– új világok terroristái –

A dolog friss. De majd lesz még frissebb is, mikor holnap meg jövő héten, esetleg az ünnepeid alatt újabb és újabb akciók következnek be – a dolog szép lassan közeledik majd a tágabb családod felé, hogy aztán még egy lépést tegyen a még közelebbi családod irányába, aztán egyetlen kis ugrással ott álljon az ajtódban. El fog jönni az az idő, mikor a saját személyedben érzed meg.
A neve: terrorista támadás. Szörnyű.
Alattomos.
Már megint történt valami a világban. Mielőtt eltévednél – senki sem azon szörnyülködik, hogy egy csendes szerdai napon izraeli vadászgépek átruccantak Szíriába és elkezdték terrorbombázni a damaszkuszi repülőteret, hanem azon, hogy két napra rá pénteken hirtelen fegyveresek bukkantak fel Párizs különböző helyein és elkezdték halomra lőni az embereket.

Mi a különbség? Van egyáltalán?

Szerintem persze van, mert egyrészt talán nem is hallottál róla, talán semmiféle jól értesült tudomásod nincs arról, hogy a zsidó haderő kénye–kedve szerint hajt végre terrorista támadásokat egy másik állam területén – ráadásul az állam nemzetközi repülőterén. Másrészt mivel a médiából feléd áramló behatások nagyon is egyirányúak, most egész nap azzal vagy elfoglalva, hogy gyászold az áldozatokat és elmondj értük egy imát. Még egyszer szögezzük le: nem a damaszkuszi repülőtéren elesett áldozatokért keseregsz. Azokért ugyanis nem kell.

Ilyen világban élsz.
Most lapozhatsz.

Reggel felébredsz és rögtön azzal szembesülsz, hogy valakik valahol ismét terrortámadást hajtottak végre. Lassan már megszokod a dolgot. Terrorista – arab. Jó ember – amerikai. Így vagy/lettél agymosott. Holott a terroristák manapság többségében gyáván messziről bombázó katonák, akiket a te adódból fizetnek. A természetes tájékoztatás persze az lenne, ha a Földön elkövetett összes terrortámadásról értesülnél, vagyis azokról is, amiket egyébként „demokráciaszállítmányoknak” hazudnak, meg „harc a szabadságért” jelszó alatt adnak el neked.
Jelen esetben, csak mert nem akarunk eltérni a témától, elmesélhetjük, hogy a francia haderő 2011 márciusában megkezdte Bengázi bombázását. Előtte Kadhafi, aki felvirágoztatta, egy nagyon komoly és élhető állammá „diktátorozta” Líbiát, kijelentette, hogy bizony le kell már állni a szerről véget kell vetni annak, hogy az olajat dollárban számolják – legyen inkább eurós elszámolás. Hozzátette, hogy erre azért is van szükség, mert a dollár mögött nincs semmiféle aranyfedezet. Illetve (ha már beszélt) szót ejtett róla, hogy köze volt az egykori franci elnökválasztásokhoz, hiszen pénzzel támogatta akkori kis kedvencét, a „magyar származású” Sarkozy–t.
Hát… azért ezek komoly vádak. Ezért bárki a világon halállal kell lakoljon.
Így aztán elsőként a francia haderő, később az amerikai és angol fenegyerekek, majd még a román haditengerészet is csatlakozott egy erősen kikényszerített és félrevezetett „nemzetközi koalícióhoz”, ami aztán teljesen szétrombolta Líbiát – mind politikai, mind pedig gazdasági értelemben. Annak rendje és módja szerint pénzeltek terroristákat, akik a fennálló hatalom ellen fordultak, illetve légi csapásokat mértek a védekező és az országban a rendet helyreállítani akaró líbiai katonaság és rendőrség egységeire. Így aztán, mivel valójában nem is a belső „felkelők”, hanem külső hatalmak ellen kellett volna fellépnie, az ország összeomlott.
Minden rendben van.

Ezt folytatva a franciák később aztán a tőlük 1944–ben függetlenné váló Szíriában is meg akarták mutatni, hogy képesek önálló csapásmérésre. Mondjuk ki gyorsan: nem képesek. Arra képesek csak (és lassan már az egykori nagyhatalom USA is csak erre képes), hogy terrorakciókkal gyengítsenek meglévő, választott, létező vagy hatalmat gyakorló kormányokat és/vagy diktátoroknak mondott uralkodókat, elnököket. Ez az összes, amit tenni tudnak.
És ezt teszik is. Kimeríthetetlen fantáziával.
A szíriai polgárháborúnak nevezett egyébiránt nemzetközi koalícióban elkövetett brutális terrorakciók is 2011–ben kezdődtek, nagyjából akkoriban, mikor Líbiában már fokozódtak a terrortámadások. Rengeteg pénzbe és még több fejtörésbe kerültek ezek a támadások, hiszen nyíltan, ahogy Bengáziban tették, most nem támadhatott a francia légierő. Így aztán maradtak a beszivárgó zsoldosok és mesterlövészek, Párizs által kiképzett és pénzelt terroristák (sokszor abszolút kaukázusi ősökkel és kinézettel), illetve a hihetetlen tömegű fegyverszállítmányok, amelyeket az úgynevezett „lázadók” meg „felkelők” segítésére toltak az országba.
Ettől függetlenül, hogy ekkora túlerővel kellett felvennie a harcot, a szír kormány a mai napig talpon van. Ma már orosz segédlettel, ami szükséges is ebben a helyzetben, de talpon van.

Itt tartunk tehát.

Akinek nem tetszik valamiféle elnyomás, az harcol. Te sem tennél mást. Amikor szlovák repülőgépek jelennének meg a Liszt Ferenc fölött, hogy bombázzanak valami külső hangárba tolt szállítmányt, vagy mikor Csepel déli részét szerb légicsapás érné, vajon te is csak a válladat vonogatnád és azt mondanád – történt már ilyesmi, kit érdekel? Ha a francia haderő elkezdené bombázni Miskolc vagy Salgótarján városát, hogy aztán az ottani felheccelt cigányoknak fegyvert szolgáltatva megpróbálják megdönteni a szabad választások során fölényesen nyert diktátorokat (Orbánt és a haverjait), akkor is azt mondanád, hogy ez rendben van? Amikor magyar sejtek szivárognának be Párizsba és aztán összehangolt válaszcsapásként tizedannyi ártatlant végeznének ki egyetlen éjszaka alatt, mint amennyit a francia légierő végzett ki az ózdi, a debreceni vagy éppen a budapesti légitámadások alatt, akkor is azt mondanád, hogy a magyarok voltak a terroristák?

Egy ismerősöm, aki a párizsi visszavágó alatt éppen hazafelé tartott és repülőgépe a város fölött járva biccentett egyet a párizsiak felé, kijelentette, hogy anno 2001–ben a tornyok lerombolása előtt érkezett meg az Egyesült Államokba – és aztán jöttek a repülők, majd minden megváltozott. Elmondása szerint most is ezt érzi – hogy minden meg fog változni.
És igazat adok neki.
Az új világban, amelyben te és én közösen élünk és halunk majd meg, új terroristák léptek színre. Olyanok, akiket ujjongva fogadsz el és akiket éljenzel. Mert olyan mélyen égették a billogot az agyadba, annyira keményen agymosott vagy már, hogy éljenzed a kormányod/szervezeted/haderőd által elkezdett féktelen erőszakot és gyilkos beavatkozásokat, illetve „megelőző csapásokat”. Az összes általad jóváhagyott terrortámadást. Ennyire lettél ostoba.

Az új világ terroristái pontosan azok, akiktől a biztonságodat várnád. De van egy kis baj: nem képesek megadni. Mert annál kisebb a hatalmuk.
Véget ért már az a korszak, mikor a megtámadottnak mindössze annyi volta a dolga, hogy meghalt, reszketett és elmenekült (Vietnam, Korea, Szudán, Irak vagy Afganisztán). A változások megkezdődtek és egyre keményebbek lesznek. Pár év és már nem csak a vonaton, távolsági buszokon és repülőgépen, hanem a saját autódban az országúton vagy autópályán, a saját lakásodban a lakónegyed kellős közepén sem leszel biztonságban. Félned kell az utcán, a munkahelyeden, a boltban vásárlás közben vagy akár a nyilvános vécében, miközben kezet mosol. Bárhol és bármikor. Ennek alapja a milliós nagyságrendű úgynevezett „terrorista” beszivárgása az életedbe és a környezetedbe – ennek nyomait láttad a nyáron történt sáskajárásban és látod a mai nap is, amikor hetente soktízezer koszos „menekült” tódul be Európába.
Közted élek – nekem is félnem kell.
Bárhol lesújthatnak ránk és bár ártatlanok vagyunk, de meg is ölhetnek. Nem válogatnak. Miért tennék? Vajon a kormány, amelyiket megválasztottál és amelyiknek bizalmat szavaztál, mérlegelt mikor katonai támadást intézett az ő országaik ellen? Nem. Ezen nincs mit szépíteni – megérdemeljük a terrortámadásokat.

Sajnos.

Bárhová kapcsolok a közel 100 tévéadó közül, talán csak a gyerek– és pornócsatornákon nem ömlik ma rám a szemét erről a párizsi visszavágóról. Kéne már egy kis nyugodt perc, egy aprócska kis pihenő a nagy szaladgálásban és el kéne már gondolkozniuk az egykori világhódító ostoba hatalmaknak azon, hogy nem feltétlenül az a faszagyerek, aki a terrortámadásokra terrortámadásokkal válaszol, hiszen sokkal alázatosabb és okosabb húzás beismerni túlzott mohóságunkat a gyarmatokat és azok kincseit illetve, aztán elnézést kérve inkább azon töprengeni, hogyan tudnánk egészségesen megoldani a problémát. Nem fegyverekkel.

Franciaország a mai napig olyan gyarmati külpolitikát folytat, amelybe az egykor tőle függetlenedett államok valójában gazdaságilag teljesen belerokkannak. Nem csoda, hogy az egyik leggyűlöltebb ország a világon. Az angolok külpolitikája a sunyiságon alapul, vagyis egyedül nem támadnak, viszont bármikor ugranak, ha az USA felkéri őket (sokszor kérés nélkül is). Véleményem szerint ők lesznek a következő komoly célpont – megérdemelten.
Az USA megpróbált komoly gyarmatbirodalmat kiépíteni a már meglévő „gazdasági gyarmatok” mellett, de Szudán, Irak, Afganisztán és most Szíria is bukik. Még ők sem képesek ezt létrehozni és üzemeltetni, holott a világ legnagyobb és legerősebb hadereje áll rendelkezésükre. A hozzájuk csapódott „gazdasági gyarmatok”, úgy mint NATO–országok, néhány közép–amerikai szigetország, Dél–Korea meg pár ázsiai kis országocska (akik most Kínától félve rohannak Apuhoz) persze ingatagok, bármikor mondhatják, hogy köszönöm szépen és ennyi volt – ezért ez a vonal sem működik.
És ettől az amerikaiak, akik azt gondolják, hogy a világ urai, kicsit megszeppenve húzzák be farkukat.

Az új világ terroristái egészen addig talpon fognak maradni, amíg te azt érzed, hogy a párizsi merényletek voltak az igazi terrortámadások, nem pedig az ezt megelőző légicsapások, beavatkozások, fegyveres támogatások és zavargások szítása, civil lakótelepek bombázásai, mesterlövészek általi kivégzések, mérhetetlen vér, szenny, mocsok és erőszak, és persze a független államok belügyeibe való „orrtúrás”.

Nem tudok többet elmondani. Nem értek egyet azzal, hogy most mindenki meglepődve sír. Erre semmi szükség. Nem ma kezdődött ez a totális baklövéssorozat, és nem is ma fog véget érni. Figyeld meg csak a kinyilatkozásokat. Mindenki a válaszcsapásról beszél. Ez itt a lényeg.

Mindegy. A lényeg, hogy sokaknak már az eddigiek olvasása is felesleges volt – megint mások meg sem értik.
Ha közülük való vagy, sajnállak.
Gyászolj és ítélkezz. Szíved joga hülyének és megvezetettnek lenni.