– mestersége címere: hazudozó –

Minden ezzel van tele. Az Öreg Mester megcsinálta élete filmjét. Hurrá.
Már szóltam róla pár bejegyzéssel korábban a cikk egyik szegletében, de most újra elő kell vennem a témát, mert több mint felháborító. Történt pedig, hogy Clint „Westernapó” Eastwood legújabb filmje, ami az Amerikai mesterlövész címre hallgat, egyetlen hétvége alatt 90 millió dollár bevételre tett szert.
Itt kezdődik az, amit én nem értek.
Először is szögezzünk le valamit. Nem vagyok hajlandó terroristákat éltető filmeket megtekinteni, nem hogy moziban, széles vászon előtt, de még otthon, kikölcsönözve sem, vagy még akkor sem, ha elhozod nekem másolt DVD–n és erőszakoskodsz, hogy nézzem meg. Nem tudok megtekinteni olyan „alkotásokat”, amik az amerikai terrorizmus egyes szeleteit virágos, naplementés, boldog és békés demokráciaként próbálják lenyomni a torkodon, miközben csak egy kicsit kell elgondolkoznod azon, hogy hol is perdült meg ennyire rossz irányba a szekér.

És akkor visszatérve. Azon az ominózus hétvégén pár százezer amerikai állampolgár úgy gondolta, méghozzá szerte az Államok területén (megkísérlem: bőrszín, vallás és nemi/politikai hovatartozástól függetlenül), hogy elzarándokol a modern idők templomába, vagyis valamelyik közeli multiplex moziba, hogy színesben, széles vásznon, szinte élő egyenesben nézhesse meg, amint egy amerikai terrorista magára hősként tekintve egy megszállt országban a teljesen jogos felháborodásokból partizánná érett lakosságot gyilkolássza.
Aki nem érti, annak igyekszem elmagyarázni.
A második világháborúban a német mesterlövész elment szépen a Balkánra és Tito Bácsi felháborodott haverjait kezdte gyilkolni, akik partizánakciókat hajtottak végre a megszálló német hadsereg ellen. Ebben az esetben a német mesterlövészt háborús bűnökkel később bíróság elé állítjuk és megöljük (vagy meggyalázzuk és megalázzuk, mondjuk 10–15 év börtönbüntetéssel), de amikor az amerikai hadsereg ellen harcoló iraki partizánokat gyilkolászó amerikai mesterlövészről értekezünk, akkor a hülyegyereket hősként kell bemutatnunk.
Mi ütött belétek, emberek? Ugyanaz a szituáció pár évtized eltéréssel, semmi sem változott – senki más nem lehet az egyenletben a terrorista, csak az, aki erőszakkal megpróbál leigázni és amikor ez ellen harcolsz, gyáván és titokban, egy elbujtatott puska mögött heverve lő ki téged. Vagy az anyádat. A húgodat és öcsédet, csak mert ő úgy gondolja, ezek mind–mind terroristák.

Undorító, felháborító agymosás, melynek legújabb ékes bizonyítéka a 90 millió dollár és a Jichak–szoborra az Oscar–szoborra áhítozó jelölés. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy hogyan képesek ezek a birkának sem mondható egyszerű véglények (igen, emberekről beszélek) pénzt adni ilyen szennyért, mocsokért, teljesen felülértékelt szarért. Nem értem, miért éltetik ezek az egysejtűekkel lassan megegyező észjárással rendelkező egyének azt a terroristát, aki még önmagáról is jól tudja, hogy egy kizsákmányoló, agresszív kül– és katonapolitikát folytató, szép lassan hanyatló és a végén undorító véget érő egykori birodalom katonájaként, irányított bábként harcol az igazukat és földjüket visszakapni akaró elnyomottak ellen.

Nincsenek amerikai hősök. Ezt jó ha tudod. Nincs hősi Amerika, az Egyesült Államok nem a demokráciát köpködi szerteszét a világban, hanem az elnyomást, diktatúrákat és halált. Nagyon szép a körítés, amit nap mint nap megkapsz, de próbálj meg, kérlek szépen, könyörgöm – próbálj meg egy kicsit olvasni a háttérben, egy kicsit tájékozódni és elgondolkozni például csak ezen a kis összevetésen, hogy miért volt háborús bűnös a német mesterlövész és miért lett hős az amerikai, méghozzá ugyanazon szituációban.
Vess véget ennek a hazugságnak, amit feléd ömlesztenek. Kezdjél el végre élni…

Megvetem Clint Eastwood–ot, hiszen ő is beállt azon mesterségesen táplált (vagyis szopóágon tartott) „művészek” közé, akiknek alkotásait (egyénileg persze) bojkottálom, még akkor sem vagyok hajlandó megtekinteni vagy egyáltalán beszélni róla, ha ingyen hozzám vágják. Egy szép és nagyon erős életművet rombolt most le a térdelésével és kényelmetlen asztalra hajolásával.
Gratulálok.
Az amerikai mesterlövészek meg kapják be az összes országukért harcoló partizánok…

Na jó, nem leszek brutális.

… kisujját.

És akkor még egyszer. Tényleg nem kérek sokat.
Könyörgöm, gondolkozz. Nem kérek nagyot. Alapvető emberi tulajdonságod – volt.