követően kifejlődött a világ eddigi leggusztustalanabb terrorállama. Természetesen az Egyesült Államok nevezetű szörnyszövetségről beszélünk.

A világ kétfelé szakadása elkerülhetetlen lett, éppen ezért létrejött a háborúban abszolút győztes Szovjetunió és a „szövetségesek”, illetve másik oldalról a „szabad világ”, aminek pejoratív jelentéseit (szabad, gazdag) anno tényleg el is hittünk – ma már persze tudván, hogy a hazugságok, amik abból az irányból ömlöttek ránk, aljasok és kimondottan célzottak voltak. Többségében óriási mellébeszélések.
Igen ám, de az új széllökések, amik a világban kezdtek el végül őrült forgószélként országokat, határokat és politikai nézeteket átalakítani lassacskán elültek és az emberek, akik addig hittek a (meg)vezetésben, szétnézve csak a pusztítást, ígérgetéseket, egyre romló állapotokat láttak a valóban kellemesen mézesmázos, csillogó–villogó külcsín alatt. A gondolkodók elkezdtek a kérdéseken felül még több kérdést feltenni, a kíváncsiskodások mögül valós igények robbantak elő és egyre kevésbé hittél már abban, amikor egy széles mosolyú (többnyire amerikai név mögé bújt, de más identitású) emberke azzal bíztatott, hogy legyél nyugodt, dolgozz sokat és rakd be a pénzedet a bankjukba, vegyél fel még több kölcsönt, vásárolj és add el a saját anyádat is – mert hinned kell a szebb jövőben.

A Szebb Jövőben, haha?
Kifordult magából a világ, ugye te is ezt látod? És amikor egyre kacifántosabban forog, amikor már nem is vagy képes érzékelni a valóságot magad körül, hiszen olyan szinten hajtanak–pörgetnek, mint ahogyan Gagarin elvtárs pörgött és hajtott a kiképzésén, akkor még rúgnak egyet beléd valahonnan a körülötted egyre gyorsabbá és homályosabbá váló valóságból – de már nem tudod pontosan, ki is volt az. A rúgásnak viszont jelzésértéke van/volt/lesz, mert… tudod mi következik ebből. Egyszerűen csak tudod.
Háború lesz.
Világégés, füst meg jajveszékelés ismét, te pedig nem tudsz ellene tenni semmit sem. Hát nem remek? Ezt hozta el neked a világ legdemokratikusabb agresszora, erre várnak már legalább húsz–harminc éve a citromfákat és palesztin földterületeket rabló hordák, ez lesz a jövőd. Ha akarod, ha nem.

Innen folytatjuk.

Tom Bobb bejegyzése 2014. április 07. 8 komment

DÜBÖRGŐ SZELEK

Címkék: politika Putin blokkcikk

duborgoposter.jpg

- egy „krízis”, ami valójában nem is létezik -

Van az úgy, mikor blogot vezetsz, hogy akaratodon kívül is ráérzel a dolgokra. Pár hónappal ezelőtt volt alkalmam levésni ide a megelőző csapás gúnynevű akcióról a véleményemet - és láss csodás, máris egy érdekes megelőző csapás szem- és fültanúi lehettünk/lehetünk. Csak ezúttal a megelőzés egy teljesen másik irányból érkezett, éppen ezért a sok mérgelődő szombatonnincsmunka emberke most ki van kelve magából.

Felesleges hosszas bevezetővel bíbelődnünk, mert úgyis tudod a véleményemet. Aki meg véletlenül tévedt erre az oldalra az legalább most okot találhat rá, miért meneküljön sikítva, azt kántálva, hogy anyám régebben valami ősi mesterséget folytatott és ezért nekem rossz.
Nem rossz.
A lényeg, hogy helyeslem a megelőző csapást a Krím-félszigeten. Ami nem is volt csapás. Csak megelőzött valamit. Nos, innen indulunk.

Tom Bobb bejegyzése 2014. február 16. 2 komment

VADNYUGATI TÖRVÉNYEK

Címkék: blokkcikk

vadnyugatposter.jpg

- a vadabb kelet törvénytelenül -

Azt beszélik, valamikor réges-régen erőszakos kis figura voltam - holott én azt éreztem, ez csak határozottság és eltökéltség. Sosem akartam majom (birka, szamár) lenni, beállni egy sorba, ahová külső erők kényszerítenek. Mindig is megvolt a magam kellően erős, sokszor talán keményen odamondó, már-már agresszív akarata. Ez néha jó, néha nagyon is nem jó.
Azért valljuk be, hogy a kis majmoknak, akik hűen követik a Nagy Vezérek összes szösszenetét, nem sok emberi tényezőjük marad. Akkor pisálnak és kakálnak, amikor mondják nekik, akkor öltöznek és abba, amikor és amibe mondják nekik - tévéznek és újságokat olvasnak, ezzel magabiztosan állítva, hogy naprakészek, olvasottak és műveltek, miközben ez koránt sem igaz. És itt, mikor „emberi tényezőről” beszélek, igenis azt mondom, hogy ezek a csúszómászók nem többek, mint amit kifele mutatnak: seggnyaló kis férgek.

Ezen nincs mit szépíteni.

Szóval réges-régen, miközben rám fogták, hogy erőszakos kis figura vagyok (gondolkodás nélkül nekimentem bárkinek, aki az utamba állt vagy az érdekeimet sértette)(és ne ítélj el, mert ez természetes egy férfiember életében), azon morfondíroztam, mi az a rejtély, legenda (nevezzük bárminek), ami az egykori Vadnyugat világát jellemzi.
Tetszik az a korszak, tetszenek az ottani törvények. Mindjárt mondom, miről beszélek.
Lapozunk.

Tom Bobb bejegyzése 2014. január 12. 2 komment

A MEGELŐZŐ CSAPÁS (KOR)SZELLEME

Címkék: blokkcikk

megelozoposter.jpg

- odabaszós történet -

Annyira népszerű a téma, hogy napi szinten ömlik ránk a tévéből és az újságokból. Ezzel kelünk és fekszünk, egész álló nap ott motoszkál a fejünkben - végtére is ez lenne a cél. Hogy tudjunk róla és a mindennapi tévéműsorok vagy újságcikkek és interjúk agymosó volta miatt el is higgyük, hogy a dolog helyes, sőt: szükséges. Azt akarják, hogy beleegyezzünk. Hogy kétségtelenül kijelentsük: rendben van, csinájuk! Mert ez olyan emberi
A kétezres évek (torz)szülötte ilyen névre hallgat: megelőző csapás.
A világ legundorítóbb katonai (néha már polgári vonalra is átballagó) szakkifejezése. Olyan, aminek jelentésére csak sután bólintunk, mert olyan erővel sulykolták belénk az egyetértésünket, hogy az már elképesztő. Azt hinnéd, hogy az alapvetés mai találmány, holott nem az.

Bemelegítésül (csak azért, hogy már itt, az elején lefektessük az irányvonalat) idepöcköljük, hogy 1940-ben a francia, illetve 1942-ben az orosz hadjáratok mind-mind egyfajta (ma még nem elismert és elismerhető) megelőző csapásként indultak - aztán később, főként a győztesek propagandája miatt, megtanultuk és elkönyveltük, hogy a gaz nácik egyszerűen csak lerohangatták a környező országokat.
Hogyne.
Nézzük meg, mi sejlik a kifejezés mögött és van-e összefüggés a múltban elkövetett, illetve a mai napig látható és látott megelőző csapások között. Meg fogsz lepődni. Vágjunk bele.

Tom Bobb bejegyzése 2014. január 11. Szólj hozzá!

SZOLGÁLATI SEGÍTSÉGKÉRÉS

Címkék: motor

helpposter.jpg

- bízva és bizakodva -

Sejtem, hogy nem sok értelme van, mert nem sokan olvassák (még) a blogot, de azért megkísérlem - a segítségedet kell kérnem. Hátha te olvasottabb, esetleg okosabb, még szebben fogalmazva jártasabb személy vagy az internet világában. Talán hallottál ezekről a dolgokról, amiket említek.
Előszóban annyit, hogy új regényemhez gyűjtöm az anyagokat, de elakadtam. Nem is az a baj, hogy az anyaggyűjtés hosszú és fárasztó munka, tudni kell angolul is (kicsit) hozzá, meg hogy érdemes kétszeresen is leellenőrizni, amit megszereztél. Nem ez a baj. A baj az, ha az egész istenverte internet hazudozik.
Vagy inkább: ferdít.

A második világháborút megelőző, de az első világháborút követő furcsa helyekre irányuló, szervezett, sokszor katonai támogatással bíró expedíciók érdekelnének engem - szerte a világban. Szeretnék tudni az amerikai, az angol, az orosz, francia, olasz vagy éppen japán expedíciókról - de ezekről alig vagy egyáltalán nincsen anyag. Semmi. Csak a nácikról és a nácikról… unalmas. Hiszem, hogy (mint ahogy a mai világban is) voltak titkos expedíciók szerte a világban - hol újabb területek, hol egyéb javak megszerzése miatt. Van néhány információm már, de teljessé szeretném tenni a fejezetet, mert jelen állapotában eléggé hiányosnak érzem. Nem biztos, hogy az, csak ezt érzem.
Egyszóval, ha a történelemben, illetve a rejtélyes, titokzatos expedíciók történetében jártas vagy (esetleg ismersz ilyen embereket), szívesen venném, ha segítenél nekem teljesebbé tenni a regényem ezen fejezetét. Kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot a blog hivatalos elérhetőségén:

tomblokk kukac hotmail pont com

Köszönöm.

blokkindex0.jpg

Tom Bobb bejegyzése 2014. január 04. 12 komment

ALAPHANGOK ÉS JÖVŐKÉPEK

Címkék: motor

elejeposter.jpg

- magamat ajánlom -

Üdvözöllek a világomban.

Néhány szabályt fogok most elmondani neked, ez mellett annak, aki nem ismer, szépen bemutatkozom, és egy kicsit mesélek az irányvonalról is. Ez itt az első bejegyzés. Maga a Bobb-féle szentírás - vagy mifene. Bele is vágva így kanyarintom a szavakat: ez a blog követője és jogutódja az egykoron népszerű, Agymosott névre keresztelt és közel négy évig sikeresen vezetett blogomnak. Ezt jó tudnod. Nem fogok hazudozni - ugyanazt az irányvonalat akarom megteremteni itt, mint anno tettem, viszont politikai témájú posztjaim többsége (nagy többsége) immáron csak és kizárólag a világpolitikával fog foglalkozni. Tekintve, hogy lassan több mint 4 éve „elszakadtam” Magyarországtól, teljesen természetes, hogy a Nagytávolból nem lehet és nem is fogok pofázni arról, mit és hogyan kéne megtenni otthon.
Ez többé már nem az én dolgom.
Természetesen fenntartom azt, hogy a politika mellett az irodalommal (érdekességekkel és fikázásokkal is) foglalkozzak. Szeretnék olyan témákat érinteni, amik esetleg érdekelhetnek téged, amelyekről beszélgethetsz haverokkal, amiket említhetsz - vagy amiken később elgondolkozhatsz. Tehát szép, színes és szélesvásznú jövőt tervezek, amiben elférnek majd a témák egymás mellett.
Egyetlen dolog fogja összekötni őket.
Jómagam.

A nevem Tom Bobb.
Természetesen nem ez az igazi nevem, nem ezen a néven vagyok említve a mindenkori hatalmak regiszterkönyvében. Később, mikor már lezártnak tekinthetek majd egy folyamatot, amiről mesélni is fogok neked, természetesen elárulom, ki vagyok valójában - jöhetnek a Facebook-haverságok, a követők és őrjöngők, kopogtathat rendőrség és egyéb erőszakszerv.
Ez is természetes.
Most azonban csak úgy ismerhetsz, hogy Tom. Nem „Bob” - Bobb. Nevem egyben egy szellemi kihívás is, amivel ellenőrizni tudom az engem megszólító emberkék agyi színvonalát. Az elmúlt években több tíz hozzászóló és levélíró bökdösött engem „Bob” névvel. Nem illetlenség. Több annál. Figyelmetlenség. Vagy még ennél is több: nemtörődömség. Így aztán a jövőben azokat, akik nem figyelnek erre, talán még válaszra sem méltatom.
2008-ban kezdtem bele az Agymosott névre keresztelt blogomba és 2013 tavaszáig több mint háromszáz bejegyzés és cikk született meg benne. Aztán olyan változások következtek be az életemben, amik miatt le kellett mondanom erről a gyermekemről - sokan ezt úgy értelmezték, hogy végleg be akarom fejezni, elfogyott a lendület, nincs több mondanivalóm. Ez nem volt és most sem igaz. Viszont külső tényezők miatt meg kellett hoznom a döntésemet. Meg is hoztam.
Most azonban visszatérek.
Nem szándékozom a régi rendszer szerint élni, vagyis havonta 5-10 cikket letenni az asztalra (tekintve, hogy javarészt több oldalas történetekkel állok elő), de igyekszem összefoglalni és értelmesen megfogalmazni a gondolataimat, havi bontásban olyan 2-3-4 alkalommal. Talán kevesebbszer - nem tudom még. De ez legyen elég.

A szabályok.
Nem fogok cenzúrát alkalmazni, még akkor sem, ha az ostoba trollok elözönlik a blogot és kellemetlenül fröcsögnek majd a cikkek mögött. Nem fogok senkit sem kitiltani, aki értelmes vitában felülkerekedik rajtam - de gondolkodás nélkül kidobom innen, és ha lehet, minden eszközömmel „üldözni fogom” azt, aki csak azért lép be hozzám, hogy ömlessze a fárasztó szlogenjeit. Senki sem kíváncsi ostoba hittérítőkre.
Szépen levésem neked a gondolataimat, te elolvasod és vagy egyetértesz velem, vagy elküldesz magadban a kurva anyámba legszebb helyekre, amiket ismersz. Ez nem gond. Talán még írni is fogsz nekem - megteheted. Pocskondiázhatod a stílusomat, a blogot, a témákat, akár még a személyemet is („Ki vagy te, hogy onnan Messzeföldről ugassál ide?”), de nem engedem, hogy mélyebben személyeskedj vagy a családomat is a szádra (billentyűzetedre) vedd. Azért tartsuk meg a távolságot. Nem őriztünk együtt libát, mondaná nagyapám, és ez igaz.
Az én szememben te egyenlő fél vagy. Legalábbis, mikor belépsz az én területemre. Nem tartalak kevesebbre, de többre sem, mint amit én képviselek. Egészen addig a pontig civilizált beszélgetést (vitát) is fogunk folytatni, amíg megérted, mit és miért írtam - és amíg elfogadod, hogy itt én vagyok a főnök, az én gondolataimat olvashatod, amiket könnyen elkerülhetsz azzal, hogy messzire takarodsz, és sosem jössz ide vissza.
Soha.
Szeretném, hogy „követőimnek” valós élményeket, kellemes olvasmányokat szerezzek. Tudom, hogy rengetegen kedvelik a stílusomat - és ugyanígy vannak ellenzőim is. Lesznek majd újabbak is. Mindkét részről. Ez természetes.

Nem alkuszom.
Tartom, hogy a világ nem fekete és nem fehér. De vallom, hogy valami nagyon nem stimmel, mikor a tévéből és az újságokból csak egyféle bizsergető semmi ömlik ránk, miközben a „szabad vonalon”, mélyebbre ásva egy másik világot fedezhetsz fel magad körül. Nem stimmel a dolog, hiszen ha elmesélsz egy történetet, ami nem tetszik a mindenkori „demokratikus erőknek”, rögtön üldöznek, hallgatásra kényszerítenek, igyekeznek elnyomni. Nem fekete és fehér a világ, de ha okosan nézel körbe benne és okosan hallod meg a hangjait, akkor rá kell döbbenned: közel jársz hozzá, hogy értsd.
Ebben fogok segíteni. Nem leszünk mindig közel a teljes megértéséhez, de igyekszem fogni a kezed és mutatni az utat. Egy akarok lenni azok közül, akik nem csak beszélnek, hanem mondanak is valamit. Ezt megtettem a múltban („Agymosott”) és meg tudom tenni a jövőben is.

Tisztában vagyok azzal is, hogy van egy kérdésed, amire választ szeretnél kapni. Íme tehát a válaszom: igen, el fogod olvasni és el is tudod majd menteni azokat a cikkeket, amik miatt kedvelted előző blogomat. Legalább 80-100 cikket át fogok emelni a múltból és újra publikálom itt - ez az én ajándékom a kitartásodért és lelkesedésedért.
Csekélység. Bár cserébe kérek majd valamit.
Minderről majd később.

Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani most, a kezdésnél. Nem többet.

Tehát még egyszer üdvözlök minden régi és újabb olvasót a blogon. Belevágunk.
Remélem, kellemes utazásban lesz részed - gyere velem az én érdekes világomba. Nem bánod meg.
Ezt megígérhetem.

blokkindex0.jpg

süti beállítások módosítása