HTML doboz

<script id="_wau0em">var _wau = _wau || [];
_wau.push(["colored", "dwcdt1wfsmgg", "0em", "493915ffffff"]);
(function() {var s=document.createElement("script"); s.async=true;
s.src="http://widgets.amung.us/colored.js";
document.getElementsByTagName("head")[0].appendChild(s);
})();</script>

Tom Bobb Blokk

“To learn who rules over you, simply find out who you are not allowed to criticize.” "Ha tudni akarod, ki szabályoz (irányít) téged, egyszerűen keresd meg, ki nem kedveli a kritkádat." - Voltaire (saját fordítás)

ELÉRHETŐSÉGEM

Ha már nem elég a személyeskedés itt a cikkek hozzászólásaiban, hadd szóljon a párbaj kettőnk között. Itt mindig megtalálsz:

tombobb kukac freemail.hu

De legyél kimért, pontos és egyszerű. (Nem viccelek.) Nincs időm marhaságokra felelni.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

  • Don Calo': Olvastam a Kurucon az önvédelemmel és a rejtett viselésű ö.v. fegyverekkel kapcs. hsz. írásodat. E... (2018.12.19. 13:43) ÉRDEKES MONDÁSOK ÉS „ELSZÓLÁSOK”
  • urlajos: Boldog,békés újesztendő kívánok az egész családnak. urlajos (2018.01.02. 09:02) A 20 WATTOS BEJEGYZÉS
  • Tom Bobb: @urlajos: Köszönöm biztató és kedves szavaidat. Nem titkolom, hogy jó volt olvasni őket. Nagyjából... (2017.10.31. 21:11) A 20 WATTOS BEJEGYZÉS
  • urlajos: Kedves Tom! Én már nagyon régóta olvasom írásaidat.Mint egyszer már jeleztem,minden írásod megvan... (2017.10.26. 21:24) A 20 WATTOS BEJEGYZÉS
  • F.M.J.: www.youtube.com/watch?v=G2tGpnh1sbI (2017.09.24. 23:53) A 20 WATTOS BEJEGYZÉS
  • Utolsó 20

TBB main page

Tom Bobb bejegyzése 2017. szeptember 05. 1 komment

A SZEPTEMBER 23-RA TERVEZETT KIHALÁS

Címkék: sumér kihalás Nibiru

nibiruposter.jpg

- sokadszorra –

Az a helyzet, hogy egyik kedvenc filmem, amely 2012-re jósolta az Emberiség Nagy És Förtelmes Halálát, egyre lejjebb csúszik a filmértékelési listán. Jelenleg már 6 pont alatt jár, amit nem értek, mert szerintem elképesztően jó kis szórakoztató mű, bár tény, hogy a végére igazi amerikai eposszá silányul, amelyben nekem sem látvánnyal, sem szereplőkkel, sem pedig (megint csak az utolsó jelenetekig) forgatókönyvvel nincs különösebb bajom.
Mindegy.
Van persze más előzményfilm is, amely ide kapcsolódik, mégpedig az úgynevezett „mély benyomódás”, vagyis a Deep Impact, amelyben nagyon jól van összerakva az, amiről most részben szólni szeretnék. Jelesül, hogy a kormány szépen suttyomban titkolja, hogy valami nagy baj készülődik és a Földnek majdnem hogy annyi lesz.

Beszélik, hogy van egy bolygó, aminek az a neve, hogy Nibiru, és amelyre anno még a sumérok is felnéztek. No, nem a szó szoros értelmében – csak jelképesen, szabad szemmel, valahová az égboltra gondolván az izzó kődarabot. Maga a bolygó neve is őstörténeti sumér eredetű és magának Marduk főistennek az égi otthonát jelöli. Nos, a legendák szerint 2012-ben a Föld találkozott és össze is ütközött ezzel a bolygóval. Nem, ez nem a film volt. Mások szerint kicsit később fog bekövetkezni a katasztrófa.
Jelenleg idén szeptember 23-ára teszik a pontos dátumot.
Van még két szép hétvégénk, barátom, aztán szombaton reggel elkezdődik valami. Erről mesélek most.

Valamiért a gyermekem születése után feleségem kissé „kilengett” és ki is leng a mai napig. Értsd ezt úgy, hogy vannak furcsa dolgai. Mélyebben nem belehaladva annyit elárulhatok, hogy a szír árvákon keresztül, akiket az amerikai terroristák tettek árvává („és most ki viseli a gondjukat?”), a későbbi „lassacskán felmelegedik a Föld és szép lassan elfogy a kaja/pia”, vagyis a kétségbeesetten jól meghalunkig elég sok érdekesség robban elő fiam nevelése közben. Eleinte türelmes voltam, mert ez egy férj és friss apa feladata, de aztán aggódni kezdtem az agyi tekervények miatt – most pedig azt veszem észre, hogy már nem érdekel.
De azért ha naponta hallod, hogy kihalunk/kiveszünk/halálnak halálával lakolunk, akkor elkezdesz gondolkodni. A kérdés így szól: egyetlen hülye van csak a Földön vagy többen is léteznek? És így szépen utána is olvastam feleségem kedvenc tudósának (Guy McPherson), aki persze most szeptemberre vagy októberre teszi az első felmelegedő lépéseket ahhoz, hogy aztán éveken belül teljesen kihaljunk, illetve meglestem ezt a „jön a Nibiru, már itt van a Neptunusz közelében és bele fog vágódni a Földbe” nótát is…
Röhögést félretéve – hihetetlen.
McPhersonról vagy jót vagy semmit, úgyhogy nem fogom kommentálni a szavait és az elméleteit. Majd meglátjuk, mondja a vak, és én is így vagyok vele. A tudóska, akit egyébként sokan utálnak a tudóstársai közül, mert furcsán tálalja a sokszor meghamisítottnak vagy éppen nem teljesnek tetsző „kihalásveszélyes grafikáit”, jelenleg éli a világát és előadásokat tart mindenfelé, mert valamiből persze élni kell. Ténylegesen dolgozni már nem akar, vagyis nem fog ő reggelente bejárni a miskolci egyetemre egerek valagát túrni (biológus, ha jól tudom), mert inkább pöffeszkedik és élvezkedik – teheti, hiszen ha valaki, ő aztán tudja, hogy mind meghalunk. Elvégre majdnem trade mark a dolog, csak nem ő találta ki.
Egyszóval nem a legmegbízhatóbb kihalásfigura. Viszont a felénk közeledő óriásbolygó legendája…
Na, ez már valami!

Az a helyzet, hogy van tehát ez a most felénk vágtató hétvége, illetve a rá következő, aztán majd az ezt követő hétvégén szombaton elkezdődik valami, ami az emberiség teljes kihalásához vezet. Ne úgy értsd, hogy reggel elkezdődik és évekig tart majd, ahogy McPherson regéli már évek óta, tehát szenvedünk és kihalunk, hanem úgy lesz, hogy pontban reggel nyolckor elkezdődik és délben már nem vagyunk. Ennyi. Vagyis hosszú távra már ne tervezz, mondhatnám, de nem akarok felesleges pánikot. Mesélik, hogy létezik ez az úgynevezett „X bolygó”, amit sokan csak Nibirunak hívnak, ami olyan messze kering a Naptól (holott a Naprendszer szerves része), hogy csak valami 3500 évente kerüli meg az égitestet. A bolygó sokak szerint csak egy átlagos törpecsillag, amely körül egy kisebb méretű bolygócska kering – és abban pedig idegen lények élnek. Mondom – abban. Benne a bolygóban. Nem a felszínén, mint mi a Földön, hanem benne, no mert ez nem is egy bolygó, hanem valójában egy bolygószerű űrhajó, egy olyan mesterséges égitest…
Na, itt már a hajamat téptem.
Szóval a törpecsillag kisbolygó, amely sok más vélemény szerint háromszor akkora, mint a Föld (és most ne menjünk bele a legendák világában sokszor felbukkanó logikai értelmetlenségekbe), jelenleg már látható is, hiszen egyre közeledik. Gondolhatod, hogy látható, hiszen a 3500 évet és az előttünk álló durván két és fél hetet összenézve azért sejthető, hogy baromi gyorsan száguld felénk, mint az istennyila. Nos, vannak a videómegosztón érdekes amatőr videók, ahol a hegyek fölött két napot is láthatsz (egyik és a másik), de az érdekesség nem abban van, hogy léteznek ilyen videók, hanem inkább abban, hogy bár a Nibiru marha gyorsan száguld felénk, mégis 3 év telt el a két videó közlése között. Nos, hogy is mondjam… érdekes.
Néha a Nibiru talán megáll, hogy fellélegezzünk.
Ez van.

Egyszóval, mert hogy ez a McPherson legény löki itt a hülyeségeit a Föld lakói számára és mert a feleségem mostanában ki van élezve a „hamarosan ki fogunk halni, de mit főzzek ma este?” kérdéskörre, sokszor kellett és kell is a fejemet vakargatnom. Azért nem vagyok én annyira egysejtű, hogy egyetlen vállvonással elintézzem magam körül az ostobaságokat fröcsögőket – mert mi van akkor, ha a rácsot látva jogtalanul röhögök, hogy ti oda be vagytok zárva, miközben valójában én vagyok a rossz oldalon?
Így tehát el kell hinnünk a következőket:
- egyre érdekesebb időjárások tombolnak a Földön
- a kormányok szeretnek titkolózni
- elég nehéz két napot „photoshopolni” egy 2-3 perces amatőr videóra
- a kormányok szeretnek és tudnak is titkolózni
- a világpolitika egyre inkább „beleszarok” állásban cammog
- egyre többen hangoztatják, hogy nagy bajban vagyunk
- egy átlagos hurrikán odaát Texasban nem műveli azt, amit a tévében láttunk
- a kormányok titkolóznak.

Vagyis?
Ha elgondolkozunk rajta, hogy melyik a jobb kihalás, nevezetesen az, amikor reggel kezdődik és pár óra után már vége is van, vagy az, amikor reggel elkezdődik, egy év múlva még élsz, de már befogott patkányokat eszel, a második évben pedig jelesül éppen azt, akivel szembe ballagtat a sors – hát, azt hiszem, jobban járnánk az elsővel. Vagyis drukkolnunk kell, hogy jöjjön az a Nibiru, méghozzá…

De mi van, ha tényleg jön?
Mondom az asszonynak, hogy bár a legendák azt emlegetik, hogy telibe kapja a Földet, de mi van akkor, ha „csak” belénk ütközik, úgymond kellemetlenül súrolja a bolygónkat? Akkor ugyanis nem semmisül meg a Föld, de viszont a biliárd-hatás miatt elkezd majd más útvonalra tévedve kisodródni és komótosan távolodni a Naptól. Ilyen egyszerű. Mondjuk, a Nibiru megsimogatja a déli féltekét, Ausztrália és a többiek odalenn rejtélyesen eltűnnek, a Csendes-óceán víztömege megzavarodik és párszor eláztat minket itt északon, de úgy-ahogy pár százezren vagy akár millióan életben maradunk. Emberek, állatok és mindenféle egyéb dolgok (konzervek, borosüvegek, pár zacskó ropi, élelem és víz, satöbbi).
De tök mindegy, mert hogy elkezdünk távolodni a Naptól.
A kormányok előszeretettel ásnak minél mélyebb árkokat a talpunk alá, hogy ott rejtsenek el magokat, embereket és állatokat az esetleges atomháborúk vagy más őrültségek miatt. Ha ugyanis bekövetkezik valami csúnya, mint például erős hőmérséklet emelkedés, ami magával rántja, hogy egy évtizeden belül szépen kihalunk, akkor jobb, ha vannak tartalékaink. Odalenn tehát. A föld alatt.
Nos, ha a Nibiru nem semmisít meg bennünket, „csak” koccant egy kicsit és már megy is tovább, akkor meg itt lesz tehát az a sok millió éhező és hitét vesztett, illetve a föld alól idővel buksit kitoló, onnan boldog mosollyal, teli gyomorral érkező jószerencsések – akik aztán együtt nézhetik majd, ahogy a Nap egyre kisebb és kisebb lesz, ahogy elmúlik az utolsó meleg reggel is… ahogy a holdunk már hónapok óta nem követ minket… ahogy nincs több növény és állat körülöttünk, talán még elegendő oxigén sem… ahogy teljesen leépül a Föld egy látszólag cél nélkül a világegyetem széle felé repkedő aszteroida-bolygóvá…

Ez is egy lehetőség. A koccanást követően még lehet pár óránk.

Viszont van itt egy bökkenő. Mert a kormányok szeretnek és valami évszázadok óta begyakorolt formula miatt tudnak is titkolózni, ezért hát mikor a NASA észrevette, hogy közeledik felénk a Nibiru, teljes hírzárlatot rendelt el. Eddig rendben is vagyunk, hiszen mi, ostoba halandók elhisszük, hogy csak a NASA létezik, mert nincsen sem kínai, sem japán, sem európai, orosz meg indiai űrügynökség, csak az amerikai, hahaha – az pedig egy szemét, mocskos gazemberekből álló, kormányközeli hippi banda, akik szeretnek minket félrevezetni.
Higgyük tehát el, hogy a NASA a világ legjobbja és már évek óta tudja, mi fog bekövetkezni idén szeptember 23-án. Az amerikai erőgépek olyan tempóval túrják a sziklák belsejét odaát a nyugati karsztrendszerben, hogy hozzájuk képest egy befüvezett vakond csak kispajtás a játszótér sarkában. Elhisszük, hogy baj esetén a kormány meg akar menteni legalább százezer embert (és sok ezer állatot), de ha lehetséges, akár 200 ezer lelket is, mert hogy ezek lesznek a „Föld 2” nevezetű bolygó első lakói.
A túlélés túlélői, ugyebár.

A kérdés jogos. Ha a NASA olyan fejlett, hogy évekkel előttünk jár – idővel a többiek, az oroszok, a kínaiak, az indiai meg japán, meg a német meg dél-afrikai és egyéb ügynökségek a maguk kukkereivel nem veszik észre, hogy „te, Pista, mi az a fényes pont, ami egyre közeledik, de nem kell tőle tartanunk”? Vajon hány embert lehet elcsendesíteni kormányok által, ezreket vagy tízezreket, akik figyelmeztethették volna a Kacsa Magazint – és ez senkinek sem tűnik fel? Vajon mikor volt vagy mikor jön el (bár megint csak: alig két és fél hetünk van hátra) az a pont, amikor már az albán vagy a zimbabwei űrügynökség is felkapja a fejét az égen egyre nagyobbá terebélyesedő fényes pontot messzelátóval is észlelhető furcsaság miatt?
A kérdésem asszonyomhoz mindössze az volt, hogy ha ezeket az említett kettős napokat levideózó amatőrök ténylegesen léteznek, akkor miért csak 5-6 látható anyag van fönn a videómegosztón? Miért nem napi szinten, esetleg óránként 100 meg 200 anyag kerül fel, hiszen gondolj csak bele, hány és hány embernek van jó minőségű kamerája, illetve pontosan mennyi okostelefon is létezik ma a világban? Ezek pedig videórögzítésre alkalmasak, hogy amikor a szomszéd kutyája telibe fossa a hátsó kertedet, rögtön legyen bizonyítékod.

Mégsem árasztják el a kettős napos videók a megosztókat. Nincs pánik, a kormányok olyan ügyesen ölnek vagy tüntetnek el a valóságot tálalni képes embereket, hogy a média fel sem kapja rá a fejét, illetve vannak még olyanok is, akik azon rágódnak, hogy most hová is menjenek idén a karácsonyi ünnepek alatt – legyen a Bahamák, vagy csak Finnország északi szeglete, ahol talán magával a Télapóval is össze lehet futni?
Semmi sem történt és semmi sem történik, holott (ismétlem) csak ez a hétvégénk van, illetve a következő, mert aztán szombat reggel meghalunk.

Itt valami nagyon sántít.
Ráadásul Guy McPherson, aki amúgy szereti hallatni a kis hangját, életben van és előadásokat tart. A kormányok nem foglalkoznak vele, mert bár a Nibiru fog minket hamarosan kifingatni, de mivel a pali a felmelegedéssel járó kihalásról regél, ez olyan, mint mikor valaki világgá harsogja a lassan kihúzásra kerülő lottószámokat, csak éppen öt helyett nyolcat ordibál és mondjuk Brazília helyett Mongólia belső sivatagjában, ahol csak tevék meg furcsa tekintetű dzsingiszkánok lesik a szavait. McPherson tehát nem tényező, már ha a Nagy, Botrányosan Eltitkolt Kormányösszeesküvésről van szó. Hadd mondja.
Ő meg mondja.

Én meg azt mondom tehát, hogy aznap reggel. szeptember 23-án szombaton reggelizz meg szépen, már ne ülj le hétvégi hangulatban a tévé elé, hanem töltsd a maradék időt a családoddal vagy a szeretteiddel. Nem kell pánikolni. 2012-ben sem jött el a világvége, talán most sem fog – bár azért adjunk az elmélet-hívőknek egy esélyt.
Előző este, ahogy minden más alkalommal is, én lefektetem a gyermekemet az ágyába és valószínűleg megnézem életem utolsó péntek esti filmjét. Vígjáték lesz, amelyen jókat fogok nevetni. Aztán átmegyek a hálószobába, kiveszem a gyermeket az ágyából és magunk közé tesszük a feleségemmel, hogy együtt aludjuk át az utolsó nyugodt éjszakánkat. A ruhák, amelyeket felhúzunk majd magunkra, ki lesznek készítve – vagy talán jobb is, ha ruhában alszunk. A túlélőfelszerelésünkben, amiben (milyen ördögi ez) semmit sem élhetünk túl…
Reggel, amennyiben képesek vagyunk a Nibiru érkezése és becsapódása előtt ébredni, még megetetjük a gyermeket, aztán játszok is vele egy kicsit, miközben a háttérben lévő tévéadás azt harsogja majd, hogy „de gyönyörű”, meg hogy „miért titkolta ezt el a NASA?”, és ilyen hasonló marhaságok. Mi nyugodtan leszünk, holott a telefonok csörögnek majd és az internet is túlterhelődik a sok üzenettől. Barátok, ismerősök – anyu és apu, testvérek és fontos emberek akarnak még veled utoljára beszélni.
De minek?
Az a lényeg, hogy a családommal leszek, a két emberrel, akiket szeretek. A fiammal, akinek ez az élet adatott csak meg, ez a pár hónap, de ez legalább felhőtlen békében, szeretetben és töretlenül sok nevetésben, vidámságban. És a feleségemmel, akivel négy évet húztunk le egymás mellett, és akit még akkor is szeretek, ha ilyen kis ütődött, hogy a kihalás felé sodorta a családunkat… gondolatban és talán a valóságban is.

Ahogy a „benyomásos filmben” helyesen ábrázolják a dolgot, azt kell mondjam, hogy a kormányok mindig titkolják, ha valami nagy dolog van készülőben. De nézz csak körül! Titkolják, de közben mégis ott vannak a nyomok, hogy súgnak neked valamit. Valahogy olyan „beleszarok-módban” van a világ körülöttünk, mindenki atommal szórakozik meg köpköd egymásra, miközben földrengések meg hurrikánok pusztítanak mindenfelé. Lassan már nem ehetsz tengeri halat, mert a japánok megmérgezték az összest a cunami sújtotta erőművükkel. A Föld ivóvízkészlete egyre csak fogy, gyorsabban, mint az olaj. Néhány országban már alanyi jogra emelték a vízhez jutást – ezzel is üzenve valamit (például a szlovákoknál, ha jól tudom). A termőföldeket olyan szinten kihasználtuk az elmúlt száz években, hogy már nem nagyon van rajtuk learatható termés – egyszerűen elfogyott belőlük a nafta, nem ugyanaz a minőségük már, mint előtte. Napi szinten halnak ki előtte erősnek képzelt állatfajok a Földön, mert levadásszuk és megesszük őket – az utolsó példányokat is!
Folytassam?
Felesleges.

Eljön tehát szeptember utolsó előtti szombatja, ami (akárhogy is nézem) az utolsó szombat lesz abban a hónapban – és úgy általában véve az emberiség történelmében. Kihalunk, mert erre vagyunk kárhoztatva. Aztán majd vasárnap reggel, mikor megint bekapcsolod a gépedet és újra csak beleolvasol ebbe a cikkbe, hirtelen hozzá fogsz szólni, kiröhögve engem, amiért felesleges pánikot keltettem.
De hiszen nem keltek pánikot.
Van ez a játék a „hiszekegy”, és azt mondom, követendő példa, mert hiszek egy kihalásban, hiszek McPherson elméletében és hiszek benne, hogy valami nem stimmel velünk itt a Földön. Ha nem halunk ki, fogok feltenni egy másik cikket, amiben érdekes elméleteket akarok megosztani veletek – jelentsük ki, hogy vasárnap reggel, tehát 24-én a reggeli órákban megjelentetem, amennyiben nem haltunk ki szombaton.
Rendben?
Ez a cikk valamilyen módon szerves folytatása is lehet ennek a mostaninak. Ezért teszek róla említést (már készen van, de az időrend miatt ez a most olvasott kapott prioritást). Szóval, kedves barátom, legyen szép hétvégéd és legyen még szebb utolsó hétvégéd a jövő héten, mert azt követően csak a kínok és a kihalás érkezik. Remélem, nem fogsz sokáig kínlódni, alig pár perc vagy maximum pár óra alatt szénné égsz, esetleg megfulladsz és/vagy kedvesen elpusztulsz, de ha nem, számíts rá, hogy egy idő után a patkányok és a magok a föld alatt mind-mind eltűnnek és másik emberi lényeket kell majd megenned, mielőtt téged esz meg egy erősebb vagy ügyesebb.

Aztán vége. Sötétség.
Lehúzzák a függönyt, a bolygóra kiírják, hogy „eladva”, és pörgünk tovább némán a világegyetemben, talán magunkkal hordozva múltunkat, létezésünk apró ezernyi kis romjait. Egyszer meg aztán valami más élőlények feltérképezik a Földet és megállapítják, hogy volt egy érdekes civilizáció ennek a területnek a felszínén. Később megtalálják a barlangrendszereket is a halott százezrekkel meg az eldugott magokkal.
Sok kérdésük lesz – és sokra nem kapnak majd választ.

Örültem tehát a szerencsének, kellemes hátralévő napokat kívánok!
Találkozunk szeptember 24-én, vasárnap reggel. Addig is – kitartás. Ha nem találkoznánk, nem az én hibám.

blokkindex5.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://tombobb.blog.hu/api/trackback/id/tr1112804356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2017.09.23. 23:12:07

Eljött hát a szombat este - és még élünk. Nem haltunk ki. :-) Tegnap délután Kendével játszottam munka után egészen estig, amíg mindketten ki nem fáradtunk. Jó játék volt, amiben én húztam a rövidebbet - de ő meg legalább sokat nevetett. Tényleg jó volt. Aztán lefektettük a feleségemmel, megnéztünk egy filmet és végül ágyba kerültünk mi is. Egész éjjel úgy aludtunk, hogy a fiunk közöttünk volt - és aludt, mint a bunda. Szeret közöttünk aludni. Szereti érezni, hogy ott vagyunk mellette.

Aztán eljött tehát ez a szombat, Nibiru csak nem robban bele a Földbe, minden megy tovább. Hétfőn dolgozni kell mennem, nincs apelláta. :-) Addig is egész szombaton együtt voltunk, megint sokat játszottunk és nevettünk, illetve főztem is valamit, hátha még holnap is lesz nap... és éhes is leszek. Most tehát szombat este van, Kende a helyén, mindjárt megyek mellé feküdni, hogy megint együtt aludjunk kicsit.

Jó ez így. Valahogy olyan megnyugtató, hogy minden rendben - miközben egyáltalán nincs minden rendben. Szóval bevallom, több kötekedő hozzászólást vártam itt, de beteszem a csendet annak, hogy sokan hüledeztetek, miféle faszom bejegyzés volt ez - úgyhogy csöndben maradok.
A lényeg, hogy van szombat és van vasárnap is.
Meg a többi napok, hónapok és évek.

Ez a bejegyzés csak egy mosolygásra késztető időszelet lett. :-)
süti beállítások módosítása