- nem filmkritika -
Dehogynem.
Történt pedig, hogy pár napja megtekintettem a Harag, más (eredeti nevén) a Fury című zsidó amerikai filmet, amelyet azzal a nem titkolt céllal készítettek, hogy… nos, hogy… nem is tudom… talán azért, hogy valami mást is elmondjanak a második világháborúról, mint amit eddig is tudtunk.
Amit eddig is hazudoztak nekünk.
Érdekes, mert a „mű” megtekintése közben épeszű ember nem képes szórakozni. Nem is tud tanulni semmit, mert a történelem ferdítése/megerőszakolása végig ott kísért, ergo: nem érteni, miért és kinek készült ez a szar, és valójában ki az, aki élvezettel ül le elé.
Természetesen a Harag egy csinosan színes és jó szagú köntösbe bújtatott zsidó társadalmi és/vagy háborús kritika, olyan mondvacsinált hősökkel, akikre még a kétdimenziós jelzőt sem húzhatjuk rá, hiszen többségükben egydimenziós lények. Csak a rend kedvéért – az egydimenziós lények (ha léteznének) csak egyetlen dimenzióban, vagyis a maguk körül látható térben lennének képesek létezni. Számukra „fel” és „le” nem létezne, csak „előre” és „hátra”, illetve „oldalra”. Ennyi. Ha egy egydimenziós lény köré odaraksz egy kicsinyke, de felfelé való rugaszkodással átléphető kis kerítést, a lény addig sétál össze–vissza a területen, amíg az éhségtől és fáradtságtól össze nem esik és meg nem hal.
Ilyen lényeket/szereplőket láthatsz ebben a filmben.
Egy tank a főszereplőnk, amelynek ágyúcsövére fehér krétával festékkel felírták, hogy „fury”, azaz „harag”. De ne csodálkozzunk, mert a többi tanknak is van neve (ilyenek, hogy „murder”, „Lucy Sue”), szóval hirtelen azt érzed, hogy az eddig ismert történelem, miszerint tankok „csak úgy voltak” haragok, kurvák nevei meg úgy egészében véve ágyúcsöves feliratok nélkül, hirtelen átalakult. Megint fordult valami. Megint előjött egy–egy eddig elfeledett ismeretanyag – hurrá, hetven év után végre megtudjuk, hogy haraggal meg istennyilával telemázolt tankokkal jöttek a derék amerikai terroristák leigázók felszabadítók!
Aztán a tizenhetedik percben a táborba, ahová főhőseink tértek be pihengetni, bevisznek egy átkozott német katonát. Igen ám, de az egyébként jámbor felszabadító, igazságos és mindig úriember hordából a főhős rögtön kézzel–lábbal neki akar esni a fogolynak – hiszen ez így normális. A rendező szerette volna letolni a torkodon, hogy a reakció normális – hát nem az. A foglyot kihallgatásra vinnék, de ez nem tetszik a hülyegyerek (Brad Pitt megszemélyesítésében) kis katonafélének, és szeretne „igazságot szolgáltatni”. Hogyne. Később majd azt is meglátod, milyen az amerikaiak igazsága.
Váltás. A tankkonvoj elindul a feladatra, de az erdőszélen rajtuk ütnek és egyikük megsemmisül. Persze főhősünk célzott lövésekkel leteríti a szinte arctalan terroristákat, akik meggátolták, hogy továbbra is Hitleren meg a németeken viccelődjenek – és lám, a terroristák gyerekek. Azannya. Német egyenruhába bújt kamaszok meg kiskölykök, akikben volt annyi kurázsi, hogy megtámadjanak egy tankoszlopot. Mindenki elnémul és elgondolkozik ezen az ördögi dolgon.
Senki sem gondol bele a téma másik oldalába.
Újabb váltás. A tiszt mérgelődik neked, bele a kamerába – „Miért nem adják fel?”. Mármint a németek ezt a háborút. Erre Brad Pitt tizedes–ezredes a szokásos nyáltengerrel válaszol: „És maga?”, és ettől elkezd felfordulni a gyomrod. Őrület. Hősköltemény ez a jelenet.
Váltás. A németek geci alakok, mert védik a földjüket, amit amerikai/angol inváziós–gyarmatosító rablócsapatok akarnak megerőszakolni. Egy mező szélén húzódó fasorban állítottak fel állásokat és onnan lövik a behatolókat. De az amerikaiak most megmutatják nekik, főleg, hogy harag is van velük! Naná. És itt jön képbe ismét az aljas zsidó, amikor az ütközet végén elkapják az egyik életben maradt német katonát. Brad Pitt főhős–szakaszvezető–tábornok persze ideges, mert a háború mocskos és ezek a szemét németek kezdték (hát persze), úgyhogy hidegvérrel főbe is lövi a foglyot, ami abszolút ellenkezik mindenféle háborús törvénnyel és emberséggel. Megadta magát, nem állt ellen – de a „hős” lelövi, mint egy kutyát. Megértem, ha harcban ölöd a másikat (és közben utálod, mint a szart), de így mészárolni… már bocsáss meg, de csak egy zsidó, teljesen elgubancolódott, istenverte bosszúálló köcsög aggyal lehet így gondolkozni.
Újabb váltás. Láthatjuk az égen a száz meg száz hősies felszabadító repülőszázadot, amint felveszik a harcot (megszámoltam) az öt darab németnáci repülőgéppel, akiknek van pofájuk ellenük levegőbe emelkedni. Hihetetlen arrogancia sugárzik a jelenetből – „Ez az, fiúk, adjatok nekik”…
Aztán hőseink egy kisvárosba érnek, ahol apróbb rombolást követően természetesen német lányokat és nőket hódítanak meg jenkis dumáikkal. A valóságban ez úgy esett meg, hogy egyszerűen megerőszakoltak mindenkit, aki ülve pisilt arrafelé – de ezt nem lehet még bemutatni filmeken. Marad a teljesen romantikus jelenet, amiben fűt–fát ígérnek a rosszlánynak, csak háljon velük a tankban, ha lehet, egymás után a teljes legénységgel…
Előtte azonban, csak hogy felálljon a fel–sza–ba–dí–tók kicsiny, löttyedt fasza, még bármiféle tárgyalás nélkül kegyetlenül le kell lőni egy újabb német tisztet, aki megadta magát, ezzel is jelezve (újra, hiszen alig vagyunk tíz percnyire az előző jelenettől), hogy az amerikaiak nem ismertek kegyelmet, ha németekről volt szó. Öltek, mintha kötelező lett volna. Ezért jöttek, nemigaz? Az megint más tészta, hogy a hullát ki is rabolják, ami megint csak civilizált úriemberre vall…
És aztán továbbállva megérkezik a Királytigris.
Elpusztíthatatlan. Azonban ez a film nem német és nem a német helytállásról szól, hiszen ők a legyőzöttek a történetben, tehát az amerikai „haragtanknak” kell drukkolnunk. A négy amerikai tank közül hármat szarrá lő a német, de amolyan hollywoodi fordulattal „haragfaszunk” sikeresen hátbatossza a Tigrist és aztán a megbénult tankból menekülőket is kivégzik.
Halleluja van. Az bizony.
És eljött a végső jelenet. A film lényegi mondanivalója/története.
Hőseink lerobbannak az úton egy kereszteződésben, de éppen arra gyalogol egy rakás német katona, akik mennének hazát védeni. Normális esetben egy ötfős legénység fejvesztve menekülne, hiszen a tank nem mozdul, az ellenség több száz fő… na, de Brad Pitt admirális és haverjai maradnak, hogy egyetlen éjszaka leforgása alatt megöljenek ebből a több száz undorító, mocskos németnáci katonából legalább… izé… több százat.
Aztán persze egyesével hősi halált haljanak.
Ez a filmnek nevezett hulladék tényleg a szórakoztató filmkészítés legalja. Nagyon jók a jelmezek, szép a környezet, tényleg eltalálták (bár nem voltunk ott te sem, én sem), jók a színészek is, akik úgy gyűlölik a németeket, mint ahogy ember még nem gyűlölt másikat. Érdekes, mert Hitler anno kimondottan megtiltotta a repülőgép–anyahajók tervezését és építését, amikkel nyugodtan lehetett volna bombázni az egész Keleti Partot. Hitler közölte, hogy az USA nem ellenség, sosem tartotta annak – távol van, más világban él, máshogyan gondolkodik, nem lesz belőle probléma. Elképzelem, amint a német ipar képes 1940–41–re olyan 10–14 repülőgép–anyahajót fenntartani, rajtuk modern gépekkel, amik egyrészt röhögve vették volna be az angol szigetcsoportot, illetve piszkálgatás esetén ténylegesen szőnyegbombázták volna a távoli USA városait, látva, hogy ők erre itt Európában nem képesek – és nem lesznek soha.
Érdekes történet lenne egy ilyen alternatív idősík – lehet, egyszer meg is írom.
A lényeg, hogy ennél a haragos filmnél undorítóbb, uszítóbb és mocskosabb „művet” én még nem láttam. A megtekintése alatt végig azon töprengtem, vajon az egyszerű agymosott kisember érti–e, mit lát és felfogja–e, hogy éppen most csavartak egy újabb hazugságot/ferdítést az ő aprócska kis világképén, azon ismeretén, amivel büszkén állítja, hogy olvasott és művelt, hiszen ismeri a múltat, megéli a jelent és van jövőképe…
Szörnyű, hogy miféle szenny ömlik ide hozzánk. Amerikai terroristák háztetőről lövöldöznek leigázott, földig rombolt gyarmatokon élő ellenállókat/partizánokat, és mesterlövészeknek nevezik magukat, most meg az is kiderült, hogy hetven évvel ezelőtt haragosra áldott tankokkal vívtak olyan ütközeteket, amiknek valódi tétjük nem volt és nem is lehetett, ámde a mai zsidó történelmi ferdítésekbe pontosan illeszkedő kirakós kockát kaptunk.
Azt mondom, csak akkor nézd meg ezt az izét, ha felszabadultan vagy képes röhögni ezen az izzadtságszagú balfaszságon, amit megint nem mongolok, koreaiak, albánok vagy portugálok kalapoztak/dobtak össze neked egy kellemes szombat esti kikapcsolódás gyanánt. Nem válunk el haraggal – Brad Pitt jó színész, de utálom és keményen megvetem azért, amiért ilyen szerepeket vállal. Van az a pénz? Érdemes a rajongóid szeme előtt letolt gatyával kurválkodni? Nem is tudom.
Utolsó kommentek