- második nekifutás -
Valóban érdekes állatfaj az ember.
Azt látom, hogy az agymosás egy olyan formája öltött testet, ami inkább hasonlít az agyhalott állapotára, mintsem az agymosottéra – miközben egy lassan erősödő réteg elkezdte használni végre a fejét. És már itt az elején el is szeretnék oszlatni néhány tévedést.
Sokan vélik, hogy önmagamat okosnak és tapasztaltnak tartom – én vagyok a Mindenség, a Mindent Jobban Tudó, az egyedüli, aki tájékozott adott ügyben, a Művelt És Céltudatos… pedig sosem állítottam ilyet magamról. Az, hogy sokszor ellent merek mondani egy-egy begyepesedett álláspontnak sokszor nem abból fakad, hogy bizonyítékom van az ellenkezőjéről (miféle bizonyítékokról beszélünk manapság, amikor bármit el lehet készíteni bizonyítéknak?), hanem abból, hogy a hír/történelmi esemény/életút/vélemény egy kicsit furcsa. Kurtafurta. Ilyenkor természetesen elgondolkozok rajta, miért érzem azt, hogy valami nem stimmel – és aztán keresem a megfelelő válaszokat.
Sokszor nincs igazam, sokszor nem értek valamit – hidd el, ilyenkor van az, hogy nem látod a hozzászólásomat egy-egy cikknél. Mert nem tudok (vagy éppen már nem is akarok) hozzászólni. Előfordul az ilyesmi.
Azonban érdekes, hogy bár az előző blokkban négy érdekes témát vetettem fel, egyetlen hozzászólás sem érkezett. Ennyire nem érdekelnek a különféle messzemenően „érdekes” hírek? Mindegy, van még mondanivalóm és sokszor tényleg nem akarok mélyen belemenni – marad a stílus. Aztán majd meglátjuk…
Lapozzunk és ma is előadok neked néhány furcsaságot.
1. A thaiföldi sosemvolt hadüzenet
Egy szomorú mementóval kell kezdenem – a 9/11 néven elhíresült támadásoknál a Világkereskedelmi Központ két ikertornyánál pontosan 2605 ember halt meg a támadások és az ezt követő toronyösszeomlások következtében. Ez irtózatos. Döbbenetes. Főleg, ha elhisszük, hogy az amerikai kormány önmaga készítette elő és hajtotta végre ezt a „csínyt” – ha elhisszük.
Mondok jobbat. Thaiföldön az elmúlt három-három és fél évben összesen 1047 brit állampolgárságú turista halt meg. Biztos vagyok benne, hogy ha még inkább „visszamegyünk az időben”, olyan 2007-2008 tájékától már több mint kétezer, esetleg akár 2500 áldozatot is regisztrálhatunk. Vagyis közel annyit, amennyi az ikertornyoknál meghalt.
Nézzük csak.
A 9/11-es terrortámadásokban összesen 2995 ember esett áldozatul (halt meg), ezek egy része turista/nem amerikai (javarészt kínai, német, angol, kanadai, francia) állampolgár volt (és nem magyar, lengyel, macedón vagy éppen portugál)(csak hogy értsd). A 9/11-es támadások kivitelezésében többségében szaúd-arábiai „terroristák” vettek részt – erre néhány hónappal később az USA lerohanta Afganisztánt, még később Irakot. Teljesen logikus, hiszen ha a macska felborítja a tejet, akkor előveszed a szamarat és jól elvered (szegény donkey végig a kert végében volt, azt sem tudta, hogy létezik egyáltalán az a tej).
Konklúzió? Mondom.
Mivel a thaiföldi kormány nem tudja biztosítani a brit turisták testi épségét (a halottakon kívül több száz sebesült turistáról is tudunk), illetve feltételezhetően szintén magas az amerikai és kanadai állampolgárságú turisták halálozási aránya, az angol-amerikai-kanadai csapatoknak haladéktalanul meg kell kezdeniük a támadássorozatot Thaiföld ellen.
Az ok – terroristák (akik lemészárolják a turistákat) rejtegetése és segítése. Hiszen még akár társadalombiztosításuk meg nyugdíjalapjuk is lehet ezeknek az aljasoknak, amiket a kormány biztosít számukra. Hasonló okok, amik miatt Afganisztánba betört a demokrácia… hahaha… Egyszóval Nagy-Britanniának immáron kutya kötelessége lenne megóvni állampolgárai életét (és becsületét) és hadüzenettel (vagy anélkül) megtámadni bármelyik országot a világban, ahol ilyetén aljasságok előfordulhatnak.
Soroljam?
Kenya, India, Brazília, Vietnam, Dél-Afrikai Köztársaság… blahblahblah…. és blah… Ezeken az országokban a brit turista nem igazán van biztonságban.
Én elhiszem, hogy a világpolitikához a magamfajta seggfejeknek nem kell érteniük, de a logikát nem képesek elvenni tőlem – főként nem tőled. Éppen ezért, ha a 9/11-nek logikus folytatása volt az afgán lerohanás, akkor egy idő után pukkannia kell a „turistagyilkolós lufinak” is, vagyis Nagy-Britanniának nem kellene már tovább tétlenkednie. És mindannyian tudjuk, hogy manapság amerikai, angol, német vagy éppen kanadai, ausztrál és francia útlevéllel nem éppen életbiztosítás olyan államokba vagy területekre tévedni, ahol ezen országok az elmúlt években/évtizedekben megpróbálták becsempészni a demokráciájukat.
Ide tartozik még valami.
Azt beszélik, a líbiai nép nem csak elviselte, hanem kimondottan kedvelte is Kadhafit, hiszen a srác elég komoly pénzeket ölt az infrastruktúra fejlesztésébe és az emberek életkörülményeinek növelésébe. A világ egyik legjobb minőségű olaját kitermelő ország a bevételek jelentős részét forgatta vissza a gazdaságba – éppen ezért a dolog egyre kellemetlenebb lett a Nyugat számára. Most komolyan, nézz magadba! Mennyire reális látvány a szemeid előtt egy diktatúra, ahol az emberek nem kényszerből éljenzik a Nagykutyát, hanem mert valóban kedvelik? Hol fér el a világképedben az, hogy egy „elnyomott diktatúrában” utak, kórházak, ipari létesítmények, munkahelyek születnek és egészségügyi ellátás terjeszkedik szét a határokon belül, illetve tanulmányi segélyek rohannak a határokon kívül, hogy a diktatúrából érkező tanulóknak kellemes életfeltételeik lehessenek Londontól Berlinen át akár New Yorkig?
Ez, barátom, nem a járható út. Ezt te nem láthatod.
A líbiai diktatúra hasonló volt ahhoz, amit Pinochet épített fel Chilében. A különbség az volt, hogy míg a dél-amerikai országban amerikai segítséggel döntötték meg a demokratikusan választott kormányt és ültettek egy megveszekedett diktátort a vezetői székbe, Kadhafit lényegében senki külső erő (főleg nem az USA) sem segítette. És míg Pinochet kormányzása alatt elég szépen kezdett felépülni a chilei ipar és mezőgazdaság (szintén amerikai segítséggel és tőkével), addig Kadhafi maga építette ki birodalma jóléti intézményeit, méghozzá (megcáfolandó a legendákat) abból a pénzből, amit az ország az olajból megszerzett. Vagyis az öreg diktátor (ellentétben az Amerika-kedvenc közel-keleti sejkekkel és sleppjükkel) nem elherdálta a vagyont, hanem okosan a népére költötte.
Ez a kép te fejedben nem létezhet. Mert ilyen arab ország nem létezik.
Tehát le kellett rohanni.
Ez történik minden olyan területtel, ami szúrja a Nagy Agresszor (USA) és a Kis Agresszorka (Nagy-Britannia) szemét. Ezért hát lassanként érik már az a hadüzenet Thaiföld ellen – csak az a kérdés, a régiót uraló kínai-indiai haderő (nem feledve, hogy külső támadás esetén ezek ketten többé már nem ellenfelek, hanem kebelbarátok a javából) mennyire lenne elnéző egy hadüzenet (agy anélküli) támadásra.
Találd ki magad.
2. Ez a cikk nem kommentelhető – sorozat 2.
A párbeszéd talán így zajlott le. (Nem tudom, mert nem voltam ott.)
- Anyu. Tényleg igaz, hogy a nagypapa náci volt?
- Nem volt náci, Rainer. Ő nemzetiszocialista volt.
- És igaz, hogy embereket ölt meg? Ő volt a parancsok Auschwitzban?
- Ő vezette a tábort, ez igaz. De nem ölt embereket.
- De hiszen náci volt és elgázosította a zsidókat.
- Ó, kicsi Rainer, hát kitől hallottad ezeket a mendemondákat? Nagyapád tényleg szolgált a német hadseregben, vezette a munkatábort és folyamatosan igyekezett jobb és jobb körülményeket teremteni a foglyok számára.
- De hiszen Auschwitzban zsidókat öltek.
- Rainer, kicsi fiam. Gyere ide! Figyelj rám. Auschwitzban sok zsidó ember is meghalt. Ez igaz. Főleg azért haltak meg a foglyok, mert az amerikai és angol bombázók tönkretették az ellátási útvonalakat és elfogyott az élelmiszer meg a gyógyszer.
- Ez nem igaz! Ez nem igaz! Nagyapa egy átkozott náci volt és én ezt nem tudom elviselni!
A kicsi Rainer Höss ezt a fejébe ültetett bogarat/tényt tényleg nem tudta elviselni.
A srác kamaszként tudta meg, hogy ki volt a nagyapja. Rendben van – én is kamaszként tudtam meg ezt és azt a nagyfaterről (elvitték az oroszok, de most meg ott volt)(nem is értettem, mi ez). Azonban a fejét sűrűn forgató kertész meg a tanárok (nem, nem az Imre, csak a fickó, aki a füvet nyírta arrafelé), meg talán a boltosnő és a fodrász, a postás meg a polgármester mind-mind leültették a kis Rainert az ölükbe (egyeseknek ez még mereven tetszett is) és elmagyarázták a srácnak, hogy mi a tényállás.
Ohó… A tényállás a következő: a nagyapád egy átkozott náci tiszt volt és zsidókat ölt. Több százezret, de inkább mondjuk, hogy sokkal többet, talán egymilliót. Vagyis te, kicsi Rainer, te egy „nácinövedék” vagy, akit épp csak megtűrünk a magunk agymosott valóságában.
Mit tehetett erre Rainer? A legjobb megoldás persze nevet változtatni (a kirekesztés és üldözöttség miatt), majd elköltözni valahová, ahol mint messziről érkezett németet ismernek – és élni, dolgozni, beilleszkedni, adót fizetni, majd megöregedni és „nácinövedékként” meghalni. Ez lett volna Rainer sorsa, de aztán ő egy jobbat talált ki.
Becsülendő.
Rainer ugyanis 15 évvel ezelőtt elhatározta, hogy betér egy tetováló szalonba és echte angolsággal a mellkasára varratja, hogy aszongya: „Never forget”. Mert hiszen németek vagyunk, vagy mifene – a múltjára már nem, de a nyelvére, kultúrájára büszke nemzet, igaz? Vagy nem is igaz már?
Számolunk.
Rainer 12 éves volt, mikor arcon köpték a hazugságokkal, az elmúlt 15 évben pedig a világot járja – ez 27 évnyi idő, vagyis el kell tudni számolnia a többivel. Mivel a srác most 48 éves, vagyis 33 évesen kezdte meg a misszióját, a 33 és 12 közötti számot kapjuk meg megfejtésként. Ergo elmondhatjuk, hogy a srác elment iskolába tanulni, okos volt és feltörekvő, talán egészen 23 éves koráig nyomta az iskolapadot… vagyis alig 10 évet kellett „nélkülöznie” és „dolgoznia”, míg aztán rájött, hogyan kovácsolhat előnyt ebből a névből, amit ugyebár nem változtatott meg.
Hurrá.
Rainer Höss immáron 15 éve azt csinálja, hogy a világot bejárva szónokol arról, miféle veszély leselkedik ránk, amikor elkezdünk gondolkodni és más alternatívában utazva élni és létezni – ellenszegülve az agymosott vezetésnek, szabályozott parancsoknak és elnyomásnak. Rainer azokat, akik felszólalnak a jelenlegi elnyomások ellen, szélsőjobboldalinak nevezi és elítéli. Teszi ezt úgy, hogy életkora és történelmi távolsága miatt halvány lila fingja sincsen arról, mi is történt valójában 1923 és 1933 között, ahogy azt sem tudja, mi volt 1933 és 1939 között, majd a második világháborúban.
Nem tudja, mert nem volt ott, nem érezhette, nem láthatta és nem jöhetett rá maga. Egy szerencsétlen véglény, aki ahelyett, hogy büszkén viselné a nevét és büszkén emlegetné Németország próbálkozását, amivel meg akarta védelmezni saját életterét (itt bőszen félremagyarázva az „élettér” szót, amit Hitler sűrűn használt), inkább mocskolja és bűnösnek kiáltja ki még a saját nagyapját is. Hát miféle ember az ilyen? Kell-e gyűlölni?
Azt mondom, nem.
Ékes példája annak, hogy a győztesek nem csak a történelmet írhatják át (elég komolyan), hanem a történelmi személyiségek tetteit is teljesen csonkíthatják, illetve ádázul bővíthetik (negatív értelemben), és egy idő után (erre manapság sok példa van) nekik már nem is kell tenniük mást, csak csendben figyelni, ahogy az évtizedek alatt agymosott egyének az ő hülyeségeiket szajkózzák tovább.
Remek terv volt, elképesztően tökéletes kivitelezés – ezt meg kell hagynunk.
A probléma mostanában az, hogy egyre többen kérdéseket tesznek fel. Mert a logikátlanság ott leledzik a történelemben, és a tetteket indokolni kell, nem elég annyival megmagyarázni, hogy „Hitler gyűlölte a zsidókat”, meg hogy „az oroszok lerombolták a krematóriumokat mérgükben”, meg hogy „a tehervagonok tízezer számra vonatírózták be a többnyire zsidó és cigány foglyokat a táborokba”. Vannak emberek és szervezetek, amelyek felteszik a sokszor igen kínos kérdéseket. Miért engedték a németek, hogy a foglyokat szállító tehervagonok lefoglalják a vasúti síneket, ezáltal késsenek az ellátmányok és lőszerek a frontokról? Miért nem látunk egyetlen mondatot/parancsot sem, amelyben Hitler kijelentette volna, hogy az összes zsidót meg kell semmisíteni a Birodalom területén? Miért nem találtak az orosz „felmentő csapatok” (ugyanakkor az amerikai és angol egységek) egyetlen gázkamrát sem a táborok területén – főként nem Auschwitzban?
Kérdések és kérdések…
Ha felteszed őket, szélsőjobb leszel, vagy éppen náci – ez most tökmindegy.
Az ilyen véglények, mint Rainer Höss megérdemlik majdani sorsukat. Nem sokáig tetszeleghet a Shlomo meg Jacob által pénzelt „világkörüli turnéján” (ami nem semmi, hogy 15 éve tart, figyelembe véve, hogy egy-egy sikeresebb, dollármilliókat érő koncertturné sem tart évekig, baszod, pedig az érdekesebb), hiszen egy idő után elegük lesz az embereknek a félrefordításokból és félremagyarázásokból. Nem mondom, hogy hazugságok ezek, mert a kijelentések valóban közel állnak az igazsághoz. Rengeteg fogoly halt meg Auschwitzban. Rengeteg zsidó fogoly. Ez is tény. Ahogy az is, hogy az auschwitzi kórházban naponta hajtottak végre életmentő műtéteket még öreg zsidókon is – akiknek pedig a legenda szerint az érkezésnél menniük kellett volna a gázkamrába…
Az igazság nem áll messze tehát a mai hazugságoktól, csak egészen más színben tűnteti fel a tetteket.
Kívánom Rainer „megtisztulását”, jelentsen ez bármit, amit most el tudsz képzelni magad előtt. Annyi, de annyi megátalkodott szélsőjobbos van már világszerte, hogy egyik pillanatban majd valaki elkezdi levakarni a németnáci mellkasáról az angolul odavarrt tetoválást.
Senki sem menekülhet meg hazugságok vagy félrevezetések elől.
Még ők sem.
3. Az ember, aki a fogaival színészkedett
Eredetileg egy önálló cikket akartam erről írni, de rájöttem, hogy felesleges mélyen belemenni a dologba, elég lesz csak néhány szó/mondat. Tudom, hogy most sokak legendáját fogom kikezdeni, de engedtessék meg, hogy önálló véleményem legyen erről a „senkiháziról” (mint színész).
Amikor legendás sztárokról, énekesekről és egyéb művészekről (írókról, zeneszerzőkről és festőkről) beszélünk, mindig olyan hangon kell megszólítanunk őket, mintha legalábbis valakik lettek volna. Holott hidd el, többnyire kutyasenkik voltak. Nem mondok neveket, mert ma csak egyet akarok megemlíteni és porig alázni – ő a híres-neves Charlton Heston.
A Béna Béla. Ha magyarosította volna a nevét és jött volna főhősnek a kukoricaföldekre.
Heston filmkarrierjében, ahogy másokéban is, vannak csúcspontok és persze „elviselhető”, sokszor csak egyszer nézhető filmek. Ez rendben is van, egyetlen olyan színészt sem fogsz tudni mondani, aki mindig telibe talált a szerepeiben. De a probléma akkor jön elő, mikor elkezded sorban megtekinteni azokat a műveit, amikben a csúcson volt.
Ez a „színész” egy senki. Egyszerűen nem játszik, csak ott van. De tényleg, vedd le a hangot a filmről és nézd némán, ahogyan „játszik”. Rögtön észre fogod venni, hogy valami iszonyatos baj van ott körülötte, mert a hangok, effektek és zörejek nélkül ez az emberféle csak vicsorog és járkál fel-alá a vásznon – semmi egyéb értékelhetőt nem nyújt. Nincs kisugárzása, nem tud a hangjával, a tekintetével vagy az arcával játszani. A testjátékot felejtsd el – amikor ezt tanulták, ő beteget jelentett és nem pótolta a hiányt.
Ahogy semmit sem pótolt, semmit sem tanult.
Úgy illik, hogy halottakról jót vagy semmit. Nem tudom megállni. Végignéztem pár filmjét, tényleg rávettem magam, hogy pörgetés nélkül nyomjam őket, és bevallom, hiába ültem nekik valami elképesztő hévvel és lelkesedéssel, ez az emberféle ott a vásznon az első 10 perc után tönkretette a szórakozásomat.
Egyszerűen csak vicsorog. Nézd meg – filmenként olyan 5-10 vicsorgás ott van. Amikor beszél (a szerepben), akkor inkább felolvas, monoton hangon nyögdicsél, hozzátéve, hogy azok a rút fogai mindig kivillannak, és sokszor nem is néz a szereplőtársára, mintha az az ember ott sem lenne. Persze, mikor aztán elolvasod a filmek körüli érdekességeket, sokszor találkozol azzal, hogy valójában Béla barátunk nem is akarta a filmet, nem is jelentkezett a főszerepre, csak jöttek a producerek (talán még a kipájukat sem vették le, mikor beléptek a lakásába/házába) és addig könyörögtek (meg akkora csekket írtak), hogy aztán Béla tiszteletét tette a forgatásokon pár napig.
Na, ezt látod, kedves barátom, mikor a „csúcsfilmjeit” nézed. Ott van ő, vagyis legalábbis valaki, aki úgy néz ki, mint a „híres Charlton Heston”, de valójában csak ténfereg, vicsorog és elnéz a messzeségbe, mintha csak a büfékocsit keresné a forgatási területen kívül.
Az a baj a mai világban, hogy van ez a „halottakról mondás”, ami teljesen hanyagolható. Miért kell elhinnem, hogy Petőfi akkora arc magyar volt, hogy Kertész egy valóban magyar Nobel-díjas, hogy Mátyás király olyan fenemód igazságos lett volna? Miért nem lehet önálló véleményed - illetve teljesen ellentmondó véleményed? Ráadásul, mikor egy ilyen Béla Embert látsz a vásznon, még kibaszott bizonyítékod is van arra, amit állítasz. És jöhetnek a trollkodók meg a Heston-imádók, de a tények ott vannak a filmekben – ez egy senki. Nem színész. Nem akarván mai neveket említeni még csak annyit, hogy sok mai fiatal (vagy éppen öregebb) színész röhögve játssza le őt a vászonról.
Emlékszem az Arnold-féle filmre, amiben egy nyúlfarknyi szerepe volt, mint a kémek főnöke/vezetője. Hát, mit mondjak – még Arnold is könnyedén játszotta le őt, függetlenül attól, hogy az izomember valószínűleg felnézett rá és kimondottan erőlködött és kérlelte a fejeseket, hogy Heston szerepeljen a filmjében.
Toldalék.
Több „híres” filmje is van emberünknek, mint a Ben Hur, a Majmok bolygója vagy a sci-fik egyik úttörője, a Zöld szója. Én elhiszem, hogy a filmkészítés nem gyerekjáték, rendezni pedig valójában csak pár tucatnyi emberke tudott és tud abból a több ezerből, akik egyébként rendezőnek neveztetik magukat – de azért hadd ne álljam már meg, hogy szóvá tegyem. Azzal, hogy túljátsszuk a szerepünket, hogy egy valójában érdektelen jelenetsorral (vagy akár több ilyennel) töltjük ki a pár valóban érdekes jelenet közötti időt, illetve hogy képtelenek vagyunk irányítani a színészeinket és megkérni őket, hogy baszott természetességgel játsszák már el a szerepeiket – nos, ezekkel csak folyamatosan romboljuk filmünk ázsióját. Miért is van az, hogy nagyon kevés régi filmet vagy képes élvezettel végignézni? Miért kell elhinnünk, hogy egyes régen készült filmek filmek „megelőzték a korukat” – miközben csak annyit tettek, hogy természetesen meséltek el egy sztorit?
Az ilyen „színészek” és a hozzá hasonló kaliberű „nevesített és éljenzett” rendezők meg semmihez sem értő forgatókönyvírók/írók miatt van az, hogy a filmeket manapság már lassan ingyen letölteni sem érdemes (ez egyre többször fordul elő)(persze nem velem, mert én moziba járok és kölcsönzök, nem töltök le soha), és hiába ölnek bele a tetűhintások több millió dollárokat, ha egyszer a tartalmuk gyenge, a színészek benne gyengék, a kivitelezés pedig…
Hagyjuk.
Utolsó kommentek