HTML doboz

<script id="_wau0em">var _wau = _wau || [];
_wau.push(["colored", "dwcdt1wfsmgg", "0em", "493915ffffff"]);
(function() {var s=document.createElement("script"); s.async=true;
s.src="http://widgets.amung.us/colored.js";
document.getElementsByTagName("head")[0].appendChild(s);
})();</script>

Tom Bobb Blokk

“To learn who rules over you, simply find out who you are not allowed to criticize.” "Ha tudni akarod, ki szabályoz (irányít) téged, egyszerűen keresd meg, ki nem kedveli a kritkádat." - Voltaire (saját fordítás)

ELÉRHETŐSÉGEM

Ha már nem elég a személyeskedés itt a cikkek hozzászólásaiban, hadd szóljon a párbaj kettőnk között. Itt mindig megtalálsz:

tombobb kukac freemail.hu

De legyél kimért, pontos és egyszerű. (Nem viccelek.) Nincs időm marhaságokra felelni.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

TBB main page

Tom Bobb bejegyzése 2016. március 13. Szólj hozzá!

(B)IRODALMI FRÖCSÖGÉSEK – A KIRÁLYBÓL ÍRÓ LESZ

Címkék: irodalom

irodalom4poster.jpg

– a negyedik rész –

Ott hagytuk abba, hogy én bizony ismerem az úgynevezett „lassú alapozás” mibenlétét. Lassú alapozásnak nevezzük, amikor az írócsemetének valójában csak egy szigorúan szűk alapötlete van, még nem ismeri pontosan a regénye minden szegletét, fogalma sincs az összes szereplőről, főleg nem arról, hogy melyik legyen kidolgozottan háromdimenziós és melyikük maradjon csak egy– vagy kétdimenziós. Sokszor Apa azt sem tudja (honnan is tudná?), hogy milyen ütemben építse fel a fejezeteket. Ezt csak nagyon hosszú évek alatt lehet jól elsajátítani.
Ezért is találkozol sokszor túlságosan is rövid jelenetekkel vagy párbeszédekkel, máskor meg iszonyúan unalmas és hosszú változatokkal – mert az írócska nem gyakorlott. Ez rengetegszer előfordul a Szürkület, Az éhezők viadala vagy a többi faszságban. Nézd csak meg! Még csak keresned sem kell a sok hülyeséget a fejezetek között…

A lassú alapozás leginkább tanácstalanság. Nem más. Az alapötlet legelső és talán atom biztos jelenete teljesen ki van dolgozva Apa/Anya fejében – csak az a gond, hogy a folytatás valahogy egyre lyukacsosabb és szellősebb. Egyre laposabb. Így aztán oldalakon keresztül semmitmondó a regény, ezért érzed azt, hogy nem is az unalom, hanem a harag zabál fel, miközben küzdesz az értelmetlen és ízetlen sorokkal.
Erről van szó, mikor tehetségtelenek állnak neki alkotni.

Nem mindenkinek megy ez a dolog, lehet bármennyire is népszerű.

Tom Bobb bejegyzése 2016. március 06. 2 komment

(B)IRODALMI FRÖCSÖGÉSEK – A KISKIRÁLYSÁGOK TÖRTÉNETE

Címkék: irodalom

irodalom3poster.jpg

– a harmadik rész –

Az első részben úgymond alapoztunk, a második részben tovább fejtegettük a témát, és most elérkeztünk oda, ahol nem lehet tovább kerülgetni a forró kását. Rengetegen utálnak engem a nagy pofám miatt, sokszor még én sem merek tükörbe nézni (ez poén volt, úgy vedd), a saját barátaim inkább nem hívnak telefonon és nem tartjuk levélben sem a kapcsolatot, mert (szerintem erről van szó) nem akarják a szemembe/fülembe mondani, hogy vegyek már vissza…
Nem ragozom.
Van véleményem a dolgokról, amelyek körülöttem léteznek – és nem rejtem őket véka alá.

Gyerünk hát.
Fogalmam sincs az orvostudományokról. Ha ülünk veled egymással szemben, mint például most, és elkezdünk értekezni sebészetről, rákról, AIDS–ről meg orvosságokról, esetleg mindenféle halálos szindrómákról vagy járványokról, azt hiszem, csak az olvasottságomra tudok támaszkodni – amit érezni is fogsz. Idézni fogok, kissé összefüggéstelenül csacsogni, hiszen nem vagyok profi a témában. Ugyanígy nem tudok hozzászólni az esztergáláshoz. Voltam segéd pár profi esztergályos mellett és sokszor rám hagyták, hogy ha lejárnak a gépek, kapcsoljam le őket, meg ha beállítottak nekem valamit, akkor képes voltam ezer meg ezer darab vackot is legyártani – de nem tudok egyedül kinyitni egy műhelyt és képtelen vagyok megrendeléseket felvenni, majd azokat teljesíteni.

Viszont kurva jó író vagyok.
Itt lapozunk.

Tom Bobb bejegyzése 2016. március 01. Szólj hozzá!

VAJNA APU AZT ÜZENTE...

Címkék: Nemes Jeles László Facebook-cikk

Nem is tudom, hogy röhögjek-e vagy sírjak, mikor egy köztudottan simlis tolvaj "amerikai producerféle", amolyan megtűrt hülyegyerek jön a nagy arcával, hogy majd ő most jól megmondja...
Vajna András, a kis Andriska, aki egyedül lófaszt sem tudott felmutatni odakinn a Nagy Víz másik oldalán (mindig szüksége volt az igazi producerre és "látó" emberre, Mario Kassar-ra), adócsalás miatt hirtelen szépnek látta Magyarországot és jött is, mint aki seggbe kúrtak-rúgtak - mert minden bizonnyal így történt.

Ez a senkiházi most oktatni kezd, mikor nagyjából pont annyit ért a dologhoz, mint te vagy én. Elmondja, hol a hiba a magyar filmgyártásban, melyik film miért rossz és miért lehetne jobb, közben veri a mellkasát, hogy "bezzeg a Saul fia", miközben lófaszt sem tudott a filmről, a tervezetről és az egészről - csak belekerült abba az örvénybe, amit a belterjesek szépen összehoztak az idei "trademark-film" elkészülte után.

Tom Bobb bejegyzése 2016. február 26. 4 komment

(B)IRODALMI FRÖCSÖGÉSEK – A KIRÁLY BIZONY MEZTELEN

Címkék: irodalom

irodalom2poster.jpg

– a második rész –

Az előző részben ott hagytuk abba a dolgot, hogy felemlegettem pár írót és a hozzájuk köthető „világhírű” könyveket. Nem ezt a vonalat fogjuk folytatni, mert akkor csak unalmas fröcsögés lenne a dologból – inkább más vizekre evezünk. Személyeskedünk kicsit.
Azért lett kiválogatva és iderakva e szó (személyeskedés), mert bármilyen hihetetlen számodra, de az író is ember. Egy személy. Erre már az előzőekben is kitértem, de most jobban belemegyünk. Csak hogy értsd, milyen is az, mikor elhatározod, hogy lesz ami lesz, te bizony elkészíted a következő regényedet.

Olvasom, hogy Apa egyik reggel nagy dúrral felébredt, lerúgta magáról az egész családot (repült a kutya, a gyerek és Anya), aztán sebtében odaült a számítógépe elé, hogy az elkövetkező két hónap folyamán lekörmölje élete első regényét. Nem kisregényt, nem novellákat vagy valami érdekes esszét, hanem egy teljes nagyregényt – két hónap alatt.
Nem kell csodálkoznod – én is csináltam ilyet. A minősége olyan is.
Nincs abban semmi nagy kunszt, hogy a katyvasz ott a fejedben, amit a massza dagaszt, ami a filmek és a könyvek hatására mocorog benn a fejedben, szóval hogy a katyvasz képes egy kicsit megbolondítani. Amikor látod a kungfus hőst, te is ki tudnál menni az utcára, hogy egyszerre vagy hat hülye rendőrt bunyózz le. Amikor Arnold berúgja az ajtót, legszívesebben te sem nyúlnál soha többé kilincshez. Az olyan megalázó… És amikor azzal ébredsz, hogy baszd meg, én ma megváltom a világot, mert regényt írok, akkor nem szabad ellenkezni. Te vagy Apa, aki mindent jobban tud.
Pedig nem.

Tom Bobb bejegyzése 2016. február 25. Szólj hozzá!

ÚJABB ZSIDÓ OSTOBASÁG - KÖSZÖNJÜK

Címkék: Facebook-cikk

Bármilyen hihetetlen, ti fröcsögő és gusztustalan földi lények, akik magatokat kiválasztottaknak képzelitek, de már megint piszkáljátok a normálisan gondolkodó embereket - újra és újra előszedtek ostoba ötleteket, legendákat és selejtes gondolatokat, csak azért, mert (egyelőre) megtehetitek. Miért nem azzal foglalkozunk inkább, milyen ronda és gusztustalan egy nőstényállat volt Golda Meir, aki inkább nézett ki valami iszonyatosan visszataszító férfinek, mintsem nőnek? Miért nem beszélünk az ő arcáról és testéről? Az ő nyavalyáiról? Miért nem ezzel foglalkozunk? Az ő szemmel látható betegségeivel is foglalkozhatnánk - idegbeteg volt, aki az atombombát is be akarta vetni, egy elmebeteg vezető, nem beszámítható... Vagy azza is foglalkozhatnátokl, hogy az általatok ugyan tisztelt, de végeredményben csak egy mocskos kis terrorista Ben-Gúrión miért nem tudott rendesen pisálni, miért szúrt és tépett neki éveken keresztül a vécékagyló fölött állva (én nem mondtam, hogy seggbekukitól, de még az is elképzelhető)? Érted ezt, barátom?

Tom Bobb bejegyzése 2016. február 20. Szólj hozzá!

(B)IRODALMI FRÖCSÖGÉSEK – KIRÁLYGYILKOSSÁGOK?

Címkék: irodalom

irodalom1poster.jpg

– az első rész –

Úgy szeretnélek most megszólítani, mintha ott ülnék veled a szemben lévő széken. Baráti csevej lesz, amelyben beavatlak kicsit az én dolgaimba, majd elmondom, hogy hol a hiba abban a világban, amiről most mesélni fogok, aztán (a kommentekben) én is meghallgatlak téged.
Őrületes munkának vagyok a végén (inkább a vége felé), miközben egy másik őrületes munkafolyamatnak csak az elején kocogok. Talán tudod rólam, hogy egyébként háromkötetes magyar író vagyok – csak éppen hol nézeteim, hol pedig a történeteim mélysége és mondanivalója miatt nem igazán kaptam olyan lehetőségeket, ami másoknak alapból járt. Nem kesergek ezen, mert a mai világban már magam is meg tudom teremteni a hírnevet, amennyiben hiszek benne, hogy valóban tehetséges vagyok és ez eladható termékeket jelent. Később majd erről is mesélek.

Kesergek is közben, mert azt látom, hogy iszonyat tehetségtelen barmok kapnak elképesztő lehetőségeket (olvasok irodalmi oldalakat és blogokat is bőven), eközben sok tehetség csak megbújik a fűben, sosem kapja meg a kiugráshoz szükséges figyelmet és az olló két szára már annyira ki van nyitva, hogy az eszköz valójában már becsukhatatlan. Hidd el nekem. A napokban is ellátogattam egy újonnan felfedezett irodalmi blogra, ahol beleakadtam egy novellába. Magyar blog és magyar novella. Nosza. Nem kertelek: „lopott” ötlet volt az iromány, a témát ezerszer láttad már filmeken és olvastad regényekben, mégis magával tudott ragadni. Elolvastam az első bekezdést, aztán a másodikat, majd a teljes történetet, amiről azt gondoltam, hogy egy kiterjedt regény része.
Fel is vettem a kapcsolatot az oldal készítőjével, akitől végül megtudtam, hogy az ő alkotását olvastam, ami egy lezárt történet, egy hétköznapi kis ujjgyakorlat, amelynek nem tervez folytatást. Ennyi. Persze, hatalmas űr volt bennem, hiszen többet láttam az íróban és a műben is (még akkor is, ha lopott ötlet volt), mint amit végül kaptam, de nem szóltam bele.

Viszont rengeteg olyan történetbe, lassan megjelenő könyvbe is bele tudok olvasni, amely tényleges nagyregény, s amelyet lektoráltak, fűztek és tördeltek, amihez borítót terveztek és kisebb vagy nagyobb reklámkampánnyal támogattak.
A dolog problémásabb része itt van.
Olyan sok tehetségtelen amatőr, de egekig magasztalt „íróember” létezik szerte e világban, hogy most már ki kell magamból adnom a dühömet, amelyet ők gerjesztettek és folyamatosan gerjesztenek most is bennem. Szóval ülünk veled négyszemközt – és most elmesélek ezt–azt. Hallgasd meg a véleményemet. Érdemes.

Tom Bobb bejegyzése 2016. február 09. Szólj hozzá!

A TANÚ - A CSECSEMŐ - A HAMIS TANÚ

Címkék: náci II. világháború Facebook-cikk Orosz Angéla

Megint teljesen rendben vagyunk, hiszen a világ így helyes, így is értelmezhető az Irányítók vagy inkább Gazdák által. Ezt kell elfogadnunk, mert valójában nincs sok választásunk.
Még.
 
Történt pedig, hogy a "gaz és álnok" nácifasiszták táborokat létesítettek, ahol emberek haltak meg. Hihetetlen, de a "jófejek vagyunk" amerikaiak meg angolok is felhúztak pár érdekes tábort (háború előtt, alatt és után is) - csak ezekről, meg az ott meghalt emberek millióiról nem beszélünk. Hogyan is venné az ki magát? Ahogy az Izraelben létesített "Palesztina" nevezetű tábor is abszolút tabutéma, már ha jót akarsz magadnak...

Tom Bobb bejegyzése 2016. január 29. 1 komment

NEMES "JELES" - VONYÍTÁS UTÁNI MASZATOLÁS

Címkék: rasszizmus Nemes Jeles László Facebook-cikk

Hihetetlen, mi minden meg nem engedhet magának az, aki a "fősodorban" szeret(ne) sütkérezni és/vagy tüzelni, mint egy kiéhezett szuka. Mert minek neveznél egy olyan... hogy is mondjam... egy olyan "kis csínyt", ami rosszul sült el, ami már eléggé mélyre ment és eléggé kiverte a biztosítékot? Minek neveznéd a rágalmazást, a fröcsögést és azt az undort, ahogy a "jeleske" beszélhetett?
Most ezt a szemetet kellett (minél hamarább) eltávolítani - és majdnem sikerült is.

Az előző bejegyzésemben ott van a teljes anyag, miket és hogyan fröcsögött Nemes Jeles Laci pajtás - de most érkezett a helyesbítés (hiszen úgy illik), és mindenki nyugodjon le a picsába, mert nem, Laci egyáltalán nem mondott semmi rosszat Magyarországra, a magyar miniszterelnökre (ha mondott volna: ki nem szarja le?), a magyar népre és úgy általában véve: rád.
Hurrá.
Vagyis...

Tom Bobb bejegyzése 2016. január 28. Szólj hozzá!

NEMES "JELES" - MÁMOROS VONYÍTÁS

Címkék: magyarok Nemes Jeles László Facebook-cikk

Van ez az idióta, aki magát "jelesnek" meri nevezni - miközben (talán éppen hiányos "magyarsága" miatt) nincs tisztában a szó jelentésével. Azt állítja, az ő neve Nemes Jeles László, de ugyanígy lehetne Jichack מצטיין Leslie is, ami már jobban illik egy olyan emberre, aki bár magyarnak nevezi önmagát, de eközben kemény szavakkal illeti mind az országot, mind pedig a népet.

Félreértés ne essék - sűrűn szoktam volt mondogatni, mit gondolok a magyarokról. Tehetem, mert "csak" egy blogger vagyok (írói minőségemben sosem mondok semmi negatívat sem Magyarországról, sem pedig a magyar emberekről)(sőt, egyik legutóbbi regényemben büszkén kezdtem egy fejezetet Neumann Jánossal, mint kiemelkedő matematikussal - de ez más történet), és mivel nem követnek több százezren, talán milliónyian, mivel nem közölnek velem az újságok semmiféle interjúkat és nem szerepelek tévékben, ezért saját lesújtó véleményemet bőszen hangoztathatom. Egészen addig, amíg ezt lehet.
Csakhogy ha magyar vagy (vagy csak "magyar", nevében és születésében valamikor itt létezett), akit nap mint nap kérdeznek véleményéről, akkor vigyázni kell a mocskos pofádra.

Tom Bobb bejegyzése 2016. január 25. 7 komment

NEMZETKÖZI JOG - NE RÖHÖGTESS

Címkék: menekült Facebook-cikk

Megint nem értek valamit. Javíts ki, ha tévednék, de ha nemzetközi jog van arra, hogy menekülteket nem lehet "csak úgy" visszafordítani, mert igenis le kell folytatni a menekültügyi tárgyalást (tárgyalássorozatokat), akkor hogy a fenébe létezik az, hogy Kanada (a demokratikus és megkerülhetetlen) már itt Európában az összes kanadai várossal összeköttetésben lévő repülőtéren (Róma, Amszterdam, London, Prága, Varsó és még sorolhatnám) amolyan kiöregedett "mesterkémekkel" (kanadai titkosszolgálati bérenc) fogatja vissza a gyanús elemeket - nem engedi fel őket a gépre, vissza sem téríti a jegy árát, teljesen arrogánsan és a fegyverénél fogva magas lóról beszél az áldozatokkal (engem már az sem érdekel, hogy ezek persze többségében cigányok)...

Szóval eltöprengtem kicsit azon, hogyan is működik ez a kedvesen megénekelt "nemzetközi jog". Vajon csak arra vonatkozik, akire vonatkoztatni akarjuk? (Költői a kérdés.) Hogyan is működik a dolog valójában? Vajon miért nem mehet az Orsós meg a Daróczi család egyenest az USA északi határvidékére és miért nem lépheti át abszolút akadálymentesen a kanadai-amerikai határt? Hiszen ők Torontóban akarnak élni a "csávókkal" együtt... akiket már olyan régen láttak a miskolci putriban... meg aztán van nekik meghívólevelük is, he! A levél mondja: gyere ki, Gazsi, itt még a csapból is víz folyik!

Tom Bobb bejegyzése 2016. január 24. 5 komment

KERN, A NAGYARCÚ

Címkék: Facebook-cikk

Már az elején leszögezhetjük - nem nekem csinál filmet "a Kern". Vagyis mivel nem nekem csinálja, én fasiszta vagyok. Kellemes kezdés, igaz?

Az egész abból fakad, hogy az ORIGO nevezetű szenny- és ponyvalap (a baloldal egyik ékesszóló pöcegödre) kiemel egy interjúból valami apró kis részletet, amely alapján lehet hergelni a "zsidó- és holokausztgyűlölő" magyarokat/olvasókat. Ezért hát az interjú címe, nem másért. Mert valójában az egész kérdezz-felelek nem erről szól.

Hanem miről? Megmondom. Arról, hogy Kern nagyarcú. Nem merem kijelenteni, hogy egy tehetségtelen balfasz, mert ez azért így nem igaz, de tény, hogy akkora arca van, mint nekem (legalább) - vagyis titkon haverkodnom kéne vele. De nem teszem. Azért sem, mert sok esetben egyszerűen nem értem azt, hogy mire veri a tamtamot. Rendezőnek ugyanis pocsék. Írónak hasonlóan szerencsétlen maskara... mi marad még? Ja persze: remek színész. És remek interjúalany. Ez kétségtelen. Jó szinkronszínész, mert kellemes hangja volt és van.
Ennyi.

Tom Bobb bejegyzése 2016. január 16. 7 komment

FACEBOOK BLOG

Címkék: motor

A mai nappal eldöntöttem, hogy mivel kevés időm van cikkeket kreálni itt, de viszont sok olyan móka és kacagás övezi széles e világunkat, amelyek néhány keresetlen szót követelnek, szerkesztésmentes és gyors megoldásként a már üzemelő Tom Bobb Blokk nevezetű Facebook-csoportnál fogok érdekességeket tálalni. Ez nem jelenti azt, hogy itt nem lesznek cikkek, de sűrűbben tudsz engem "követni", ha meglesed a blog Facebook-os oldalát is. 

EZ LENNE AZ.

Tom Bobb bejegyzése 2016. január 11. 5 komment

KOSZOS BAGÁZS

Címkék: terror szélsőjobb rasszizmus menekült

koszosbagazsposter.jpg

– óda a simogatókhoz, és a nem burkolt igazság –

Szeretnék persze tárgyilagos maradni – de nem fog menni.
Az van, hogy általában mondok vagy írok valamit és pár évre rá (mit ad Isten) a dolog bekövetkezik, vagy az emberek elkezdenek beszélni róla. Nem példálózok. Sok esztendő van mögöttem és sok mindent mondtam vagy írtam – aztán emberfélék csodálkoztak rá, hogy jé… Meg tényleg… És: hogyan?
Pedig nem vagyok jövendőmondó. A titkom? Használom a fejemet. Azért van odabenn az a moslék, amit agynak neveznek (ha ingatod a fejed, érzed is, hogy mozog a vályúban) és mivel hát ott van, elkezdtem használni. Sok emberről ez nem mondható el, de nem érdekel.
Azonban.
Nem gondoltam volna, hogy az előző bejegyzésemben foglaltakra ilyen hamar jön a „válasz”, s hogy amit ott és akkor állítottam, ilyen gyorsan valósággá érik.

Fegyverbe, emberek!
Aki ma nem visel fegyvert az utcán (de még a lakásán belül is), az nem ostoba, hanem meg akar halni. Vagy csak régen volt szexuális öröme és szeretné, ha valami koszos bagázs rendre megmutatná neki, hogy mi az a férfi. A férfierő. A potenciál. A férfiállat. Vagy legalábbis mi az a rőtvörös férfikanerő odaát Arábiában.
Innen indulunk.
Most rövid leszek.

Tom Bobb bejegyzése 2015. november 27. 16 komment

HOGYAN VÁLHATSZ TERRORISTÁVÁ?

Címkék: cigány terrorista rasszizmus menekült fegyverhasználat német rendőrség

pussypolice.jpg

– nagyon egyszerű úton haladva –

Elmondom.
Az igazság az, hogy már csak egy nagyon vékony szál választ el attól, hogy az úgynevezett „rossz oldalra” kerüljek. Félre ne értsd, nem „álljak”, mert egyelőre nem önszántamból ballagnék arrafelé, csak „kerüljek”. Hogy jobban megérts, elmondom, hogy tényleg nem szeretnék terroristává válni, nem szeretnék semmiféle körözött rosszfiú lenni – csak éppen a mindenkori diktatúrák által vezérelt, általam (és feleségem által) „pussypolice”–nak nevezett ülve pisilő kis mitugrász rendőrök teszik ezt velem.
Mivel a most következő egy hosszabb hangvételű cikk lesz, amelyből majd kiolvashatod, hogyan válhatsz akaratodon kívül te is terroristává, itt most lapozunk egyet. Tarts velem és ismerj magadra.

(Nagyon szeretném, ha olyanok is elolvasnák ezt a bejegyzést, akik egyébként természetes ostobaságuk miatt ellenem és a „fajtám” ellen vannak. Tanulságos írást hoztam össze – kinek így, kinek úgy. Aztán később megvitathatjuk, hol a hiba, ha van egyáltalán. Hajrá.)

Tom Bobb bejegyzése 2015. november 14. 5 komment

NEM ÉRTEK EGYET

Címkék: politika terrorista terrortámadás Szíria Líbia

nemertekposter.jpg

– új világok terroristái –

A dolog friss. De majd lesz még frissebb is, mikor holnap meg jövő héten, esetleg az ünnepeid alatt újabb és újabb akciók következnek be – a dolog szép lassan közeledik majd a tágabb családod felé, hogy aztán még egy lépést tegyen a még közelebbi családod irányába, aztán egyetlen kis ugrással ott álljon az ajtódban. El fog jönni az az idő, mikor a saját személyedben érzed meg.
A neve: terrorista támadás. Szörnyű.
Alattomos.
Már megint történt valami a világban. Mielőtt eltévednél – senki sem azon szörnyülködik, hogy egy csendes szerdai napon izraeli vadászgépek átruccantak Szíriába és elkezdték terrorbombázni a damaszkuszi repülőteret, hanem azon, hogy két napra rá pénteken hirtelen fegyveresek bukkantak fel Párizs különböző helyein és elkezdték halomra lőni az embereket.

Mi a különbség? Van egyáltalán?

Szerintem persze van, mert egyrészt talán nem is hallottál róla, talán semmiféle jól értesült tudomásod nincs arról, hogy a zsidó haderő kénye–kedve szerint hajt végre terrorista támadásokat egy másik állam területén – ráadásul az állam nemzetközi repülőterén. Másrészt mivel a médiából feléd áramló behatások nagyon is egyirányúak, most egész nap azzal vagy elfoglalva, hogy gyászold az áldozatokat és elmondj értük egy imát. Még egyszer szögezzük le: nem a damaszkuszi repülőtéren elesett áldozatokért keseregsz. Azokért ugyanis nem kell.

Ilyen világban élsz.
Most lapozhatsz.

Tom Bobb bejegyzése 2015. szeptember 28. 10 komment

ILLEGAL IMMIGRANT

Címkék: szélsőjobb rasszizmus menekült Kanada Betyársereg

immigrantposter.jpg

– a valóságot (nyersen) tálalva –

Ha nagy igazságokat szeretnék ideköpni, azzal kezdeném, hogy kétféle ember él a földön – az egyik menekül valami elől, a másik pedig nem. De nem hazudhatunk egymásnak, mert te is tudod, hogy ez így csak egy sarkított tényező. Mindenesetre most már elérkezettnek látom az időt jómagam is hozzászólni ahhoz a féktelenül beteges hecc–, lejárató– és gyűlöletkampányhoz, ami az illegálisan érkezett úgynevezett „valahonnan menekültek” körül kering.

Aki olvasott engem régebben, tudja jól, mi történt velem és hogyan lettem menedékkérő Kanadában. Aki még ezen felül is figyelemmel kísérte írásaimat, az most azzal is tisztában van, hogy a töketlen, megvezetett, liberális és „szabadonbólogató” kanadai kormány hogyan utasította el a kérelmemet, arra hivatkozva, hogy például Debrecenben már nem kell tartanom attól, ami Budapesten megesett velem. Azt is tudod tehát, hogy az elutasítás után önkéntes száműzetésben maradtam Kanadában és még két évet lehúztam amúgy a „föld alatt”, illegálisan.

Itt jön a képbe a sok tíz– és százezer határainkat döngető „menekült”. A szintén illegálisak.
Nézzük meg tehát, mi a különbség illegális és illegális között – no mert azért egy kevéske különbség mégis csak akad. Lapozunk és olvasunk tovább.

Tom Bobb bejegyzése 2015. május 17. 3 komment

NE… BÁNTSD… A… MAGYART… MERT…

Címkék: cigány rasszizmus magyar rendőrség Betyársereg

betyarposter.jpg

– betyárkodások és egyéb problémák –

Az mindig úgy kezdődik, hogy Pistike visszaütött. Vagy Rikárdó – esetleg Leonszió, Szantiágó, Romárió. Nem tudni pontosan. A lényeg: mi nem vagyunk hibásak. Hogyan is lehetnénk? Egy elnyomott, kitaszított, éppen csak megtűrt népcsoport tagjai volnánk, akiket a civilizált világban úgy neveznek, hogy roma, miközben a mérges, gyűlölködő és vérre éhes magyarok úgy morogják, hogy cigány. El is akarjuk hitetni a világgal, hogy nem cigányként élünk és nem vagyunk méltók a lesújtó, öröklötten rossz hangzású elnevezésre.
Pedig mindannyian tudjuk, hogy cigányok vagyunk, hiszen ekként születtünk – és ekként fogunk meghalni is. Az elnevezés valójában nem gyűlölködés, nem megkülönböztetés (ezt mindannyian tudjuk, még azok is, akik erőltették és erőltetik, hogy cigányból romák legyünk) – hogyan is venné ki magát, ha holnaptól a disznót így hívnánk, hogy hurkaküllemű, esetleg a nyulat meg úgy, hogy ugróbogár… De hiszen ettől még semmi sem változik. Az erdőben dörmögő és sajtkutya él (medve és róka), a levegőben görbekárog és csőregér (sas és pityke).
Hagyjuk már.

Mindennek és mindenkinek megvan a maga ősi neve.
Mi cigányok vagyunk. Érdekes és sokszor valóságos jelzőkkel lehet megkülönböztetni csoportunk tagjait, így tehát léteznek közöttünk büdös cigányok, dolgos cigányok, semmirekellő cigányok, gyilkos cigányok – és még sorolhatnám. De hol itt a probléma és miért kezdődött el? Miért van az, hogy ha ajvékolnunk kell, rögtön azzal kezdünk, hogy mit csinált a másik, miközben mi békésen napoztattuk sörhasunkat a lopott széken ülve, hátul a teraszon, éppen munkaidőben (ezt mesélik a magyarok)(hogy napközben valami munkaidő elnevezésű kötelező szakkör létezik a világban mindenhol), segélyre várva, illetve segélyosztást követően?

Aztán meg csodálkozunk, hogy jönnek a betyárok.
Persze, hogy jönnek. Hiszen mások már nem állnak közöttünk és a sokszor bizony általunk megfélemlített magyarok között. Jönnek rendet tartani és betartatni.
Innen vesszük komolyabbra a témát.

Tom Bobb bejegyzése 2015. március 26. 2 komment

HARRRAG

Címkék: második világháború Fury

haragposter.jpg

- nem filmkritika -

Dehogynem.
Történt pedig, hogy pár napja megtekintettem a Harag, más (eredeti nevén) a Fury című zsidó amerikai filmet, amelyet azzal a nem titkolt céllal készítettek, hogy… nos, hogy… nem is tudom… talán azért, hogy valami mást is elmondjanak a második világháborúról, mint amit eddig is tudtunk.
Amit eddig is hazudoztak nekünk.
Érdekes, mert a „mű” megtekintése közben épeszű ember nem képes szórakozni. Nem is tud tanulni semmit, mert a történelem ferdítése/megerőszakolása végig ott kísért, ergo: nem érteni, miért és kinek készült ez a szar, és valójában ki az, aki élvezettel ül le elé.

Természetesen a Harag egy csinosan színes és jó szagú köntösbe bújtatott zsidó társadalmi és/vagy háborús kritika, olyan mondvacsinált hősökkel, akikre még a kétdimenziós jelzőt sem húzhatjuk rá, hiszen többségükben egydimenziós lények. Csak a rend kedvéért – az egydimenziós lények (ha léteznének) csak egyetlen dimenzióban, vagyis a maguk körül látható térben lennének képesek létezni. Számukra „fel” és „le” nem létezne, csak „előre” és „hátra”, illetve „oldalra”. Ennyi. Ha egy egydimenziós lény köré odaraksz egy kicsinyke, de felfelé való rugaszkodással átléphető kis kerítést, a lény addig sétál össze–vissza a területen, amíg az éhségtől és fáradtságtól össze nem esik és meg nem hal.
Ilyen lényeket/szereplőket láthatsz ebben a filmben.

Egy tank a főszereplőnk, amelynek ágyúcsövére fehér krétával festékkel felírták, hogy „fury”, azaz „harag”. De ne csodálkozzunk, mert a többi tanknak is van neve (ilyenek, hogy „murder”, „Lucy Sue”), szóval hirtelen azt érzed, hogy az eddig ismert történelem, miszerint tankok „csak úgy voltak” haragok, kurvák nevei meg úgy egészében véve ágyúcsöves feliratok nélkül, hirtelen átalakult. Megint fordult valami. Megint előjött egy–egy eddig elfeledett ismeretanyag – hurrá, hetven év után végre megtudjuk, hogy haraggal meg istennyilával telemázolt tankokkal jöttek a derék amerikai terroristák leigázók felszabadítók!
Aztán a tizenhetedik percben a táborba, ahová főhőseink tértek be pihengetni, bevisznek egy átkozott német katonát. Igen ám, de az egyébként jámbor felszabadító, igazságos és mindig úriember hordából a főhős rögtön kézzel–lábbal neki akar esni a fogolynak – hiszen ez így normális. A rendező szerette volna letolni a torkodon, hogy a reakció normális – hát nem az. A foglyot kihallgatásra vinnék, de ez nem tetszik a hülyegyerek (Brad Pitt megszemélyesítésében) kis katonafélének, és szeretne „igazságot szolgáltatni”. Hogyne. Később majd azt is meglátod, milyen az amerikaiak igazsága.

Váltás. A tankkonvoj elindul a feladatra, de az erdőszélen rajtuk ütnek és egyikük megsemmisül. Persze főhősünk célzott lövésekkel leteríti a szinte arctalan terroristákat, akik meggátolták, hogy továbbra is Hitleren meg a németeken viccelődjenek – és lám, a terroristák gyerekek. Azannya. Német egyenruhába bújt kamaszok meg kiskölykök, akikben volt annyi kurázsi, hogy megtámadjanak egy tankoszlopot. Mindenki elnémul és elgondolkozik ezen az ördögi dolgon.
Senki sem gondol bele a téma másik oldalába.

Újabb váltás. A tiszt mérgelődik neked, bele a kamerába – „Miért nem adják fel?”. Mármint a németek ezt a háborút. Erre Brad Pitt tizedes–ezredes a szokásos nyáltengerrel válaszol: „És maga?”, és ettől elkezd felfordulni a gyomrod. Őrület. Hősköltemény ez a jelenet.

Váltás. A németek geci alakok, mert védik a földjüket, amit amerikai/angol inváziós–gyarmatosító rablócsapatok akarnak megerőszakolni. Egy mező szélén húzódó fasorban állítottak fel állásokat és onnan lövik a behatolókat. De az amerikaiak most megmutatják nekik, főleg, hogy harag is van velük! Naná. És itt jön képbe ismét az aljas zsidó, amikor az ütközet végén elkapják az egyik életben maradt német katonát. Brad Pitt főhős–szakaszvezető–tábornok persze ideges, mert a háború mocskos és ezek a szemét németek kezdték (hát persze), úgyhogy hidegvérrel főbe is lövi a foglyot, ami abszolút ellenkezik mindenféle háborús törvénnyel és emberséggel. Megadta magát, nem állt ellen – de a „hős” lelövi, mint egy kutyát. Megértem, ha harcban ölöd a másikat (és közben utálod, mint a szart), de így mészárolni… már bocsáss meg, de csak egy zsidó, teljesen elgubancolódott, istenverte bosszúálló köcsög aggyal lehet így gondolkozni.

Újabb váltás. Láthatjuk az égen a száz meg száz hősies felszabadító repülőszázadot, amint felveszik a harcot (megszámoltam) az öt darab németnáci repülőgéppel, akiknek van pofájuk ellenük levegőbe emelkedni. Hihetetlen arrogancia sugárzik a jelenetből – „Ez az, fiúk, adjatok nekik”…

Aztán hőseink egy kisvárosba érnek, ahol apróbb rombolást követően természetesen német lányokat és nőket hódítanak meg jenkis dumáikkal. A valóságban ez úgy esett meg, hogy egyszerűen megerőszakoltak mindenkit, aki ülve pisilt arrafelé – de ezt nem lehet még bemutatni filmeken. Marad a teljesen romantikus jelenet, amiben fűt–fát ígérnek a rosszlánynak, csak háljon velük a tankban, ha lehet, egymás után a teljes legénységgel…
Előtte azonban, csak hogy felálljon a fel–sza–ba–dí–tók kicsiny, löttyedt fasza, még bármiféle tárgyalás nélkül kegyetlenül le kell lőni egy újabb német tisztet, aki megadta magát, ezzel is jelezve (újra, hiszen alig vagyunk tíz percnyire az előző jelenettől), hogy az amerikaiak nem ismertek kegyelmet, ha németekről volt szó. Öltek, mintha kötelező lett volna. Ezért jöttek, nemigaz? Az megint más tészta, hogy a hullát ki is rabolják, ami megint csak civilizált úriemberre vall…

És aztán továbbállva megérkezik a Királytigris.
Elpusztíthatatlan. Azonban ez a film nem német és nem a német helytállásról szól, hiszen ők a legyőzöttek a történetben, tehát az amerikai „haragtanknak” kell drukkolnunk. A négy amerikai tank közül hármat szarrá lő a német, de amolyan hollywoodi fordulattal „haragfaszunk” sikeresen hátbatossza a Tigrist és aztán a megbénult tankból menekülőket is kivégzik.
Halleluja van. Az bizony.

És eljött a végső jelenet. A film lényegi mondanivalója/története.
Hőseink lerobbannak az úton egy kereszteződésben, de éppen arra gyalogol egy rakás német katona, akik mennének hazát védeni. Normális esetben egy ötfős legénység fejvesztve menekülne, hiszen a tank nem mozdul, az ellenség több száz fő… na, de Brad Pitt admirális és haverjai maradnak, hogy egyetlen éjszaka leforgása alatt megöljenek ebből a több száz undorító, mocskos németnáci katonából legalább… izé… több százat.
Aztán persze egyesével hősi halált haljanak.

Ez a filmnek nevezett hulladék tényleg a szórakoztató filmkészítés legalja. Nagyon jók a jelmezek, szép a környezet, tényleg eltalálták (bár nem voltunk ott te sem, én sem), jók a színészek is, akik úgy gyűlölik a németeket, mint ahogy ember még nem gyűlölt másikat. Érdekes, mert Hitler anno kimondottan megtiltotta a repülőgép–anyahajók tervezését és építését, amikkel nyugodtan lehetett volna bombázni az egész Keleti Partot. Hitler közölte, hogy az USA nem ellenség, sosem tartotta annak – távol van, más világban él, máshogyan gondolkodik, nem lesz belőle probléma. Elképzelem, amint a német ipar képes 1940–41–re olyan 10–14 repülőgép–anyahajót fenntartani, rajtuk modern gépekkel, amik egyrészt röhögve vették volna be az angol szigetcsoportot, illetve piszkálgatás esetén ténylegesen szőnyegbombázták volna a távoli USA városait, látva, hogy ők erre itt Európában nem képesek – és nem lesznek soha.
Érdekes történet lenne egy ilyen alternatív idősík – lehet, egyszer meg is írom.
A lényeg, hogy ennél a haragos filmnél undorítóbb, uszítóbb és mocskosabb „művet” én még nem láttam. A megtekintése alatt végig azon töprengtem, vajon az egyszerű agymosott kisember érti–e, mit lát és felfogja–e, hogy éppen most csavartak egy újabb hazugságot/ferdítést az ő aprócska kis világképén, azon ismeretén, amivel büszkén állítja, hogy olvasott és művelt, hiszen ismeri a múltat, megéli a jelent és van jövőképe…

Szörnyű, hogy miféle szenny ömlik ide hozzánk. Amerikai terroristák háztetőről lövöldöznek leigázott, földig rombolt gyarmatokon élő ellenállókat/partizánokat, és mesterlövészeknek nevezik magukat, most meg az is kiderült, hogy hetven évvel ezelőtt haragosra áldott tankokkal vívtak olyan ütközeteket, amiknek valódi tétjük nem volt és nem is lehetett, ámde a mai zsidó történelmi ferdítésekbe pontosan illeszkedő kirakós kockát kaptunk.

Azt mondom, csak akkor nézd meg ezt az izét, ha felszabadultan vagy képes röhögni ezen az izzadtságszagú balfaszságon, amit megint nem mongolok, koreaiak, albánok vagy portugálok kalapoztak/dobtak össze neked egy kellemes szombat esti kikapcsolódás gyanánt. Nem válunk el haraggal – Brad Pitt jó színész, de utálom és keményen megvetem azért, amiért ilyen szerepeket vállal. Van az a pénz? Érdemes a rajongóid szeme előtt letolt gatyával kurválkodni? Nem is tudom.

blokkindex6.jpg

Tom Bobb bejegyzése 2015. február 15. 24 komment

A SORS SORSTALANSÁGA

Címkék: irodalom Kertész Imre Sorstalanság

sorstalanposter.jpg

– Kertész leszek, béna vagyok hazudozok fát nevelek… –

Évek óta gondunk van egymással Kertész Imrével (vagy csak nekem van vele gondom – bár e cikk után neki is lesz velem, tehát mindegy), de még sosem szenteltem neki komolyabb cikket. Ez talán hiba (volt). Mivel többször és többen is elképedtek már a múltban, ahogy „ekézem” ezt a „korunk nagyszerű magyar íróját”, aki méltán érdemelte ki (hahaha) a Nobel–díjat is, hiszen olyan nagyszerűt alkotott (amilyet), szerintem itt az ideje irodalmi munkássága (de legfőképp díjazott munkássága) valódi, hazugságok nélküli megközelítésének – mindössze azért, nehogy már szó érje a házam elejét…
Hiszem, hogy ezt a cikkemet sokszor be fogom még linkelni a jövőben, tehát ezúttal is köszöntelek, kedves vándor, bárhonnan és bármikor is érkeztél erre az oldalra.

Elöljáróban még annyit, hogy Imre a szememben mint ember sem igazán áll meg és ezt nagy valószínűséggel éreztetem is majd a cikk alatt (ezért nem kérek bocsánatot), hiszen sokszor, talán túlságosan is sokszor szapulta úgy a magyarokat, hogy közben érdemleges magyarázatot nem adott szavaira – csak keserűen odavágott, fröcsögve a magyarokról, ahogy a fajtája szokott, aztán azzal az utánozhatatlan kaján vigyorral a képén figyelte a reakciókat. Minden bizonnyal meg is volt (meg is van) elégedve az eredménnyel, mert sok őrült agymosott követője van Magyarországon – és még több ellensége.
De hát ez utóbbiakat maga szerezte, nehéz és fáradtságos munkával.
A Sorstalanság című Nobel–díjas művén keresztül most elmesélem, miért is nem író ő, miért gondolom, hogy egy szánalmas hétköznapi emberke, aki valamikor réges–régen tollat ragadott és elkezdett érthetetlen mondatokat egymás mögé helyezni, amit aztán egy elhülyült Akadémia még díjazott is.
Kávé, cigaretta bekészítve? Nem lesz rövid cikk.
Lapozzunk.

Tom Bobb bejegyzése 2015. február 01. 7 komment

EMELT SZINTŰ RASSZIZMUS

Címkék: náci rasszizmus fasiszta

rasszizmusposter.jpg

– bűn és bűnhődés? –

A fogalmak mögött sokszor olyan jelentések bújnak meg, amelyekkel a rájuk rakódott idea súlya miatt már nem vagyunk (nem is lehetünk) tisztában. Máskor maga a kor szelleme, a hamis eszmék fröcsögése hamisítja/ferdíti el a szavak jelentését – és ez a legveszélyesebb. Olyan kormányok és diktatúrák vannak hatalmon, melyek fennen hangoztatják a demokráciát és a demokrácia előnyeit, miközben az egész csak üres szónoklat, hiszen egy gondosan eltervezett, nagyon hosszú út alatt létrehozott, pontos tervek mentén haladó diktatúrában élsz, melyet természetesen folyamatosan éljenzel.

A minap felmerült (ismételten) egy fogalom közöttünk. Feleségem politológia szakon tanul, elég sok köze van a napi– és a világpolitikához, legtöbbször az én cikkeimmel megegyező terjedelmű esszéket és dolgozatokat nyújt be, és meglepő módon, bár más országokban születtünk és végül más országokban (sőt más földrészeken) nőttünk fel és lettünk tudatos fogyasztója a társadalmaknak, mégis sokszor olyan nyílegyenesen egyező a véleményünk mind a világról, mind az emberekről, a politikai hatalmakról, elnevezésekről, átverésekről és az agymosásokról, hogy az néha már komolyan ijesztő.
Hozzá kell tennem – nem mindenben értünk egyet, csak a dolgok olyan 90 százalékában. És nem azért, mert egyikünk hűen követi a másikat, dúl a szerelem, ami vakká és süketté tesz. Ez nem erről szól. Csak igyekszünk értelmesen, emberhez méltó gondolkodással élni, átlapozni a sok ostobaságot, amit megpróbálnak lenyomni a torkunkon és megtalálni a számunkra valóságosnak tűnő „igazságot”, amiben hiszünk és amit érzünk magunk körül.

Tegnap a rasszizmus jött elő. Ezért született ez a bejegyzés.
Rövid leszek, ez most nem „gigacikk”.

Tom Bobb bejegyzése 2015. január 19. 10 komment

AMERIKAI TERRORISTA

Címkék: terror USA Irak Clint Eastwood

terroristaposter.jpg

– mestersége címere: hazudozó –

Minden ezzel van tele. Az Öreg Mester megcsinálta élete filmjét. Hurrá.
Már szóltam róla pár bejegyzéssel korábban a cikk egyik szegletében, de most újra elő kell vennem a témát, mert több mint felháborító. Történt pedig, hogy Clint „Westernapó” Eastwood legújabb filmje, ami az Amerikai mesterlövész címre hallgat, egyetlen hétvége alatt 90 millió dollár bevételre tett szert.
Itt kezdődik az, amit én nem értek.
Először is szögezzünk le valamit. Nem vagyok hajlandó terroristákat éltető filmeket megtekinteni, nem hogy moziban, széles vászon előtt, de még otthon, kikölcsönözve sem, vagy még akkor sem, ha elhozod nekem másolt DVD–n és erőszakoskodsz, hogy nézzem meg. Nem tudok megtekinteni olyan „alkotásokat”, amik az amerikai terrorizmus egyes szeleteit virágos, naplementés, boldog és békés demokráciaként próbálják lenyomni a torkodon, miközben csak egy kicsit kell elgondolkoznod azon, hogy hol is perdült meg ennyire rossz irányba a szekér.

És akkor visszatérve. Azon az ominózus hétvégén pár százezer amerikai állampolgár úgy gondolta, méghozzá szerte az Államok területén (megkísérlem: bőrszín, vallás és nemi/politikai hovatartozástól függetlenül), hogy elzarándokol a modern idők templomába, vagyis valamelyik közeli multiplex moziba, hogy színesben, széles vásznon, szinte élő egyenesben nézhesse meg, amint egy amerikai terrorista magára hősként tekintve egy megszállt országban a teljesen jogos felháborodásokból partizánná érett lakosságot gyilkolássza.
Aki nem érti, annak igyekszem elmagyarázni.
A második világháborúban a német mesterlövész elment szépen a Balkánra és Tito Bácsi felháborodott haverjait kezdte gyilkolni, akik partizánakciókat hajtottak végre a megszálló német hadsereg ellen. Ebben az esetben a német mesterlövészt háborús bűnökkel később bíróság elé állítjuk és megöljük (vagy meggyalázzuk és megalázzuk, mondjuk 10–15 év börtönbüntetéssel), de amikor az amerikai hadsereg ellen harcoló iraki partizánokat gyilkolászó amerikai mesterlövészről értekezünk, akkor a hülyegyereket hősként kell bemutatnunk.
Mi ütött belétek, emberek? Ugyanaz a szituáció pár évtized eltéréssel, semmi sem változott – senki más nem lehet az egyenletben a terrorista, csak az, aki erőszakkal megpróbál leigázni és amikor ez ellen harcolsz, gyáván és titokban, egy elbujtatott puska mögött heverve lő ki téged. Vagy az anyádat. A húgodat és öcsédet, csak mert ő úgy gondolja, ezek mind–mind terroristák.

Undorító, felháborító agymosás, melynek legújabb ékes bizonyítéka a 90 millió dollár és a Jichak–szoborra az Oscar–szoborra áhítozó jelölés. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy hogyan képesek ezek a birkának sem mondható egyszerű véglények (igen, emberekről beszélek) pénzt adni ilyen szennyért, mocsokért, teljesen felülértékelt szarért. Nem értem, miért éltetik ezek az egysejtűekkel lassan megegyező észjárással rendelkező egyének azt a terroristát, aki még önmagáról is jól tudja, hogy egy kizsákmányoló, agresszív kül– és katonapolitikát folytató, szép lassan hanyatló és a végén undorító véget érő egykori birodalom katonájaként, irányított bábként harcol az igazukat és földjüket visszakapni akaró elnyomottak ellen.

Nincsenek amerikai hősök. Ezt jó ha tudod. Nincs hősi Amerika, az Egyesült Államok nem a demokráciát köpködi szerteszét a világban, hanem az elnyomást, diktatúrákat és halált. Nagyon szép a körítés, amit nap mint nap megkapsz, de próbálj meg, kérlek szépen, könyörgöm – próbálj meg egy kicsit olvasni a háttérben, egy kicsit tájékozódni és elgondolkozni például csak ezen a kis összevetésen, hogy miért volt háborús bűnös a német mesterlövész és miért lett hős az amerikai, méghozzá ugyanazon szituációban.
Vess véget ennek a hazugságnak, amit feléd ömlesztenek. Kezdjél el végre élni…

Megvetem Clint Eastwood–ot, hiszen ő is beállt azon mesterségesen táplált (vagyis szopóágon tartott) „művészek” közé, akiknek alkotásait (egyénileg persze) bojkottálom, még akkor sem vagyok hajlandó megtekinteni vagy egyáltalán beszélni róla, ha ingyen hozzám vágják. Egy szép és nagyon erős életművet rombolt most le a térdelésével és kényelmetlen asztalra hajolásával.
Gratulálok.
Az amerikai mesterlövészek meg kapják be az összes országukért harcoló partizánok…

Na jó, nem leszek brutális.

… kisujját.

És akkor még egyszer. Tényleg nem kérek sokat.
Könyörgöm, gondolkozz. Nem kérek nagyot. Alapvető emberi tulajdonságod – volt.

blokkindex9.jpg

Tom Bobb bejegyzése 2015. január 12. 22 komment

LENNI, NYELNI, TŰRNI VAGY MERNI – MENNI?

Címkék: náci magyarok szélsőjobb Kanada

magyarposter.jpg

– magyarként létezni –

Magyarnak születtem. Magyarnak is vallom magamat. Ez nem kérdés. És sosem lesz az.
Sokáig – bizony nagyon sokáig éltem úgy a magyar határok közé zárva, hogy elhittem a világról és a körülöttem létezőkről szóló végtelen hazugságokat és ferdítéseket. Tettem ezt abszolút józanul és a saját jól megalapozott és mai szemmel eléggé naivnak tűnő döntésem által, ami kiteljesedett abban, hogy magyar újságokat olvastam, a magyar interneten szörföltem és a magyar televízió hírei között válogatva élveztem a „jóltájékozott srác” rám osztott szerepét.
Azt mondom, ezzel nincs is baj.
Nem is volt egészen 2009 nyaráig.

Milyen érzés magyarnak lenni? Ennél gyarlóbb kérdést fel sem tehetnél olyanoknak, akik naponta harsogják, hogy „vesszen Trianon” meg „vissza a Felvidéket és Erdélyt”, hiszen ők az igazi magyarok (nagymagyarok), legalábbis a saját megítélésük szerint. Ne is kételkedj ebben. De milyen magyarnak lenni az ébredésedet követően? Van–e egyáltalán bármiféle erkölcsi mérce arra nézve, hogy ki vagy te és honnan érkeztél, később hozzátéve, hogy ki vagy te és hová akarsz menekülni innen a hülye kérdéseiddel… amikor… ne butáskodj már… neked itt a helyed, itt közöttünk – itt a Medencében, hiszen…

Hiszen magyar vagy.

Azt gondolom, mivel egyre több támadás-kérdés–felszólítás–uszítás érkezik ellenem, aki magyar vagyok és Magyarországon születtem, szeretném egyszer s mindenkorra rendezni ezt a kérdést a sok síkparaszttal, tehát valahol nekik íródott e cikk. Igyekszem érvekkel és ésszerűen elmagyarázni olyan embereknek, akik magyarok (mert Magyarországon születtek), hogy mit jelent magyarnak lenni – és milyen jelentése van ennek a nagyvilágban. Kérlek, mielőtt pofázni kezdenél, vess írásomra egy pillantást, aztán majd jöhet a móka az egymás gyalázásával.

Tom Bobb bejegyzése 2015. január 08. 8 komment

CHARLIE, A HEBDO

Címkék: terror Charlie Hebdo

charlieposter.jpg

- a gúny néha bizony visszavág –

Senki sem veheti el tőled a jogot, hogy gúnyolódjál. Senki sem kérheti, hogy hagyd abba, mert ízléstelen. Senki sem utasíthat, senki sem kényszeríthet – minden olyan kulturális fék, amelynek az agyadban működnie kell, ott van belül. Tehát ez a te döntésed. Hogy mikor hagyod abba.
Van egy szó a sokak által gyűlölt és istenített Facebook–on, a neve: „bökés”. Bökdösődés.
Amikor már túl sokat bökdösöl valakit/valamit, akkor számítanod kell rá, hogy a legtöbbször egy pontba érkező bökések egy idő után fájdalmassá és elviselhetetlenné lesznek – és ez következményekkel járhat. Mármint az, ha te folytatod a bökdösődést.

Ez történt.

Nem kétséges, hogy jó humorra, érdekes viccekre és remek karikaturákra szükség van. Ezt még maga Jean–Pierre Abdullah sem cáfolja, aki állampolgárságát tekintve francia, de születését tekintve más. Ugyanígy van vele Thierry Hossein, aki szintén francia állampolgár, de kecskék, malacok és tyúkok mellett született a hegyek között, odaát Afrikában. A humor különböztet meg minket (többek között) az állatvilágtól, ezért is vagyunk, akik vagyunk…
Satöbbi.
De.
Amikor köztudott, hogy vallás és vallás között egyre mélyebb különbségek vannak (nem úgy, mint régen, de ezt most nem taglaljuk), amikor tisztában kell vele lenned, hogy nem érdemes bökdösni a vérre éhes vallási fanatikusokat – akkor ne tedd. Az, hogy pár hülyegyerek ezt megtette és folytatta nap mint nap, szinte éjt nappallá téve, nem a te bűnöd és nem az enyém.
Senkié. Ez bizony a saját ostobaságuk.

2011–ben a francia haderő a Charles de Gaulle repülőgép–hordozó segítségével Rafale típusú ultramodern repülőgépekkel kezdte el bombázni azokat a líbiai területeket, ahol az akkorra már egyáltalán nem megtűrt és elfogadott, a nyugati világ által diktátornak kikiáltott Kadhafi katonái próbálták elfojtani az USA és valószínűleg az Európai Unió által gerjesztett és pénzelt polgárháborús felkeléseket.
A francia légi csapások főként a felkelők (más szólamban: szedett–vedett bűnbanda) megsegítése érdekében katonai célpontokat, teherautókat, raktárakat és egyéb épületeket vettek célba. Nem voltak kispályások, elég sok civil áldozat lett – na, de komám, ez itt háború!
2015–ben két terroristának mondott egyén behatolt a Charlie Hebdo gúnyrajzokkal kereskedő „vállalat” párizsi főhadiszállására és elkezdte módszeresen legyilkolni azokat, akik a cikk poszteréhez hasonló rajzokkal kedveskedtek megátalkodott és elszánt, mérges és mindenre képes vallási fanatikusoknak. Az akció pontosan úgy sikerült, ahogy kitervelték – lett is egy tucat áldozat. Többségében tényleg olyanok, akik előtte szerettek bökdösni és nem hallgattak semmiféle jó szóra, nem hagyták abba.
Ezeket az embereket siratod most.
Vajon 2011–ben is felnyögtél, mikor esténként visszavonultak a Rafale vadászrepülők és odalenn Bengáziban meg Tripoliban a civilek elkezdték összeszámolni, vajon ma mennyi ártatlan embert ölt meg a francia haderő? Nem hiszem. Azért nem hiszek benne, hogy megérintett a terrorbombázás, mert engem is hidegen hagyott. Holott tudtam róla, hogy száz százalékos találat nem létezik, tehát halnak meg civilek.

Most is hidegen hagy a dolog. Számomra ez a mészárlás nem hogy egyenértékű, de logikailag megalapozottabb, mint a bengázi vagy tripoli mészárlások voltak 2011–ben. Senki sem bökdöste a Nagy Francia Hadsereget onnan Líbiából, senki sem kérkedett és „kihaénnem”–eskedett, miközben ideát Párizsban egy szűk csoport ezt tette minden nap.
Természetesen el kell ítélni az erőszak összes hasonló formáját – csak finoman oda kell rá figyelni, hogy erőszak nem csak akkor létezik, mikor valaki minket vág pofán (szebben szólva: visszavág), hanem akkor is, mikor mi bökdösünk, néha a bajszunk alatt röhögve, mert tudjuk, hogy a mi fegyvereink erősebbek és hatásosabbak.
Hát… megkaptuk.

Ideje lenne elgondolkozni, nem csak siránkozni és bűnbakot keresni Keleten, amiért harapott egyet a folyamatosan bökdösött vadállat.

blokkindex10.jpg

Tom Bobb bejegyzése 2015. január 05. 15 komment

TB–BLOKK - 3.

Címkék: náci sixx Irak Origo

blokk3poster.jpg

- január -

Erős hónappal és remélhetőleg még erősebb évvel nyitunk.
Köszöntelek 2015-ben, ami tárgyévben a terveim alapján olyan 20-25 cikk fog ezen a blogon megjelenni, szép lassacskán, nem elkapkodva a dolgokat – minőségben utazunk. A most következő érdekességek persze még a tavalyi évről nyúlnak ide, de hidd el, nagyon izgalmas témák, mellette (megkísérlem) még aktuálisak is. Hát hogyne.
Az én világom mindig is arról szólt, hogy nem a napi aktualitásban kerestem hozzászólást, hanem olyanokban, amiknek még később is emlékük és nevük lesz. Így fogunk tenni a jövőben is. Én idelökök neked pár érdekességet, te elolvasod, aztán évek múlva újra elolvasod, és azt mondod, ez igen – ez a Tom gyerek tényleg a jövőbe lát, vagy mifene…

Viccet félretéve.
Időtálló bejegyzéseket akarok, remélem sikerülni is fog. Kellemes olvasgatást, lapozz és dühöngj velem egy keveset. Lesz min.

Tom Bobb bejegyzése 2014. december 15. 6 komment

AGYMOSOTT HÍRÉRTÉK

Címkék: motor

agymosottposter.jpg

- egy valamikori blog margójra -

Valamikor ezen oldal indításakor ígértem (mert szerettem volna), hogy régi, „Agymosott” névre keresztelt blogom legjobb és legolvasottabb írásait lassanként újraközlöm majd itt. De aztán telt-múlt az idő és rájöttem – az Agymosott és annak erősen magyar vonatkozású politikai nyelvezete, illetve a mostani blog világpolitikai nyelvezete számomra két különböző irányzat, tehát bárhogyan is akarom, nem tudom ide beilleszteni azokat a cikkeket.
Mi hát a megoldás?
A cikkek léteznek, hiszen szövegszerkesztővel írtam meg őket anno, beillesztve képeket és linkeket is, teljes mivoltukban rendelkezésre állnak. Itt vannak a laptopon. Mi sem egyszerűbb, ha nem akarom a Blokk-on őket újraközölni – menjünk vissza a Agymosott világába!

Így fogunk tenni.

Az elkövetkező hónapokban néhány sokak számára kellemetlen cikket és bejegyzést fogok nem az eredeti publikálásukhoz hű időrendi sorrendben felrakni egykori népszerű blogomra, csak az ínyencek (követőim?) kedvéért. Nem ígérem a folyamatos megjelenést, mert nem akarok ezzel sokat dolgozni, de viszont szeretném, ha pár gondolatom itt maradna az interneten néhány alapjaiban hülye, több szánalmas agymosott és rengeteg ostoba birka számára, mintegy hivatkozási alapként, amikor egy-egy vita/beszélgetés hevében megpróbálsz velük szót érteni. Sokan nem képesek sem kibetűzni, sem pedig felfogni az olvasottakat, de legalább létezik számukra egy tényleges alternatíva – ha nem is hisznek benne.

Ezért nyit ki (jelképesen persze) újra az Agymosott-blog.
Vegyük ezt év végi meglepetés ajándéknak tőlem – neked. Gratulálok, megnyerted, hadd vigyed.

Kellemes olvasgatást.

blokkindex0.jpg