- január -

Erős hónappal és remélhetőleg még erősebb évvel nyitunk.
Köszöntelek 2015-ben, ami tárgyévben a terveim alapján olyan 20-25 cikk fog ezen a blogon megjelenni, szép lassacskán, nem elkapkodva a dolgokat – minőségben utazunk. A most következő érdekességek persze még a tavalyi évről nyúlnak ide, de hidd el, nagyon izgalmas témák, mellette (megkísérlem) még aktuálisak is. Hát hogyne.
Az én világom mindig is arról szólt, hogy nem a napi aktualitásban kerestem hozzászólást, hanem olyanokban, amiknek még később is emlékük és nevük lesz. Így fogunk tenni a jövőben is. Én idelökök neked pár érdekességet, te elolvasod, aztán évek múlva újra elolvasod, és azt mondod, ez igen – ez a Tom gyerek tényleg a jövőbe lát, vagy mifene…

Viccet félretéve.
Időtálló bejegyzéseket akarok, remélem sikerülni is fog. Kellemes olvasgatást, lapozz és dühöngj velem egy keveset. Lesz min.

1. Az Oscar-díjas mesterlövész

Az még elfogadható is lenne, hogy vannak ezek a belterjes és bennfentes valakik, akik minden évben összegyűlnek, hogy egymást éljenezve és egymás seggét legbarátságosabb szóval élve is nyalogatva kihirdessenek maguk közt egy-egy szabadon választott nyertest. A ceremóniát Oscar-díjátadónak nevezzük, a szobor neve nem Jichak, hanem stílusosan Oscar, és persze a világ agymosottabb része képes még szurkolni/tapsikolni is ennek a trágyadombnak – hiszen az milyen művészi már!
Nem az.
Az Oscar-díj immáron évtizedek óta egy lassan csak egymással háló/kefélgető és egymást nagyon nagy tiszteletben tartó (hiszen egy család vagyunk) társaság abszolút magánprojektje, amihez neked semmi közöd sincsen. Azonban ahhoz, hogy világraszóló legyen a hülyeség, sokszor már hónapokkal a kezdése előtt elkezdenek „átmosni” téged, hogy mindenképpen élj vele, beszélj róla, ott legyen a közeledben a dolog. Majdhogynem el kell hinned, hogy az Oscar-díj egy véleményformáló díjazás. Hogyne.

Förtelem.

Az a baj ezekkel a „alkotásokkal”, hogy hazugok. Ahogy hazug maga a nemzet is, amelyik osztogatja ezt a Moshe-szobrot Oscar-szobrot, hiszen a nyertesek (és a jelöltek) mögött valójában legtöbbször nincs is érték. A filmek hatásvadász produkciók, gyakran persze gaz nácikról és a holokauszt elnevezésű (korántsem szabadidős) dologról szólnak, vagy éppen elnyomott/megerőszakolt/kitaszított négerekről, esetleg még náluk is ügyefogyottabb emberkékről (itt a bőrszín már másodlagossá vedlik), akiknek viszont a szívük minden esetben nagy (látszik, hogy még senkit sem dobáltak meg szarral a hülyegyerekek odaát Amerikában)(mert ez nem jellemző).

Hihetetlen, hogy ezek a senkiházi trógerek olyan filmekkel akarnak nyerni, mint a most következő. Az USA lerohant egy független államot (Irak) és közel egymillió embert ölt meg, amíg sikeresen gyarmati szintre süllyesztette (2001-2012), ez mellett több millió iraki állampolgár elmenekült a katona megszállás alatt, és most hirtelen egy nagyon jó sztori kerekedik ki ebből.
Van egy mesterlövészünk, természetesen fehér ember, amerikai állampolgár és katona, aki mestere a lövészetnek (innen a frappáns és egyedi filmelnevezés – „A mesterlövész”), és aki nem élhet muzsikaszó nélkül… izé: mások geci módon rejtekhelyről lelövése és meggyilkolása nélkül. Ez az ember egy drámai és elkötelezett valaki, akiről most lerántjuk a leplet – igenis köze volt hozzá, hogy bátor amerikai katonák százai menekültek meg a gaz ellenségek robbanóanyagai/fenyegetései elől.

Mi van???

Elfoglaltál egy független államot. Emberek tűnnek el és halnak meg, mialatt sokszor kijárási tilalom van a városokban az utcákon. Szükségállapot, baszd meg. Fegyveres katonáid ezrei, ha nem tízezrei élnek kibiztosított gépfegyverekkel és gépágyúkkal, lángszórókkal, bombákkal és tankokkal, ez mellett milliónyi mindenféle elképzelhető és nekünk talán már elképzelhetetlen pusztító fegyverekkel körülötted. Elvették a földedet, vele együtt a jövődet is. Tudod jól, hogy kizsákmányolnak, hogy te már egy gyarmaton élsz – hiába, hogy előtte egy diktatúrában élték, de legalább a saját kibaszott földeden tetted ezt…
És aztán látod, hogy nem akar változni a dolog – ezek itt fognak maradni életük végéig! Mit tehetsz? Elkezdesz csipkelődni. Ennyi.
Azt mondom, teljesen természetes, hogy egy leigázott országban a nemtetszésüket kinyilvánító polgárok elkezdik sorra ölni a gyarmatosító hadsereg katonáit. Ez így volt régen is, mert ez emberi természet. Idejöttél, elfoglaltad a területemet és azt várod, hogy mosolyogjak hozzá? Nem fogok. Vagyis az Oscar-díjra esélyes kibaszott mesterlövész elmehet a bús picsába az általam tisztelt Eastwood rendező úrral egyetemben, mert ez nem hős sztori, hanem egy túlságosan is felülértékelt terrorista mozi a világ jobbiknak hazudott feléből.

Na, ezekről szól a díj. Így nézd ezentúl a gáládat. Így tapsolj hozzá – maradj fönn hajnalig, legyen csipsz és kóla, minden földi jó, mert erről te nem maradhatsz le. Gratulálok.

2. Ez a cikk nem kommentelhető-sorozat 3.

Megint nem azzal van itt baj, hogy olvasunk valamit, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja. Azt mondom, ezzel nincs semmi baj, hogy a muszlimok szép lassan elözönlik Izrael bábállamot és felderítéseket végeznek, mert ez így teljesen természetes. A cikk is írja, hogy növekszik a „turisták” száma – nagyon helyes.
Azonban valahogy nem értem, vagyis elég nehezen tudom felfogni, hogy ha egy cikkben zsidók és arabok szerepelnek együtt, akkor az hirtelen miért lesz „nem kommentelhető” kategória? Hiszen jelen esetben még azt is észrevehetjük, hogy zsidó barbáraink barátaink ezúttal emberséges hozzáállást mutatnak, hiszen nem pecsételnek az olyan muszlim utazók útlevelébe, akik ezt kimondottan kérik. Ennek oka, hogy sok másik arab országban nem néznék jó szemmel a Juszufot, ha lenne az útlevelében egy hatágú fehér–kék pecsét…

LINK

3. Kitiltásaim (háttér)története

Történt pedig, hogy olvasgatva a (ez nem a reklám helye) „commentes blogot”, amit akkoriban még csak nagyjából egy ’sixx’ nevezetű beképzelt hülyegyerek vezetett, egyszer csak rájöttem, hogy ezt a nagyarcút helyre kéne rakni.
Mondom, mi volt.
A probléma a tisztelettel van. Bárki más véleménnyel volt a blog bármelyik bejegyzésével kapcsolatban, mint ami ’sixx’–nek tetszett volna, a bolondja rögtön leugatta a komentelőt, méghozzá olyan alpárian ócska stílusban, hogy egyik nap aztán tollat ragadva megkérdeztem, mégis merre hány méter…
Talán épp azt a tiszteletet hiányoltam, amit bloggerként megadsz a kommentelőid fele.

Ennek olyan két éve.

Rögtön büntetést kaptam, elküldtek a francba a hátsó padba térdepelni, méghozzá kukoricára – vagyis ’sixx’ szép jól kitiltott a blogról, amiért teljesen normális hangnemben megkérdeztem, miért ilyen oltári barom a bejegyzéseihez hozzászólókkal. Nem volt a kérdésemben semmi sértő, nem kekeckedtem és még máskor szeretett pikírt felemet is levakartam magamról. Tényleg csak kíváncsi voltam.
Arról, hogy az őstulok (mi más lenne, egy adag vén faszkalap által támogatott politikai internetes oldal egyik szennyben turkáló oldalát vezeti) ennyire besértődött, nem tehetek. Az ilyenek csak a billentyűzet mögött nagy huszárok, ismerem a fajtájukat, mert volt részem mind vitatkozni, mind pedig fizikai találkozásra hívni hasonlókat (nem jöttek). Ez a ’sixx’ koma sem nyolcas (hiszen hatos akar lenni, ha érted a poént), nincs benne igazán semmiféle komolyabb csontozat, még azt is megkockáztatom, hogy munkaadói a pöcsölések közepette belekötözik a székébe, nehogy kicsússzon belőle.

Aztán pár héttel ezelőtt írtam a blog részére egy személyes levelet, melyben megkérdeztem, miért is vagyok kitiltva. Nem mintha könnyesre sírtam volna a párnámat a fertőben úszó szar blog miatt, csak érdekelt, hogy egyáltalán emlékszik–e bárki is odaát a baloldalon, hogy mi is ez a tiltás–pöcsölgetés.
Nem jön válasz.
Mit tehetünk hát? Nyugodtan leülhetnék és megírhatnám a ’sixxizmus’ pár árnyalatát, lehetne egy marha jó cikk arról, hogy mekkora tuskók vannak a hivatalos médiának benyögött szennyben (úszva a többi patkánnyal a szarban, fuldokolva, de ép ésszel fel nem fogva, hogyan kerültek oda és hogyan mászhatnának ki belőle – például ősgyíkokra hajazó erőfeszítésekkel, miközben kezdhetne növekedni imént említett nem létező gerincük is), de nem akarok időt fecsérelni ezekre az alakokra.

Ez is sok volt, hogy megírtam a háttérsztorit. Tettem mindezt azért, mert tudjuk, hogy ezek a szépfiúk szeretik nézegetni önnön felvett gúnyneveiket, és mikor ’sixx’ kolléga átlapozza a világhálót hatosok után kutatva (megint poénkodtam a nevével), akkor talán rálel erre a bejegyzésre.

Menj te a kurva anyádba, paraszt.
Nem mondunk ilyet.

A másik versenyzőnk mára az ORIGO elnevezésű másolatmédia moderátor csapata, úgy mint Dezsők, Lacik, Ferik és Pisták, mind szemüvegben a pöcsüket markolászva, arra izgulva rá, hogy egy–egy szarul megírt cikk után pontosan mennyi kommentelőt tudnak kitiltani a valós vélemények leírása miatt.
Itt is elkövettem azt a hibát, hogy egy rejtett erőforrásokkal foglalkozó, de a kibaszott cigányokat nem megnevező cikkhez kommentben elmondtam a véleményemet – szigorúan betartva a szabályt, hogy nem tiporunk sárba senkit. Van nekem eszem, nem vagyok a magam ellensége, nem akartam én megszegni az egyébként marha erős moderálási elveket…
Annyi volt a bűnöm, hogy leírtam, miszerint a cikkben cigányokról van szó.

Azannya!
Nem roma, nem emberfajta, nem is ember – cigány. Leírtam, hogy a cikkben szereplő véglények, akik a bűnt elkövették, bizony cigányok voltak, akiket így vagy úgy, de el kell ítélni, nem pedig mosdatni újra és újra. Na, a hozzászólásom perceken belül repült is, törlődött, mint a baloldali „kiegyensúlyozott híreket mondunk” internetes portál üzemeltetőinek segge, miután ’sixx’ kolléga elég fényesre nyalja nekik, így aztán gyorsan szerettem volna korrigálni a hibát.

Akkor már nem léphettem be.
Becsülettel vártam két–három napot, hátha az eseti tűnet csak egy hirtelen felindulás volt valamelyik pattanásos, önkényesen maszturbáló, legtöbbször kisfiúkról vizionáló „origós moderátor” részéről, de mikor már harmadik nap sem tudtam belépni, meglestem, másként működik–e a dolog.
Hát… nem a blogmotor volt rossz. Belépve másik névvel ismételten hozzá mertem szólni egy teljesen egyoldalú, abszolút agymosásra serkentő „oroszos cikkhez” (van belőlük bőven a hálón, mert most ez a menő, hogy gyűlölnünk kell őket izibe’), és nagy betűkkel felhívtam a moderátor figyelmét arra, miszerint ’freemail.hu’–s címet percenként lehet gyártani (ez a belépés egyik feltétele), regisztrálni meg marha könnyű, úgyhogy ne szívózzunk már egymással ilyen „kitiltalak, mert anyu és ’sixx’ is megmondta, hogy…” hülyeségekkel, mert ez nem vezet eredményre.

Egyszerűen nem értem ezeket a véglényeket. Tényleg szeretném megérteni, miért is baj, ha szépen, indulatok és erőszakos szavak használata nélkül (vagyis nem a most olvasott mondatokat utánozva) szólsz hozzá egy természetesen egyoldalúan agymosott cikkhez, felvillantva egy másik lehetőséget/oldalt/véleményt is, hiszen manapság, mikor ekkora hatalmad van neked is a világhálón, nincs értelme ilyen tiltásoknak. Legalábbis a civilizáltabb körökben.
Persze, egy magamfajta világot látott ember nehezen fogja fel, hogy a Magyarországon teljesítő ostoba barmok, mint a fentebb említett kolléga vagy az ORIGO dolgozója mennyire balkániak, és itt leginkább az agyi kapacitásukról beszélek. Egy magamfajta nem túl okos, nem túl ügyes, talán jó tollforgató, de nem valami nagy szám emberke nem képes felfogni ezt a pökhendi „majd én megmutatom” hozzáállást ezektől a magyar geci surmóktól, mint említettek.

Sajnálom, ha kicsit érdekesebb szavakat használtam. Ez volt a véleményem, ez volt az érzésem, miközben leírtam a két történetet, hogyan tiltottak ki. Persze, most mondhatod, hogy ha ilyen szavakkal esek neki a kommenteknek, persze hogy távoznom kell – de hadd világosítsalak fel. Nem, én egyáltalán nem szeretek ilyen ostoba, ronda és aljas szavakat használni.
Csak itt, a saját blogomon, csak most és csak neked – megtehetem.

4. Ez a cikk nem kommentelhető-sorozat 4.

Nácik megint.
Az USA kormánya nem fizet több nyugdíjat a már évekkel ezelőtt az országból kiebrudalt náci háborús bűnösöknek. Helyette fizet a zsidó háborús bűnösöknek, nem is keveset – kicsivel többet is, mint amit eddig a náciknak fizetett. Nem nyugdíjnak nevezzük, valami más a megnevezése, és évente három milliárd dollár az összege, amiért semmit sem kell tenniük odaát Izraelben.
De nem ez a lényeg.

A lényeg itt is a „nem kommentelhetőség”, hiszen hogy mik vannak, megint nácikról esett szó, akik annyira gonoszok voltak, hogy még a gyerekeik meg az unokáik is gonoszok. Legalábbis a hivatalos álláspont az, hogy a mai német lakosság velejéig gonosz, képes lenne visszatérni azokhoz a gyökerekhez, amiket ’45–ben sikeresen terrorbombáztak és éheztetéssel meg kivégzésekkel gyomlálgattak a győztesek.
Itt élek közöttük, látom, amit látni kell. A németeket a mai napig amolyan érdekes rabszolgasorsban tartják, vagyis kapnak egy megfelelő életkörülményt, van pénzük és kellemes életük, de elvesztették az identitásukat, a lelküket és… az agyukat. Olyan szintű agymosás megy végbe Németországban, amilyenre a világon sehol sincsen példa.
De nem erről akarok papolni.
A lényeg, hogy a nácik gonoszak, a zsidók ártatlanok, a szövetségesek megérdemelt győztesek.
Punktum.

Ugyanott vagyunk, mint fentebb is, vagyis megint csak érthetetlen, hogy miért nem kommentelhető egy cikk, amihez minden agymosott boldogan tapsikolna, hiszen tényleg ne fizessünk már nyugdíjat olyanoknak, akik „gázkamrásítottak”, meg „lámpaernyősítettek” és bizony titokban „szappanoztattak” is (ez már–már a „dubajoztatás” kategória, de hagyjuk).
Vajon miért fél egy internetes magazin attól, hogy a hülye cikkre elég sok helyreigazító komment érkezhet? Mi ebben a hiba? hol van ebben a hiba? Én azt tanultam meg a szüleimtől, hogy ha kimondok valamit (és ugyanígy: ha leírom), annak következménye van/lehet, amit vállalnom kell. Vagyis ha én leírom, hogy ez mekkora baromság már, hogy gaz náciknak nyugdíjat fizetünk – vállalnom kell, hogy sokan nem értenek majd egyet.
Nincs azzal semmi baj.
A „nem kommentelhető”–sorozatnak sosem lesz vége. Hetente bukkan fel egy–egy újabb hülyeség, sokszor tényleg elhűlve nézed, miféle barmok ontják magukból a cikkeknek nevezett, többnyire órákkal a másik, konkurens média utáni kullogásból ellopott tartalmakat. Elkeserítő, ahogy például megesett az is, hogy egy cikk kommentelhető volt, de rögtön azt követően, hogy okosabb emberkék is elmondták ellenvéleményüket, a moderátorok (gondolom, felsőbb pisi–kakis utasításra) nem kommentelhetővé tették a bejegyzést.

Ennél lejjebb már nincs. Talán csak ’sixx’ kolléga van lejjebb, de hát ő…
Hagyjuk.

LINK

Vége a móka mára, köszönöm szépen az olvasásodat.
Ha a „hatnevű” olvassa ezt a bejegyzést (vagy valamelyik farhaverja), innen is üdvözlöm és sok boldogságot kívánok neki a szüléshez… vagyis születéshez. Miket hordok itt össze? Másszon ki a szarból, növesszen hát gerincet, legyen kétéltűből újra gerinces féreg, ha kérhetem.
Sok sikert.